Előtérben: Csongor és Tünde… - Kisvárdai besisek a Nemzeti Színház főpróbáján

A Nemzeti Színház a saját történetét feldolgozó színháztörténeti vetélkedőt hirdetett 10-11. osztályos középiskolások számára. A megmérettetésre 117 csapat jelentkezett országszerte, ebből kettő a Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium és Kollégiumot képviseli.

Az egyik csoport 11.a osztályos diákokból tevődik össze, név szerint: Lovas Regina, Poór Fanni, Sinka Ádám és Tóth Béla, felkészítő tanáruk: Szepesi Annamária tanárnő.

A másik csapatot 11.b osztályos tanulók alkotják: Deák Eszter, György Noémi, Hasulyó Dóra és Molnár Flóra, felkészítő tanáruk pedig Tari Istvánné Czomba Magdolna tanárnő. 

A háromfordulós, internetes verseny előterében Vörösmarty Mihály klasszikusa, a Csongor és Tünde áll. Ennek kapcsán a szervezők olyan exkluzív ajánlattal lepték meg a versenyzőket, hogy 2016. március 10-én betekintést nyerhettek Vidnyányszky Attila rendezésében készült Csongor és Tünde premier előtti, zártkörű főpróbájára.

Hosszú utazás után, az előadás kezdete előtt egy órával megérkeztünk a színház területére. Festői panoráma fogadott minket: a lemenő nap sugarait megtörő Duna hullámai, valamint a lenyűgöző Gellért-hegy látványa tárult elénk. Néhány percet a szabadban töltöttünk, majd beléptünk az épületbe, ahol a káprázatosan kialakított belső teret ámulva néztük. A színház első és második emeletéről szintén pazar kilátás nyílt a nyüzsgő Budapest utcáira, csodáira.

Amikor az óra hatot ütött, valamennyien elfoglaltuk a nézőteret és kíváncsian vártuk a főpróba kezdetét.

Az elképesztő rendezői munkát tágra nyílt szemekkel figyeltük. „Sokan nem színpadra valónak tartják a drámát…” –mondta Vidnyánszky Attila. Ezzel azonban nem teljesen értek egyet. A rendező szavaival élve: „Vörösmartynál a mese a líra a könnyeden és szellemesen áradó költészet ragadja meg az embert” amit az előadás során nagymértékben megtapasztalhattunk. Ugyanakkor azt mondta, hogy „nem szabad se teljesen mesévé csinálni és nem szabad elkomorítani sem. A kettőt kell ötvözni, ezért van az, hogy rengeteg meseelem van a színpadon és a mese az, ami dominál az első felvonásban, és folyamatosan kerülünk majd az „emberi dimenzióba”. A rendező tökéletesen korszerűsítette a darabot.

A színészi alakítások is nagyszerűek voltak. Fehér Tibor következőképpen nyilatkozott: „Csongor nekem a reményről szól, hisz valamiben, és ezt minden áron el akarja érni, és ha padlóra kerül, megrázza magát és fölkel és gyerünk tovább! Ezt azonban nehéz magamra erőltetni, mert úgy gondolom, hogy kicsit kiveszett belőlünk ez a hit, remény és gyerünk tovább elérjük céljainkat. Valahogy egy kicsit megkeseredtünk, úgy érzem.”

És valóban így van ez. Ennek ellenére a színésznek ámulatba ejtően jól sikerült belehelyeznie magát ebbe a szerepbe.

Tündét Ács Eszter alakította, aki így fogalmazott: „Nagyon nehéznek érzem, de ami szerintem legszebb ebbe az alakba, hogy ő végig megy egy úton és nem adja fel”.

Valamennyiünk számára talán éppen ezért lehet tanulságos a történet. Céljainkat próbáljuk mindig véghezvinni és nem abbahagyni félúton.

Egy szenzációs darabot láthattunk, s ezt csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen az előadás végére megerősítést kapunk, hogy a szürke hétköznapjainkban „mennyet kell a földön is keresni”.

Akárhogy is alakuljon a májusig tartó verseny eredménye, nyugodtan elmondhatjuk, hogy már megérte neveznünk a vetélkedőre, hisz már az is főnyeremény, hogy részt vehettünk a főpróbán.

Sinka Ádám, 11.a