Hajdú múltunk megőrzése a célja a Bocskai zarándoklatnak

"Hajdú múltunk megőrzése a célja a Bocskai zarándoklatnak"

Éppen tíz éve startolt el az első Bocskai zarándoklat, melyet a nagyságos fejedelem gyulafehérvári végső nyugalomba helyezésének – 1607. február 22. - 400. évfordulója alkalmából szervezett Szólláth Tibor, akkori megyei közgyűlési elnök a Bocskai István személyével kapcsolatos településekre.

Az idei zarándoklatot március 3. és 5. között bonyolították le Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester szervezésében. Az emlékezők öt településről – Hajdúböszörmény, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs, Hajdúnánás – érkeztek. Első állomásuk Kolozsvár volt, a Sapientia Tudományegyetem, melynek épületében Bocskai István született. A delegációt Murádin János kancellár fogadta, s barátokként köszöntötte a 17 fős küldöttséget. Szólt a kancellár az egyetem történetéről, működéséről, a határon átnyúló hálózatépítésről, majd Bocskai politikai végrendeletéből olvasott fel részleteket. Megemlítette, hogy nincs a világon még egy olyan város, ahol pár méternyire egymástól két uralkodó született! Kolozsváron Mátyás király és Bocskai egymás szomszédságában lévő épületben látta meg a napvilágot. A zarándokok elhelyezték a megemlékezés koszorúit a lépcsőházban lévő Bocskai-mellszobornál, illetve az épület falán lévő domborműves emléktáblánál, melyet a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat adományozott néhány éve az egyetemnek.

A szórvány magyarok közt

Következő megálló a Fehér megyei Csombord volt, ahol a szórványmagyarság számára a hajdúnánási amatőr Naná Színház társulata a Hajdú rege című zenés történelmi táncjátékot adta elő. A darab érdekessége, hogy Bocskai szerepében Szólláth Tibor játszott.

A csoport a színtiszta magyar településen, Magyarlapádon szállt meg, ahol a vendéglátó, Borbándi András református lelkész beszélt a térségnek – a magyarságot érintő - legégetőbb problémáiról. A megye lakosságának 4 százalékát kitevő magyarság vészesen fogy, a vegyes házasságokkal, az oktatási intézmények bezárásával a teljes asszimiláció fenyeget. Látogatást tettek a szomszédos román faluba, Fugadra, ahol megtekintették a Bánffyak egykori – ma már jócskán felújításra szoruló – kúriáját.

Útban Gyulafehérvárra, Nagyenyeden megkoszorúzták az 1849. január 8-i népirtás emlékhelyét.

Gyulafehérváron, a református gyülekezeti házban, a vendéglátó Gudor Botond lelkész köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a hajdú-bihariak nem felejtették el Bocskait, akinek Nyugat-Európában köztéri szobra van. Vázolta a lelkész a város magyar vonatkozású adatait, amiből kiderült: a 70 ezer lakosból 1200 fő római katolikus, 5-600 fő református, ám ténylegesen 300-an járnak templomba és fizetik az egyházadót. „Az önfeladás, a lemondás, a térdre hullás, a depresszív gondolkodás, a vegyes házasság a legnagyobb veszély! Ám a maradék mindig gerjeszt! Sose szabad feladni identitásunkat!” – nyomatékosította a lelkész.

A Naná Színház az 1916-ban épült művelődési házban teltházas közönség előtt adta elő a Hajdú regét, melyet vastapssal, állva köszönt meg a hálás néző sereg. A római katolikus székesegyházban folytatódott a megemlékezés, ahol Horváh István kanonok szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, nemcsak Bethlen Gáborra, Fráter Györgyre és Bocskaira emlékeznek, hanem a múlt év szeptembere óta ott nyugvó Márton Áron püspökre is. „Nagyjaink előtt tisztelegve tegyük magunkévá Márton Áron szavait: Nem utasítom el a munkát” – ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, hozzátéve, vállaljuk a munkát, a szenvedést, mert csak így tudunk emberhez méltó, Istennek tetsző életet élni.

Szólláth Tibor beszédében szólt arról, hogy 11. alkalommal vannak jelen, öt hajdútelepülés képviseletében. Méltatta Bocskai Istvánt, aki képes volt egyesíteni a magyarság színe-javát, s a köz javára uralkodni. Utalt a fejedelem politikai végrendeletére: „Amit gondolunk, azt kell cselekednünk!” Bocskai és letelepített hajdúvitézei nem várakat, hanem templomokat, iskolákat építettek, amit folytatni nekünk is kötelességünk – fejtette ki.

Gudor Botond lelkész örömét fejezte ki az újból találkozás kapcsán, majd szólt a fejedelem rövid, ám eredményes uralkodásáról. Mint fogalmazott, Bocskai sokat tett népéért, öröksége a létezésünk, a jövőnk záloga. „Hit, lelkiismeret, a múlt emlékezete tart meg bennünket. Ingyen semmittevéssel nem lehet távozni, valamit tenni kell az életben a hazáért!” – hangsúlyozta a lelkész.

A magyarlapádi lelkész elénekelte Bánk áriáját – Hazám, hazám, te mindenem! – majd a vendégek és a helyiek megkoszorúzták a 10 éve elhelyezett Bocskai-emléktáblát, de lerótták kegyeletüket Márton Áron szarkofágjánál is.

Vasárnap a delegáció a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemre érkezett, ahol a rektor-helyettes, Flóra Gábor és a Partiumi Művelődési Céh elnöke, Pintér István fogadta a zarándokokat. A vendéglátók és Szólláth Tibor is hálával emlékeztek nemcsak Bocskaira, a váradi kapitányra, hanem hitet tettek amellett, hogy a jövőben is folytatni kell a zarándokaltot, hálát adva azoknak, akik letelepítették a hajdúkat. Meleg Vilmos, nagyváradi színművész hazaszeretetről szóló versekkel köszöntötte az egybegyűlteket, majd az egyetem díszudvarán megkoszorúzták Bocskai domborműves emléktábláját.

Kép és szöveg: Nyírő Gizella