Édesapánk születésnapja: január 7.
- Írta: Péter Juli
- Közzétéve Olvasói történetek
Drága Édesapánk, néhai Simon Áron barabási lakos 1947. január 7 -én tért haza a szovjet hadifogságból. Amikor egy ismerős Édesanyánknak üzente, hogy Édesapánk útban van hazafelé, úgy döntött, hogy a kis hízót, akkor fogja levágni, ha 5. éve nem látott férje hazaér. Csak várt és várt, egyre türelmetlenebben, már sem a hízónak, sem neki és 6 éves nővéremnek nem volt mit enni..
Édesapánk balról az első!
Végül döntenie kellett, s azt mondta a szomszédnak: Holnap, 7-én lesz a férjem 39. születésnapja, vágjuk le a hízót !
A hajnali derengésben halkan, hogy az alvók ne ijedjenek meg, kopogtatás után megszólalt egy hang: - Drága családom, ÉN vagyok!
A nagy öröm után, levágták a hízót, s édesapámat a szomszédok kézről- kézre adták. Ezután a nap után 40 évig a családom ezen a napon vágott hízót. S egy év után megszülettem Én. Légy áldott ÉDESAPÁNK !!!
Ezeket a sorokat írtam hat évvel ezelőtt. Ma, 2019. január 7-e van.
Se Édesapánk már, se Édesanyánk! Csak az EMLÉKEK! De azok olyan erősek, hogy ha lecsukom a szememet, itt van előttem a házunk, az udvarunk, a szomszédok, ahogyan érkeznek egymás után a disznóvágásra.
Édesanyám sosem jött ki addig a házból, amíg nem kezdtek a perzseléshez. Fülére szorította a párnát, hogy ne hallja a disznó visítását, annyira sajnálta. Ő etette, vakargatta a hátát, beszélt hozzá. Nevet is adott neki. Már pedig, amelyik állatnak nevet adunk......Így a tálat, amelybe a vért engedték , Testvérem, Borika, vagy Én tartottuk.
Előtte azonban a nyári konyhában begyújtottunk a tűz melybe, kikészítettük a borocskát, amit a disznófogó emberek a fogás előtt, és utána is sűrűn forgattak, hiszen, kutya hideg volt !!! Csak a borocska melegítette őket.Arcukat, orrukat a hideg, s a nagyon finom barabási királylányka nedű is vörösre csípte.
Nekünk mindig ÓVÁRI SANYI bátyám vágta a disznót. Mestersége: ács volt, de ehhez is nagyon értett! A megszúrt disznót betakarták szalmával, s mielőtt megperzselték volna, megint koccintottak a háziak"egészségére ". Ekkorára Édesanyánk is előmerészkedett, s végezte a teendőit.
Az 1950-es években még igen hosszú szárú volt a szalma, jól égett, megperzselték ügyesen. Majd Sanyi bátyám arany tisztára kaparta a sertés bőrét, majd kezdte kettéhasítani. Édesanyánk vitte a belsőségeket, előkészíteni a hurkához. A beleket kiengedte az udvaron, majd bevitte, hiszen kukorica segítségével "hurolták " tisztára, kellett a hurkához, kolbászhoz.
Ekkor már megérkezett a kerten Édesanyánk Testvére, IRMA NÉNÉNK, aki átvette az irányítást !!! Őszintén a Mama, nem is bánta, de a Testvérem, s Én sem... Mi csak segéderők voltunk. Hagyma tisztítás, víz forralás,mosogatás , stb...
A Mama ezután a reggelivel törődött. Kiment a húsért, amit apróra vágva egy kis szalonnát beletéve, odatettünk sülni. A saját savanyú káposztát megpergeltük, s általában 10 óra körül reggeliztünk. A férfiak szusszantak, már megsaccolták, mennyi hús, mennyi zsír lesz , mennyi szalonna.
Ahogyan a férfiak mentek tovább darabolni, mi a szomszédokat láttuk el KÓSTOLÓVAL! Illett időben vinni, mert a szomszédok már nagyon várták! Még pirított kenyeret is borítottunk rá! Ez kölcsönösségi alapon működött! Persze, ha később valaki nem tudott vágni az adott évben, annak is járt kóstoló, mert igazi közösségben éltek.
Édesapánk készült a zsír sütéshez, neki a Testvérem segített. A nagy sózó tekenőben elhelyezték a combokat, karajokat, oldalast, szalonnákat. Mi pedig bent készültünk a vacsorához. Ami csigaleves, töltött káposzta, törtkrumpli majd az elkészült kolbász, hurka.
A hurkát Irma néném készítette: háromfélét. Készült : MÁJAS, TÜDŐS és VÉRES hurka.
- Kóstold meg, HÚGOM! -kérte Édesanyánkat. Soha, olyan finom májas hurkát Én már enni, de lehet, látni sem fogok !!
A kolbászt Sanyi bátyám és Édesapánk töltötte. Fantasztikus volt.
A zsír kisült, átpasszíroztuk, hogy a tepertőben ne maradjon sok zsír. Általában: 40-50 liter zsírunk lett. Nagyon örültünk ilyenkor.
Estére 4 órakor már sötét volt, a segítő férfiak hazatértek egy kicsit pihenni, meg az otthoni, saját jószágot ellátni. 6 órára elkészültünk a vacsorával, megterítettünk, és engem átküldtek, hogy jöhetnek, kész a vacsora. Mi általában: Óvári Sanyi bátyám, Csatári Sanyi bátyám és Illés Berti bátyám családját hívtuk. Akármilyen kicsi volt a hely, ELFÉRTÜNK ! Évtizedeken keresztül így jártunk egymáshoz. JÓ SZOMSZÉDOK VOLTUNK, SZERETTÜK EGYMÁST! Egyforma volt az életünk,a gondunk, bajunk is ugyanaz volt.
Bárcsak ilyen kapcsolatban élnének még ma is az emberek !
S jött a másnap ! Még kóstolót is illet vinni a szomszédoknak: egy darabka húst, szalonnát, hurkát és egy darab kolbászt. Szívesen vittük, mert ugyanígy visszakaptuk, amikor már mi kívántuk nagyon !!!
BOLDOG VIDÉKI ÉLET, BOLDOG GYERMEKKOR !
