A református egyházközség Berkeszen II. rész - A templom története

A református prédikátorok első összeírásából tudjuk, hogy 1725-ben Féli István volt Berkeszen a lelkész.^[1] Ő abban a középkori templomban teljesített szolgálatot, amely az észak-északkeletre található dombon helyezkedett el. A templomot feltételezhetően 1802-1804 között bontották le. A régi templom létezésére egy egyházlátogatási jegyzőkönyv utal 1802-ből:

Ebben az összeírásban a jegyzőkönyvet felvevő leírja, hogy a parókia és a templom omladozóban van, és ezt megszenvedi az eklézsia. Ennek okán a tekintetes asszonyság által szeretné tetetni más helyre a templomot.^[2]

Az akkori prédikátor Csiszár István. Az oskolamester Nagy Márton. Mindketten marasztaltattak és megmaradtak a szolgálatukban.

 A régi templomra utalnak a közeli dombon található emberi csontmaradványok (gps. koordináta: É:48,0947, K:21,9807). Az akkori temetkezési szokásoknak megfelelően a halottakat a templom köré temették. A templom alaprajza tavasszal kirajzolódik a növekedésben lévő zöld búzamezőben. Pontos mérést és térképezést nem tudtunk elvégezni, mert azt egy földradaros vizsgálattal lehetne megállapítani. Jakab Attila régész segítségével, aki a Jósa András múzeumban dolgozik, felvettük a helyet, mint régészeti lelőhely. A becsült mérete 16-18 méter hosszú és 12-15 méter széles. A falu lakosságához viszonyítva arányos volt az épület mérete. Az első magyarországi népszámlálás alapján, amelyet 1784-1787 között tartottak, a falu népessége 59 családból, és 357 főből állt. ^[3]  „Az első katonai felmérés”-ből megtudhatjuk, hogy a falu temploma és kúriája kőből épült. /1782-1785/. ^[4] Feltételezhetően favázas, paticsfalú építmény lehetett, hasonló jellegzetes épület, mint a tákosi református egyház épülete. A templom tájolása kelet- nyugat irányú lehetett. A parókia épületei a következők lehettek: jószágok számára istállók, ólak, a termények tárolására helyiségek, pajta vagy csűr; ezt az 1800-as években felvett látogató jegyzőkönyvek alátámasztják. ^[5]A berkeszi idős lakosok elmondása alapján az derült ki, hogy a szüleiktől hallottak a lebontott templom mellett lévő épületben élő idős asszonyról, aki még 1800-as évek első évtizedeiben ott lakott. Harangláb állt a templom mellett, amelyen egy 1655-ben Eperjesen öntött harang szólt. Egy presbiteri jelentés és egy 1808-as református összeírás utal a harang készítésének idejére, helyére.

A faluban nagyszabású építkezésbe fogott a falu lakossága és földesura, Vay József az 1800-as évek elején. ^[6] Először a falu közepén megépítették az új templomot, amelynek pontos idejét nem tudjuk, csak két látogatási jegyzőkönyvből következtethetünk az időpontra.

Illetve a II. katonai felmérés során készült térképen a templomot már a falu házai között jelölik. ^[7] Az első látogatási jegyzőkönyvben az olvasható, hogy 1802-ben a földesúr felesége a régi templomot át akarja tetetni új helyre. ^[8]A következő összeírásban - amely 1808-ban készült- már az új templomról ezt olvashatjuk: a templom téglából épült, és a tornya a templomból nyúlik ki, ami még nem készült el tökéletesen. Olvashatunk a parókia földjének az elhelyezkedéséről, a falu négy égtájának megfelelően. ^[9]

kép: Református templom 1980-as évekből (Várady József felvétele)

A Tudományos Társaság című lapban a következő írás jelent meg 1836-ban: „A templom jeles, az Úr asztala benne piros piszkei vörös márvány, a lelkész alatti ülőhelyből egyenesen s közel a feje felett koronát szemlél, amely egyszersmind szónoki szék / Chatedra/ is. Valódi pompával bír a gróf égszínkék, üveg oldalú, s belülről setét piros vérszínbársonnyal ellátott templombani széke”.  ^[10]

 A cikk szerzője gr. IV. Vay Ábrahámról is ír, aki ekkor Máramaros megye főispánja és Borsod megye bőkezű református kegyura is egyben. Várady József szerint, a templom 1804-ben épült.^[11]Az elkészült református templomról a következőt írja a könyvben: kelet-nyugati tengelyű templom, klasszicizáló stílusú épület, nyugati 23 méter magas romantikus homlokzati tornyával. A 9x19 méteres belső térben sík famennyezet, a torony alatt késő barokk jellegű kőkarzat, a nyolcszög három oldalával záródó keleti végében falra erősített fehérre festett szószék található, amelyen 1803-as évszám jelzi a készítés időpontját. A Mózes szék és az urasági padok szintén 1803-ban készültek. A templomban 180 ülőhely van.

kép: Református templom 1980-as évekből (Várady József felvétele)

[1] Esze Tamás: Egyháztörténet, IV. évfolyam, Református Egyetemes Konvent, Budapest, 1958. 60.o.

[2] Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára: / I. 32. b.2 /1802/ https://leveltar.drk.hu/

[3] Az első magyarországi népszámlálás 1784-1784, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1960. 158.o.

[4] Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 6. Nyíregyháza, 1992. 68-69. o.

[5] Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára online, TtREL: / I. 32. b.1/1798-1799/ https://leveltar.drk.hu/

[6] Angelovics Helga: A vajai Vay család, Vay Miklós báró (1802–1894) ősei, Zempléni Múzsa, Sárospatak, 2017. 17. o.

[7] Magyarország Második Katonai Felmérés 1819-1869 Maps Arcanum online, https://maps.arcanum.com

[8] Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára online, / I. 32. B. 2./ https://leveltar.drk.hu

[9] Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára online, TtREL: / I. 32. b.1/1798-1799, https://leveltar.drk.hu

[10]  Dercsényi Dezső és Entz Géza: Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I.II.,(Magyarország Műemlék Topográfiája) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986-87 /Tudományos gyűjtemény 1836. / III. 106-107. o.

[11] Várady József: Tiszántúl Református Templomai II. Borsodi Református Egyházmegye, Debrecen, 1991. 67.o.