371 csillag! a holokauszt roma áldozataira emlékeztek

Május 21-én a Nemzeti Színházban tartották a 371 csillag című gálaműsort. Az 1944. május 16-án történt eseményeknek méltó emléket állítottak a szervezők.

A világháború utolsó időszakában az Auschwitzi táborparancsnok, Rudolf Höss intézkedésére fel akarták számolni  Auschwitz-Birkenau II/e láger részében felállított cigány családi tábort. Arra azonban nem számítottak, hogy a cigányok fellázadnak és a férfiak, nők, de még a gyerekeke is köveket, vascsöveket, deszkákat és szögesdrótokat ragadtak a nácik ellen. Ezzel időlegesen megmenekültek a haláltorkából.  A roma ellenállás üzenete, hogy mindig szembe lehet szállni és nem kell tűrni az ellenség rabigáját. Végül augusztus 2.-áról 3.-ára virradó éjjel minden romalágerben lévőt meggyilkoltak.  

A megemlékezés azért kapta a 371 csillag címet, mert 371 cigány kisgyerek született a lágerben, akik mindannyian a náci vérontás áldozatai lettek.

A Nemzeti Színházban erre a szörnyűségre emlékeztek a művészek, meghívottak. A mély gyászba burkolózó színpad jobb oldalán folyamatosan olvasható volt az elhunytak névsora. Egy – egy név bennem is megragadt: Sárközi, Rupa, Makula, Lakatos. Nevek, melyek arcát, mosolyát, tetteit nem láthatjuk. Vajon mit éreztek, hogyan készültek a vagonokba zsúfolva, éhségtől elfáradva, a járványok martalékává váló családtagjaik között a haláltábor felé?  Vajon tudjuk hány éjjelen át nem aludtak, s tűrték az SS katonák megaláztatásait, erőszakosságait és lettek kísérletek áldozatai?

A színház bal oldalán díszletként megjelenő szögesdrót látványa rögtön gondolkodóba ejtett. Az a drótkerítés talán eredetileg tyúkketrechez készült és nem arra, hogy embereket zárjanak be és őket embertelen módon elpusztítsák.

Törőcsik Mari a Nemzet Színésze fekete ruhában érkezett kísérővel a színpadra, hogy egy rövid történetet felolvasson egy túlélő írásából. A Kossuth díjas színművész azt mondta: „Nem vagyok igazán jó állapotban, de eljöttem, hogy osztozzam a fájdalmukban és emlékezzünk.”  Béres Ilona a Nemzet színésze is egy megrendítő történetet olvasott, melyben a túlélő elmeséli, hogy ölte meg szüleit a náci katona, hogyan erőszakolta őt meg a többiek előtt és, hogy kísérletezett Mengele a testvérein.  Nyári Oszkár arcát pedig valódi könnyek áztatták, mikor nagyapáik fájdalmára emlékezett. Farkas Dénes fiatal színművész pedig Osztolykán Béla csengeri születésű költő egy versét interpretálta a nézőknek.

Az előadók színpadra lépése közben pedig visszaemlékezéseket, túlélők archív felvételeit láthattuk, s közben egy-egy híresség mondatait, melyben elmesélik a történelem e gyászos korszakát. Bangó Margit, Koltai Róbert, Für Anikó, Kovács Koko István is a vetítővásznon mesélt a múltról.

A szavakon túl a hangszerek is megszólaltak. A hegedűk sírása olajozta be a vonókat és zokogtak a dalok.  Snétberger Ferenc gitárművész, Balázs János zongoraművész, Lendvai József hegedűművész hangszereikkel emlékeztek. A többi fellépő énekkel, tánccal és muzsikával tette feledhetetlenné az estét. A közönség egy része a nemzetközi cigány himnusz hallatán felállva tapsolt, leróva kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.

Sokan voltunk, mégis kevesen. Emlékezni kell és nem elfelejteni, hogy beteg ideológiák áldozatai lehettek őseink és azokká válhatunk mi is. Ki tudja, hogy az a 371 gyermek, akik ott születtek a halál táborában, mivé lehettek volna. Talán valamelyik felfedezte volna a rák ellenszerét, a másik kitűnő énekes lett volna. De nem lettek. A romaságnak így 371 csillaga ragyog fent az égen. Ha hisztek a túlvilágban, akkor ma különösen hinni kell.

Az ő értelmetlen haláluk után, remélem tegnap a Mennyekben mosolyogtak, hogy megemlékeztek róluk. Akár névvel, akár név nélkül, de hősök, kiknek az élet száz csodát ígért, de nem láthatták meg soha, hogy a barakokon túl is van élet.  Bízzunk abban, hogy az immáron második évben megrendezett gálaműsor hagyománnyá válik és a Roma Produkciós Iroda Alapítvány meg tudja rendezni az emlékezés estjét. Joka Daróczi János pedig, mint projektvezető lázas munkája eredményeként dicséretet érdemel, hogy emléket állított csapatával és a fővédnök Áder János köztársasági elnök és a mindenkori vezetés is szívügyének érzi majd.

371 csillag, kik lehettek volna a szomszédjaink, munkatársaink, vagy akár szerelmünk családja. Idő előtt hunyt ki sugaruk. Ám a jövő feladata megőrizni és újból ragyogást adni nekik.  

Patak Gábor Gaba / fotó: a szerző magánarchívuma