Egy kozák lovas lengeti kardját Nyíregyháza felett - Magyarország első "felszabadulási" emlékműve

Ez év október végén kaptam egy újságcikket egyik szabolcsi barátomtól, egy kis érdekességet a hős "felszabadítókról", ami az 1985-ös Kelet Magyarországban jelent meg. Ez késztetett arra, hogy jobban utána nézzek a történetnek.

1944 őszén a debreceni hadművelet befejező szakaszának főbb eseményei Nyíregyháza környékén zajlottak a Plijev lovas-gépesített csoport [4. és 6. gárda-lovashadtest, valamint a 7. gépesített hadtest 389 harckocsival és önjáró löveggel] és a visszavonuló német Wöhler tábornok hadseregcsoportjának [Az Armeegruppe Wöhler a 8. német hadsereg és a magyar 2. hadsereg állományából alakult, 1944. október 3-án. Parancsnoka a német Otto Wöhler gyalogsági tábornok volt.] csapatai között. Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka még Debrecen birtokbavétele előtt utasította Plijev altábornagyot, hogy Debrecen elfoglalása után támadjon tovább Nyíregyháza irányába.

1944. október 31-én sikerült véglegesen elfoglalniuk Nyíregyházát és egész Szabolcs-Szatmár megyét. Ebben a harcban a 4. [kubányi] gárda-lovashadtest katonái is részt vettek. Róluk szól dr. Vámosi Zoltán alezredes írása a Kelet-Magyarország, 1985. október 31. számának 3. oldalán. [Prof. Dr. Vámosi Zoltán alezredes a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezetője volt és 2020-ban, 77. éves korában hunyt el. 1991-ig, nyugállományba helyezéséig volt Politikaelméleti Tanszék vezetője.]

A Kelet-Magyarországban, a 4. kubányi gárda lovashadtestről írt, ami korábban a 17. kozák lovashadtest megnevezést viselte. Ezt a hadtestet a behívásra nem kerülő túl fiatal és túl öreg kozákokból állították fel. Az idősebbek aktív résztvevői voltak a szovjet hatalom létrehozásáért folyó polgárháborúnak. 1941-ben a német sikerek után a kubányi falvakban minden járás létrehozta a saját századát. Összesen 29 lovasezredet alakítottak így meg. A hadtestek állományának 75 százaléka részese volt az 1920-as polgárháborúnak, így harci tapasztalatokkal is rendelkeztek. A hadtest sikerrel harcolt, így 1942 augusztus végén megkapta a „gárda” elnevezést.

A 4. gárda lovashadtest parancsnoka 1943. november 4-től Issza Alekszandrovics Plijev vezérőrnagy lett, aki a magyarországi felszabadító harcok idején altábornagyként a róla elnevezett lovas-gépesített csoportot vezette.

A lovashadtest kozákjai 1944 októberének végén, Nyíregyháza felszabadításáért vívott harcokból is kivették a részüket. Emléküket őrizte Nyíregyházán Pátzay Pál bronzba öntött kozák lovasszobra, amit Malinovszkij marsall rendelt Nyíregyháza Hatzel [Hatzel Márton 1848-ban volt Nyíregyháza polgármestere] terére. Az ágaskodó lovon egy kozák katona ült, kivont karddal üldözve az ellenséget.

Ez volt az ország első felszabadulási emlékműve!

1956. október 26-án a nyíregyházi forradalmárok a szobrot egy teherautóra kötött drótkötéllel talapzatáról lerángatták és összetörték. A lovas feje ma a Jósa András Múzeum Kállay Gyűjteményének, várostörténeti kiállításában látható.

Pátzay Pál 1957-ben újra elkészítette a szobrot, ami valamivel nagyobb méretűre sikeredett. A tereket még 1954-ben nevezték át Malinovszkij térre, az itt felállított szobor megrendelőjéről. A Luther tér a Hatzel térrel együtt mindössze nyolc éven át viselte a marsall nevét, mert a tereket 1962-ben Felszabadulás térre nevezték át.

A rendszerváltozás után sokáig vitáztak a szobor sorsáról, míg végül a város közgyűlése 1992-ben hozott döntése értelmében, művészi értékeire való tekintettel Pátzay Pál szobra a helyén maradt, de megszüntették a hősi emlékmű jellegét. A tér is visszakapta régi nevét, így ismét Hatzel és Luther tér lett.