Humoros történet 1994-ből, a Vásárosnaményi Kórházból

1994-ben még volt a vásárosnaményi kórházban szülészet is, én pedig ikerterhességgel terhességi toxémia miatt az utolsó hat hónapot a kórházba töltöttem.

Nem elég, hogy szigorú diétán voltam mérnem kellett a napi folyadék háztartást, mikor mennyi folyadékot fogyasztottam, ásványvíz, gyümölcslé, leveslé stb... és fel kellett jegyeznem mennyit pisiltem. Reggeli vizit előtt súlymérés is volt vizitkor pedig az általános vizsgálatkor mindig megkérdezték, széklet volt-e? (azóta se kérdezi a kutya se)

Elérkezett a szülés ideje, komplikáció adódott így megcsászároztak. Na attól kezdve különös hangsúlyt fektettek a rendes bélmozgásomra. Minden vizitkor megkérdezték volt e már széklete, járja e a szél, hát úgy voltam vele, hogy a székletre meg mondtam hogy nem sikerült, de a szélre csak zavartan lesütöttem a fejem úgy bólogattam hogy az rendben.

Nyomogja az orvos a hasam, hát ez nagyon feszül mondja, adunk hashajtót próbáljon meg produkálni, különben beöntést kell adnunk. Se második nap se harmadik nap nem tudtam nagydolgozni de az orvosnak azt füllentettem hogy volt, miközbe majd kipukkantam. Ezt a doki nem vette be, azt kérte ha lesz mutassam meg a nővérnek, mert ha ma se lesz este beöntés.

Ezt azért minden áron el akartam kerülni, addig küszködtem, hogy végül csak sikerrel jártam. Mentem is rögtön a nővérpulthoz a nővérhez, hogy jöjjön nézze meg.

Megyünk a folyosón, a wc ajtó végre vágódik kijön egy nagyhasú cigányasszony, fennhangon kiabálja, hogy... "a rák boriccsa be a picsáját aki bele szart, oszt ott hagyta"!

Tudtam, hogy a kemény munkámnak nyoma sincs..., lehúzta..., mindennek vége...! Szerencsémre a nővérke hitt nekem, hogy volt,... de... csak volt! Így megúsztam a beöntést!

Kiss Zoltánné, Marika