Gyermekotthon a berkeszi Vay-kastélyban - Magyar Állami Gyermek Otthon /MÁGYÓ/

A második világháború után felszámolták az országban a menhelyeket és az egyházak által fenntartott intézményeket. A szocialista vezetés jobbnak látta, hogy az 1938-tól kialakított nevelőszülői elhelyezést ne folytassa, hanem helyette nevelőotthonokat hozzanak létre.

kép: Salamon Lajos, a Vay-kastélyból kialakított gyermekotthon építésén

Az országos és a megyei pártvezetés 1951-ben elhatározta, hogy a balkányi fiúotthonból a tanulókat Berkeszre költözteti az üresen álló Vay-kastélyba. A fiúotthon igazgatója, Barna Lajos kapta a feladatot a berkeszi intézmény megszervezésére. Az Oktatási Minisztérium szárnyai alatt az ország legnagyobb létszámú fiúotthonát hozták létre. Az épületet 240 fiú befogadására alakították át. A két oldalszárnyra egy-egy emeletet építettek. A főépületben legnagyobb részt a hálószobákat alakították ki, a földszinten az irodákat. A balszárnyban a pedagógusok lakásai voltak, a jobbszárnyban a földszinten az étkező, ami kultúrteremként is szolgált. A teremben egy hatszor ötméteres színpadot is kialakítottak. Az ebédlő 300 férőhelyes, 34 méter hosszú és 8 méter széles volt a tervek szerint. Az emeleten 8 tantermet, betegszobákat és tanítói szobát hoztak létre. Ezenkívül volt cipész-, szabó- és ezermester műhely, ahol szakmai fogásokat tanulhattak a kis lakók. Könyvtárt is kapott a gyermekotthon, ahol több ezer szép- és szakirodalmi könyv segítette a gyerekek tanulását.

Az épület átalakítása már az 1950-es évek elején elkezdődött. Először az 1951-ben Budapestről Dombrádra kitelepített osztályidegenek dolgoztak a kastélyon.
A munka állandó rendőri jelenlét mellett folyt. Az épület átalakításán dolgozott az 1950-es évek során sok előtte nemzetközileg is elismert személy és azok családtagjai: Francois József pezsgőgyáros, Toperczel Hanna fizikus, Szent-Imrey Éva földbirtokos, Toperczel Zsigmond földbirtokos, Salamon Lajos érettségizett diák, a néhai dr. Salamon Lajos belügyi rendőrtanácsos fia, Turcsányi Lajos az egykori római katonai attasé, Gyurcsó György és testvére, akik bútorgyár tulajdonosok voltak és még sokan mások.
 
Salamon Lajos Kitelepítések című írásában a következőket írta: „A berkeszi kastélyban hátrányos helyzetű gyerekeket akartak elhelyezni, kiemelt munkahely volt, így hozzájárultak ahhoz, hogy minden hétfőn felüljek a buszra, elmenjek Berkeszre, szombaton pedig visszatérjek Dombrádra. Jó brigádba kerültem … . A kastély parkját még munka után sem hagyhattuk el. A napi robot végeztével a félig kész vakolt vagy vakolatlan szobákban gyűltünk össze, a petróleumlámpa vagy a gyertya fényénél beszélgettünk, sakkoztunk, bridzseltünk.”

Majd 1952 májusától a mátészalkai 61/3-as Építőipari Vállalat kapta meg a kastély építésének feladatát, de lassan haladtak a munkálatok. A terveket Paulinyi mérnök készítette, amelyek alapján az átalakításnak 1953 decemberében kellett volna befejeződnie. Az oktatási osztálytól kiküldött Szedlák elvtárs szomorúan számolt be arról, hogy az épületen a munkálatokat a vállalat nem fejezte be. A kivitelező 1954 januárjában pedig a hideg időjárásra hivatkozva újabb négy hónap haladékot kért a befejezésre. Eltelt az április, május és a június, és nemhogy folytatódott volna a munka, hanem leállt, nem volt pénz a befejezéshez. Az államivállalat szerint többletmunkára lett volna szükség a rossz tervezés miatt - előzőleg a cég saját tervezője készítette a terveket - minden munkát leállíttatott Bóta Gyula fő-építésvezető. A gyermekotthon 1954-es építéséhez szükséges hitelt a Megyei Tanács oktatási osztályának kellett volna biztosítani. Ők csak május végén intézkedtek, de a beruházási osztály is mulasztott, mert kellőképpen nem szorgalmazta a tervszerű elképzeléseket.
 
A gyermekotthon júliusi szemléjén elképesztően szomorú kép fogadta az odaérkező oktatási hivatal dolgozóit. A mennyezet több helyen beázott, a fürdőszobák falait meszelték olajfesték helyett. A mennyezet egy ember súlya alatt is úgy remegett, mintha tonnás elefántok sétálnának rajta.

A falakon több helyen csúnya sárga folt volt, amit nem lehetett meszeléssel eltüntetni, mert a kéményekből kivett kormos téglákat rakták be a falba. Fejetlenség és nemtörődömség jellemezte a helyzetet. Egy munkát többször megcsináltak. Volt olyan oldalszárny, ami hatszor volt meszelve, mert jött a villanyszerelő meszeltek, jött az asztalos, meszeltek stb. A dolgozók úgy vélekedtek, hogy nincs gazdája az építkezésnek. Bóta Gyula építésvezető nem is járt a helyszínen.

Igen lassan haladt a berkeszi otthon átalakításának munkája, de az igazgató, Barna Lajos és a gyerekek már egy éve arról álmodoztak, hogy beköltözhetnek új otthonukba. 1954 őszén végre megindult az élet Berkeszen. Barna Lajos így írt az önéletrajzában erről az időszakról:
„A lélektanilag maximálisan felcsigázott fantáziájú gyermekcsoporttal az ősz legelején külön autóbusszal elegánsan bevonultunk az ezer lelkes kis faluba, a hatalmas grófi kastélyba. Gyermekeink mosolygósan végigvonultak a falun, be kellett mutatkozni, méghozzá ünneplőben és nagyon fegyelmezetten, mert ott valami csavargókat vártak. Egy csapásra volt tekintély…”

Nagyon hamar feltöltődött az intézet, az érkező gyerekek sokasága kész tények elé állította az építő vállalatot. A munkások egy része szívvel, túlórával dolgozott, de a vállalat vezetősége panaszkodott, hogy a gyerekek akadályozzák a „tervszerű” munkát, amit elhanyagoltan végeztek eddig. 1955 januárjában már alsó tagozatos gyermekek is érkeztek Balkányból.

Sajnos 1955 tavaszán is kőműves pallódeszkákon át közlekedtek a gyerekek és a dolgozók a nagy gödrök felett az intézet egyes részein, de a munka haladt: a fehérre meszelt falak helyett színes, hengerezett szobákat teremtettek, fényes lett a padló, olajlábat kapott minden folyosó, ragyogott a vörösmárvány lépcsőház, a szőnyegek, függönyök, fotelek a helyükre kerültek. A fehér carrarai márványkandalló előtt jóérzés volt megpihenni.

források:

Néplap, 1953.06.18. száma: Tamási Sándor/ Az ötéves terv nyomában 240 férőhelyes gyermekotthon épül Berkeszen, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1953_06/?query=Berkesz%20gyermekotthon&pg=67&layout=s
Néplap 1953.11.04. Épül a berkeszi gyermekotthon, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1953_11/?query=Berkesz%20gyermekotthon%201953&pg=12&layout=s
A budapesti polgárok kitelepítése 1951-ben Dombrádra, Orosz Károly, 2015, Confessio.reformatus.hu online
https://confessio.reformatus.hu/v/a-budapesti-polgarok-kitelepitese-1951-ben-dombradra/
Orosz Károly:A budapesti polgárok kitelepítése 1951-ben Dombrádra
ttp://confessio.reformatus.hu/v/a-budapesti-polgarok-kitelepitese-1951-ben-dombradra/
Néplap 1953.06.18. 240 fős gyermekotthon épül Berkeszen, Tamási Sándor, Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1953_06/?pg=67&layout=s
Néplap 1954. 07. 14. száma: Miért hagyták abba a berkeszi Gyermekotthon építését?! , Hungaricana online,
https://library.hungaricana.hu/en/view/KeletMagyarorszag_1954_07/?query=Berkesz%20gyermekotthon&pg=53&layout=s
Barna Lajos visszaemlékezése, Marczinkó István: A berkeszi gyermekotthon 25 éves története (1954-1980), 2015, 22. Szabolcs-szatmár-beregi Nemzetközi Levéltári Napok, Magyar Nemzeti Levéltár online, https://mnl.gov.hu/mnl/szszbml/hirek/22_szabolcs_szatmar_beregi_nemzetkozi_leveltari_napok_0