“A sör nem ital, Pest nem falu, a medve nem játék!” - Medvékkel a Madarasi Hargitán

2006 telén történt, hogy egy balassagyarmati barátommal, Gaál Dénessel Székelyföldre látogattunk, hogy az előző évben megjelent könyvemet Csíkszentmártonban bemutassuk. Az alkalmat összekötöttük egy kis fényképezőgépes és filmfelvevős „medve vadászattal”.

Csíkszentmártoni vadőr barátunk Gergely Jóska vállalta, hogy elvisz minket egy vadászházba, ahonnan valamikor Nicolae Ceaușescu, a román kommunista párt főtitkára is vadászhatott volna, de nem járt arra, vagy amikor arra járt, éppen nem vadászott. Mindenesetre a vadászház azóta is megvan. Legalább is akkor még meg volt.

Az alsó színt betonból készült, itt tárolják az éppen ébren lévő medvék számára a csöves kukoricát és a húsos granulátumot. Az emeletre egy igen lakályos kis szobát építettek, fagerendákból. Cserépkályha, asztalok, székek és ágy is szolgálja a kényelmes vadászatot. A szobából egy felnyitható ablakon keresztül lehet az éppen táplálkozó medvéket megfigyelni, vagy ha valakinek van elég pénze, még le is lőheti őket, ami érthetetlen számomra, mert ez így nem vadászat.

Nem messze a vadászháztól van egy nyári vadász les is, de télen azt nem használják, túl hideg van kint, egész nap. Délelőtt mentünk ki a Madarasi Hargita oldalába, ahol Jóska minden nap ugyan abban az időben, Lada Nivájával felmegy a leshez, hogy megetesse az ébren lévő négy medvét. Mivel a medvék biológiai órája igen pontos, mindig ugyanabban az időben jönnek táplálkozni. Muszáj őket etetni, mert így olcsóbb, mintha lemennének a faluba és ott kiszolgálnák magukat. Volt már erre példa, aminek a gazdák nem örültek. A medvétől Jóska nem fél, de a juhnyájat őrző kutyáktól igen. A medve kiszámítható, nem keresi a konfliktust, míg a kutyák még a pásztornak sem engedelmeskednek, ha a nyájat veszélyben érzik.

Ha valakinek kell az nem fél

Vendéglátóink, Gergely Jóska a vadőr, és unokatestvére Gergely András Csíkszentmárton akkori polgármestere hoztak magukkal ennivalót és sört is, ha megszomjaznánk. Nekünk nem tűnt fel, hogy ők nagyon keveset isznak. Sötétedéskor, mikor a medvék is megjelentek, mi már kerestük, hogy hol van a WC. „Kint az erdőben.” – volt a válasz. Igen, de ott vannak a medvék is. – „Ha valakinek kell az nem fél” – jött a székelyes válasz. Nos, mi elfelejtettük, hogy nagyon kell, nem mertünk kimenni a medvékhez. „Mi van, ha megtámadják a kint lévőt?” – kérdeztük. „Nem támadják meg, elugranak az erdőbe és csak sokára merészkednek vissza.” Hasonló esetre persze nem emlékeztek.

A medve és a parfüm

Közben érdekesebbnél érdekesebb történeteket meséltek. Az egyik történet arról szólt, hogy jött egyszer egy televíziós forgatócsoport Bukarestből. Már két napot töltöttek kint a vadászházban, de medve nem jött. Végül a vadőr megkérte a forgatócsoport hölgy tagját, hogy a következő napon ne használjon parfümöt, mert a medvék nagyon érzékenyek az illatokra. Így is volt, a parfüm elmaradt, a medve viszont jött, és a természetfilmet sikeresen leforgatták.

A medvék látványa, ahogyan letelepedtek a kukorica csomók mellé és táplálkoztak, mindenért kárpótolt. Gaál Dénes barátom, minden növények és állatok tudója, még lövésre is emelte a távcsöves vadászpuskát. „Nincs szívem lelőni egyiket sem.”- konstatálta a lövés elmaradását. „Olyan szépek ezek az állatok a természetes környezetükben.” Tudtommal egész életében csak rókára vadászott. „Meddig maradnak itt a medvék?” – kérdeztük. „Úgy hajnalig” –volt a válasz. Nos, addig nem akartunk maradni.

Nincs megállás

Indulás előtt a Gergely Jóska csőre töltötte a fegyverét. Ettől mi igen csak nyugtalanok lettünk. „Ne féljetek, csak a levegőbe lövök, ha az egyik medve túl közel jönne. Ezek itt vannak az erőben nem messze, várják, hogy elmenjünk, de biztos, ami biztos, határozott léptekkel menjünk az autóhoz és szálljunk be. Eszébe ne jusson valakinek megállni, lehajolni, még akkor sem, ha a cipőfűző kibomlott.” Ettől mi úgy megijedtünk, hogy egyikőnk sem akart utolsó lenni. Emlékeztünk a székelyek híres mondására, miszerint: “A sör nem ital, Pest nem falu, a medve nem játék!”