100 év múlva...

Gondoltál már rá? 100 év múlva például 2125-ben mindnyájunkat eltemetik a rokonainkkal, barátainkkal.

Idegenek fognak lakni az otthonainkban, amiért olyan keményen küzdöttünk, és mindenünk az övék lesz, amink ma van. Minden általunk használt eszköz ismeretlen lesz, elmúlik, még az is ami meg sem született, beleértve azt az autót is, amire egy vagyont költöttünk, és ami valószínűleg ócskavas lesz, legjobb esetben is egy ismeretlen gyűjtő kezében lesz.

Az utódaink alig fogják tudni, kik voltunk, és nem is fognak emlékezni ránk. Hányan ismerjük a nagyapánk apját, hányan tudják hol a sírjuk a dédszülőknek?

Halálunk után néhány évig emlékezni fognak ránk, aztán csak portré leszünk valakinek a könyvespolcán, és néhány évvel később történelmünk, képeink, tetteink a történelem feledésének kukájába kerülnek. Még emlékek sem leszünk.

Talán ha egy nap megállnánk elemezni ezeket a kérdéseket, megértenénk, hogy milyen tudatlan és gyenge volt az álom, hogy mindent megkapjunk.

Ha gondolkodni tudnánk, biztosan a közeledésünk, a gondolataink megváltoznának, mások lennénk.

Mindig több van, anélkül, hogy lenne időm arra, ami igazán érdemes ebben az életben. Mindezt megváltoztatnám, hogy élhessek és élvezzem azokat a sétákat, amiket sosem tettem meg, azokat az öleléseket, azokat a csókokat a gyerekeinknek és a szerelmeinknek, azokat a csínyeket, amikre nem volt időnk. Ezekre a legjobb emlékezetes pillanatok lennének, legbelül örömmel töltenék meg életünket.

És amit elpazarolunk kapzsisággal,büszkeségből, haragból, hatalomvágyból...

forrás: I am Buddhist