Huszonnégy év… Kis visszatekintés az Óda a Fényhez Mátészalkai Látássérültek Klubjának születésnapján

Egy ember élete során, úgy 24 éves kora körül telnek talán a legszebb ifjú évei. De hova sorolhatjuk vajon, ezt a nem kevés, csaknem negyedszázadot, ha egy klubról, méghozzá egy speciális látássérültekből álló társaságról van szó?

„Óda a fényhez” címmel jelent meg 1992-ben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által kiadott, vak és gyengénlátó költők és írók antológiája. Ezt a szép kivitelezésű és beltartalmában is értékes könyvet 1994 novemberében mutattuk be Mátészalkán a színházteremben. Az antológiából válogatott verseket, elbeszéléseket, Mátészalka városában működő középiskolák könyvtárosai szervezésében mutatták be az Esze Tamás Gimnázium, a Déri Miksa Ipari és Szakmunkásképző, a Gépészeti Szakközépiskola és a Baross László Szakközépiskola tanulói. Egy kedves tanárnő néhány verset meg is zenésített, melyeket nagy sikerrel adott elő. Óriási boldogság volt számomra, hogy a zsúfolásig megtelt teremben, nagy sikert aratott a rendezvény.

Bár nem jótékonysági programnak szervezték, mégis spontán azzá vált, a megjelentek jóvoltából 100.737 forint gyűlt össze, amit felajánlottak a településen élő látássérülteknek. A mai időkhöz képest, ez akkor nagy összegnek számított, amit ezúton is megköszönök a magam és látássérült sorstársaim nevében a jószívű és segítőkész szervezőknek, adományozóknak!

Jóvoltukból 1996-ban létrejöhetett, a könyv címadó versét kölcsönvéve, az „Óda a fényhez” Mátészalkai Látássérültek Klubja, amely azóta is működik, és idén, 2020-ban ünnepelhette a 24. évfordulóját.

Nos, vissza egy kicsit a kezdetekhez.

A Holdsugár Nyugdíjas Klub akkori vezetője, Kállai Menyhért, és felesége Irénke néni, elhatározták, hogy segíteni szeretnék a látásukban korlátozott embereket, és az általuk vezetett klubba, egy teadélutánra meghívták a Mátészalkán élő, általuk felkutatott sorstársakat és kísérőiket, hogy megtudakolják, szívesen eljárnának-e egy sorstársi közösségbe.

Többen örömmel igent mondtak, és márciusban elindult a toborzás, áprilisban az első alakuló gyűlés, és májusban már meg is alakult a ma is működő klub.

Kállainé Irénke néni ma is a klubunk mindenkori tiszteletbeli elnöke, és leírom, mert erre mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy 89 évesen is szívesen jön közénk. Ha ő ott van a klubdélutánunkon, biztosan felolvas nekünk valami érdekes, aktuális cikket, verset, elbeszélést, de ennyivel nem éri be, mert van a vázában a saját kezűleg ültetett, és szedett gyönyörű virágból, és a  dobozokból mindig előkerül valami általa készített finomság, kis sütemény, pogácsa, gyümölcs, pörköltdió, aszaltalma, stb. De a többi klubtagunkról is elmondható, hogy hozzák a batyus napokra az ellátmányt, ahogy viccesen mondani szoktuk, a szlogenünk szerint: ”Ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek!”

Így aztán igen alacsony költséggel tudunk létezni, több mint két évtizede. Itt meg kell köszönnöm a 24 év alatt városunkat vezető mindenkori polgármester uraknak, hogy minden évben kaptunk tőlünk támogatást.

Köszönjük a pénzadományokat, a természetbeni juttatásokat, az önzetlen segítségeket, és az erkölcsi támogatást mindenkinek, akinek csak csöppnyi köze is lehetett klubunkhoz.

Az évek során sok kiránduláson, ünnepségen vettünk részt közösen a Holdsugár Nyugdíjas Klubbal. Együtt tartottuk a farsangi, a karácsonyi, szilveszteri bulikat, kirándultunk Szatmár-Beregi tájakra, eljutottunk Szegedre, és Ópusztaszerre, különböző fürdőhelyekre, kiállításokra, nyugdíjas Ki mit tudokra, ahol szép sikereket értünk el együtt. Csodás, aktív évek voltak!

Szatmári vendégségbe hívtunk fehérgyarmati, nyíregyházi, szolnoki klubokat, és mi is ellátogattunk hozzájuk. Szerveztünk a Fehér Bot Napja alkalmából irodalmi délutánokat, ahova irodalmat, zenét kedvelő látássérült előadókat, csoportokat hívtunk.

Csak a teljesség igénye nélkül:

Az első évben Itthon vagyok címmel egy irodalmi csoport nagysikerű előadását élvezhette a közönség, majd a Milton irodalmi baráti kör kapott többször is meghívást, különböző műfajú produkcióikkal. Vidám ünnepségeinkre szívesen fogadták el meghívásunkat látássérült zenészek, énekesek, versmondók.

Járt nálunk az Ungária zongoranégyes, a Kedd-bend együttes, a békés megyei irodalmi csoport, tartottunk könyvbemutatókat sorstárs költőink megjelent versesköteteiből, Szerveztünk Helen Keller életéről egy nagyszerű estet, fogadtuk a Vakrepülés Társulatot egy interaktív sötétben tartott előadásra.

A Vakok és Gyengénlátók megyei szervezetével, és a Mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház munkatársaival szemléletformáló napokat tartottunk diákcsoportoknak, ahol a sötétszoba kipróbálása mellett bemutattuk a vakvezető kutyákkal való közlekedést, a fehérbotos közlekedést, kiállítást rendeztünk vak társaink munkáiból. A legutóbb rendezett szemléletformálónkon a Szarkaláb Banda muzsikált óriási sikerrel.

Manapság már csak szerényebb programjaink vannak, mert az évek során, sajnos nem lettünk fiatalabbak, és egyre kevesebben vagyunk.

Szeretettel gondolunk mindazokra, akik már sajnos nem lehetnek közöttünk.

Nosztalgiázós délutánjainkon sokszor emlegetjük a régvolt kedves történeteket, a jóhangulatú, zenés, táncos farsangokat, szilvesztereket, a szalonnasütéseket, bográcsolást.

A 2020 júliusában megtartott évfordulós ünnepünkön köszöntötte a klubtagokat és kísérőiket Nemes-Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei Egyesülete elnöke, s elmondta, hogy gyakran kap meghívást a csapattól, és mindig örömmel jön ebbe a családias társaságba. Mindenkit invitált a közeljövőben megvalósuló egyesületi programokra, és elmondta még, hogy szeptemberben újra találkozhatunk a kistérségi körzeti gyűlésen.

Vendégeink voltak a Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ munkatársai, Zsoldos Judittal az élen, aki bátran állíthatjuk, hogy legfőbb, és legönzetlenebb támogatóink egyike. Ajándékot is kaptunk ezen szép születésnapra tőlük, s nem is akármilyet: elkészítik a klub számára saját Facebook oldalát.

Bízom benne, hogy az elkövetkezőkben sokan érdeklődnek majd a klub tevékenységei iránt, csatlakoznak hozzánk látássérültek, kísérőik és a segítő szándékú önkéntesek! Nagy szeretettel várjuk Önöket!

Szeretettel Deméné Szondi Anikó

az Óda a Fényhez Mátészalkai Látássérültek Klubjának vezetője