Péter Juli: Édesapám születésnapja január 7-e

Drága Édesapánk, néhai Simon Áron barabási lakos , 1947. január 7 -én tért haza a szovjet hadifogságból. Amikor egy ismerős Édesanyánknak üzente, hogy Édesapánk útban van hazafelé, úgy döntött, hogy a kis hízót, akkor fogja levágni, ha 5. éve nem látott férje hazaér.

A barabási iskola udvara, fotó:  Kósáné Berényi Zsuzsánna tulajdona

Csak várt és várt, egyre türelmetlenebben, már sem a hízónak, sem neki és 6 éves nővéremnek nem volt mit enni..
Végül döntenie kellett, s azt mondta a szomszédnak:
-Holnap, 7-én lesz a férjem 39. születésnapja, vágjuk le a hízót !

A hajnali derengésben halkan, hogy az alvók ne ijedjenek meg, kopogtatás után megszólalt egy hang: - Drága családom, ÉN vagyok !

A nagy öröm után, levágták a hízót, s édesapámat a szomszédok kézről- kézre adták. Ezután a nap után 40 évig a családom ezen a napon vágott hízót. S egy év után megszülettem Én. Légy áldott ÉDESAPÁNK !!!

Ezeket a sorokat írtam hét évvel ezelőtt:

Ma, 2015. január 7-e van. Se Édesapánk már, se Édesanyánk ! Csak az EMLÉKEK !  De azok olyan erősek, hogy ha lecsukom a szememet, itt van előttem a házunk, az udvarunk, a szomszédok, ahogyan érkeznek egymás után a disznóvágásra.

Édesanyám sosem jött ki addig a házból, amíg nem kezdtek a perzseléshez. Fülére szorította a párnát, hogy ne hallja a disznó visítását, annyira sajnálta. Ő etette , vakargatta a hátát, beszélt hozzá. Nevet is adott neki. Már pedig, amelyik állatnak nevet adunk......
Így a tálat, amelybe a vért engedték , Testvérem, Borika, vagy Én tartottuk.
Előtte azonban a nyári konyhában begyújtottunk a tűzet,  kikészítettük a borocskát, amit a disznófogó emberek a fogás előtt, és utána is sűrűn forgattak, hiszen, kutya hideg volt !!! Csak a borocska melegítette őket.Arcukat, orrukat a hideg, s a nagyon finom barabási királylányka nedű is vörösre csípte.

Nekünk mindig ÓVÁRI SANYI bátyám vágta a disznót. Mestersége:ács volt, de ehhez is nagyon értett !
A megszúrt disznót betakarták szalmával, s mielőtt megperzselték volna, megint koccintottak a háziak"egészségére ". Ekkorára Édesanyánk is előmerészkedett, s végezte a teendőit.

Az 1950-es években még igen hosszú szárú volt a szalma, jól égett, megperzselték ügyesen. Majd Sanyi bátyám arany tisztára kaparta a sertés bőrét, majd kezdte kettéhasítani. Édesanyánk vitte a belsőségeket, előkészíteni a hurkához. A beleket kiengedte az udvaron, majd bevitte, hiszen kukorica segítségével "hurolták " tisztára, kellett a hurkához, kolbászhoz.

Ekkor már megérkezett a kerten Édesanyánk Testvére, IRMA NÉNÉNK, aki átvette az irányítást !!! Őszintén a Mama, nem is bánta, de a Testvérem, s Én sem...Mi csak segéderők voltunk. Hagyma tisztítás, víz forralás,mosogatás , stb...

A Mama ezután a reggelivel törődött. Kiment a húsért, amit apróra vágva egy kis szalonnát beletéve, odatettünk sülni. A saját savanyú káposztát megpergeltük, s általában  10 óra körül reggeliztünk. A férfiak szusszantak, már megsaccolták, mennyi hús, mennyi zsír lesz , mennyi szalonna.

Ahogyan a férfiak mentek tovább darabolni, mi a szomszédokat láttuk el KÓSTOLÓVAL !!!
Illett időben vinni, mert a szomszédok már nagyon várták ! Még pirított kenyeret is borítottunk rá ! Ez kölcsönösségi alapon működött !Persze, ha később valaki nem tudott vágni az adott évben, annak is járt kóstoló, mert igazi közösségben éltek.

Édesapánk készült a zsír sütéshez, neki a Testvérem segített.A nagy sózó tekenőben elhelyezték a combokat, karajokat, oldalast, szalonnákat. Mi pedig bent készültünk a vacsorához. Ami csigaleves, töltött káposzta, törtkrumpli majd az elkészült kolbász, hurka.

A hurkát Irma néném készítette: háromfélét. Készült : MÁJAS, TÜDŐS és VÉRES hurka.
-Kóstold meg, HÚGOM !---kérte Édesanyánkat. Soha, olyan finom májas hurkát Én már enni, de lehet, látni sem fogok !!

A kolbászt Sanyi bátyám és Édesapánk töltötte. Fantasztikus volt.
A zsír kisült, átpasszíroztuk, hogy a tepertőben ne maradjon sok zsír.Általában: 40-50 liter zsírunk lett.Nagyon örültünk ilyenkor.

Estére, 4 órakor már sötét volt, a segítő férfiak hazatértek egy kicsit pihenni, meg az otthoni, saját jószágot ellátni.
6 órára elkészültünk a vacsorával, megterítettünk, és engem átküldtek, hogy jöhetnek, kész a vacsora. Mi általában: Óvári Sanyi bátyám, Csatári Sanyi bátyám és Illés Berti bátyám családját hívtuk.

Akármilyen kicsi volt a hely, ELFÉRTÜNK ! Évtizedeken keresztül így jártunk egymáshoz.
JÓ SZOMSZÉDOK VOLTUNK, SZERETTÜK EGYMÁST ! Egyforma volt az életünk,a gondunk ,bajunk is ugyanaz volt.
Bárcsak ilyen kapcsolatban élnének még ma is az emberek !
S jött a másnap ! Még kóstolót is illet vinni a szomszédoknak: egy darabka húst, szalonnát, hurkát és egy darab kolbászt. Szívesen vittük, mert ugyanígy visszakaptuk, amikor már mi kívántuk nagyon !!!
BOLDOG VIDÉKI ÉLET, BOLDOG GYERMEKKOR  !
Péter Juli

Régen laktam én e házban, régen,
Rég elmúlt már az én gyermekségem.
E kis háznak hű lakója voltam,
Örömöm telt fákban, virágokban.

A kert őszi rózsával volt tele,
Én nem tudom, mit szerettem benne.
Fáj a szívem, ha gondolok rája:
Őszi rózsa, fehér, szép virága.

Őszi rózsa nyílik a kertembe',
Ha ránézek, te jutsz az eszembe',
Hogy elhagytál, nem tehetek róla...
Őszi rózsa, fehér őszi rózsa.

Ha még egyszer gyermek tudnék lenni,
Avagy mindent, mindent elfeledni.
Szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra:
Őszi rózsa, fehér őszi rózsa.