A lövőpetri gyilkosság tárgyalásának sajtóbeszámolója 1909-ből

 A lövőpetri gyilkosság. Hitves gyilkossággal vádolt Róth Albert bűnügyének esküdtszéki főtargyalása. - Saját tudósítónktól. (Mátészalka Társadalmi Hetilap 1909. szeptember 19. 1. évfolyam 24. szám)

Róth Albert nagyszabású bűnügyének reíerádáját itt folytatjuk olvasóink számára. Nagy Kálmán, Barth Bela Kun Samu Kun Samun«, Dr. Szilágyi József, Zólyomi István, Grün Dezső, és a Kémény Gyula alapjában lényegtei*n vallomást tettek. A Rudics körorvos vallomását azonban, mely egyike a legfontosabáknak, egész terjedelmében hozzuk. Igen fontos s érdekfeszitő volt az a tudományos szellemi torna, amely a törvény széki orvos szakértői és a védelem vészéről alkalmazott orvos szakértő között folyt le.. Erről szintén beszámolnak az a alábbiakban :

Radics Géza gyürei körorvos 37 éves diplomája nincs. Rendkívül érdekes vallomása több helyen nagy derültséget keltett. Egy év előtt — úgy mond — felkeresett engem Róthné és soványitó kúrát kért. Kikérdeztem, hogy volt-e kezelve, kikkel és milyen betegség ellen. Ezekután megmagyaráztam neki, hogy milyen életet és milyen diétát használjon, ha soványodni akar. Március 12-én Petri- ben jártam, ahol a községházánál felkereset engem Róth, és kért, hogy menjek el a feleségéhez, mert beteg. Én este 6 óra tájban mentem oda. Az asszonnyal a hálószobába vonultam, ahol kikérdeztem baja felől, alaposan megvizsgáltam és konstatáltam, hogy nehéz a lélekzése, a pulzusa puha, 56-ot ver és nem volt szabályszerű. Ezután rendeltem neki ricinus olajat,,másnap reggelre port és újra lelkére kötöttem a diétát.

A szereket apósom gyógytárában, az én felügyeletem mellett elkészítették. Másnap 13-án, Róth kocsisa jött Gyürébe értem azzal az izenettel, hogy az asszony meghalt jöjjek ki azonnal. A hullát megvizsgáltam. Külerőszak nyomát nem találtam a hullán. Kiadtam tehát a bizonyítványt, mely szerint Róthné szivelhájasodásban, szivszélhüdésben halt meg. Másnap délután kocsi jött értem és más udvarba vitt. Ott voltak az elhuny fi és nőtestvérei, akik megrohantak és magyarázatot kértek, a halál okáról. Én meggyőződésem szerint elmondtam nézetemet. Gyógyszercsere semmi esetre sem történhetett.

Egy hónap múlva Gyüréből Róth magához hivatott. Itt elmeséltem, hogy csendőrök nála felesége ügyében nyomoztak. Mit tudom én — kiáltott fel Róth — nem-e szedett apródonkint mérget, mert testvéreivel miattam folytonos civódásban volt! Nehány nap múlva ezután megjelent nálam Róth és elmondta, hogy ügyvédjét megbízta, hogy kérjen boncolást, amit is okos dolognak jelentettem ki. Az exhumálás napján az állomáson újból találkoztam Róttal. Félre hívott ekkor és kérdezte, hogy a boncolásnál felbontják-e a gyomrot. Mindenesetre, feleltem én. Többet nem beszélhettem vele, mert a vonat indult. Én akkor rögtön a református lelkészhez fordultam és azt mondtam neki: roppant gyanús dolog.

A csendőrök közölték velem az előnyomozatot, abból tudtam, hogy a Róth és a cselédek vallomása között eltérés van. A letartóztatás napján értem küldött Róth, azzal, hogy beteg. Én azonban láttam, hogy csak a letartóztatás elöl akar menekülni, kijelentettem, hogy az én felelösségemre szekéren szállítható.

Rótnétól tudom, hogy sok orvossal gyógykezeltette magát, ó kérdezte tőlem, hogy hízás ellen jó-e a karból ? Én azt mondtam, hogy nagyon jó.

Elnök: Miután az idő későre jár, a tárgyalást holnap folytatjuk.
Radics: Bocsánat nekem betegeim vannak, haza kell mennem,
Dr. Fried védő: Hagyja kérem még őket nehány napig élni. (Nagy derültség.)

A vasárnap délelőtt a szakértőké volt, és nem volt ment izgató jelenetekről dr. Dohnál rendkívül érdekes, tanultságos és világos előadásával nagy hatást keltett, ó ós a dr. Münich Károly budapesti törvényszéki orvos, egyetemi tanár, ki, mint ellenőrző szakértő a védelem részéről lett alkalmazva, hoszan indokolták véleményeiket és az ezek közül felmerült eltérés körülbelül a következő:
Dr. Dohnál a gyomorba vezető csatornák a gyomor felhámának könnyű eltolódásából, a karbolsavnak a boncoláskor is észlelt maró hatásaiból, de különösen a hasüregben a gyomor külső falánál észlelt rostouyás hártyából következteti a karbolmérgezésát. Ez a rostonya a karból átivó- dása által következett izgatás eredménye. A kar- bolnak töménynek kellett lennie: ebből 8—60 gramm adag kell a halál előidézéséhez. A mérgezés közvetlen halása rögtöni tehetetlenséggel, az idegek és izmok működése megszűntével jár. Esetleg a torok üsszezsugorodása a kiáltást is gátolja. Karbolsavat önkényt be lehet venni. Tudat és akarat nélkül csak akkor, ha a szagló ériék gátolva van, vagy suggestio, sőt auto-suggestio utján.

Dr. Münich szerint a felhám könnyű eltolódását a rothadási folyamat következményének jelzi. A tömény karbolsav maró hatása folytán pörk képződik, mely a felhámot és irhát egy tömeggé zsugorítja. A felhám felismerhetősége tehát azt bizonyítja, hogy kiváló marás nem történt és igy nem tömény karbolsav, hanem erősen higitott harbol forgott fenn. A rostonya hashártyalobra következtet, mely előadhatott a karból folytán: azonban ehez hosszabb idő kellett. Minthogy tatamik szerint Róthné pénteken délután és este is erős has és gyomor fájdalmakról panaszkodott s minthogy a boncolás eme egyéb adatott nem talált: nyilvánvaló, hogy a hashártyalob volt ennek oka annál inkább, mert a jelentkezett szédülés, ellustulás szintén a karból mérgezés tüneteit képezik. Véleménye szerint Róthné még pénteken vett be higitott állapodban karbolt és valószínű, hogy szombaton és, hirtelen jelentkezett a karból hatása. Azt nem concedálja, hogy suggestio utján, vagy autosuggestiv utón be volna adható a karból. Minthogy pedig a tanú vallomások egy erősen histérikus nőt jellemeznek Róthnéban, aminő nőknek az a sajátsága többek közt, *hogy oknélkül. sokszor érdekük ellenére eltagadják vagy elhallgatják a valót, s minthogy Róthné kezén egyéb célokra megfordult a karból vagy karbolszerü szer; nem lehet mást megállapítani, minthogy akár véletlenül, akár suggestiók által rendelve soványtó célzattal Róthné maga és pedig kétségtelenül még pénteken vette be a mérges szert.

Az orvos szakörtők után ismét a tanuk következtek. Kik azonban, névszerint: Róth Ferenc Szgál Miksa, Kát* Sándorné, Katz Sándor, Peisócy Mihály, Tóth József, Kun Ferenc, Kun Ferencné, Grüncweig Ábrahám, Gottmann Sámuel és Balázs Kálmán lényegtelen vallomást tettek. Egyedül Balogh Sándor vallomása, lényegesebb. Elmondta hogy kérdezte gazdáját, hogy mi volt a baja a nagyságának. »Hát csak megmondom magának Sándor, — igy szólt hoxzá Róth — hát fájdalmai voltak, mondtam a feleségemnek, végy be egy kis orvosságot !> — Nem mondta, hogy maga ad a be orvosságot. A doktort kérdezte, hogy megöli-e azembert a ricinus?Már hogy beszélhet ilyent? felelte az orvos.

Aztán Demeter József, Balázs- Béniné, Makiári József, Tabovics Salamon, Demeter András, Pajka Sándor, Nagy Tamás, Sesztina Jenő, Vajda Soma, Kraus* Árminné, Dr. Róth Sándor, Róth Sámuel, Makiári Józsefné, Székely Lajosné, Grósz József, Balta József és Székely Lajos kihallgatása történt meg. A bizonyítási eljárás ezután befeje-. *ést nyervén, az ügyész átadja a kérdést, amelyet a jegyző felolvas:
1. főkérdés: Bünös-e Róth Albert abban, hogy nejét, született Weisz Irmát, Lövópetriben 1909. év március 13.-án előre megfontolt ölési szándékkal, karbolsav beadásával megölte? Igen-e vagy nem?
Az elnök kérdésére a védelem kijelenti, hogy külön vagy kisegítő kérdés feltételét nem indítványozza.
Az esküdtek a hozzájuk intézett felhívásra a kérdés feltételét illetőleg nem nyilatkoznak.
Az esküdtbiróság visszavonul a kérdés feletti megszövegezés végett.
A szövegezétt kérdés egyezik az ügyészség által indítványozott kérdéssel.

Az ügyész vadjában elmondta hogy a mai gyors vagyonosodás iránti vágyak, melyek megmételyezik a lelkeket, s a melyek a régi puritán erkölcsöket elölték a társadalomban: képezik a Róth cselekménye okait. Ha látjuk Róth félben maradt nevelését, ha tudjuk a hogy kétségtelenül rossz házas élet forgott fenn és azt hogy igyekezett a gyors vagyonszerzésre, akkor megtaláljuk a talajt, amelyre lépnünk kell. A házassági szerződés kétségtelenül hátrányos volt Róthra, mert válás esetén fél vagyona volt kikötve. Nehány esztendei bérlő: minősége, vagyoni előrehaladását nem elégítette ki. Ekkor 1907-ben 600.000 koronás vételbe kezd, melyhez 20—40 ezer koronája volt. Számítása rosszul ütött ki, mert nem nyert, hanem vesztett. Ekkor egy 100 ezer koronás életbiztosítást köt, melynek dij fizetése tul jerhes. Ez a számítás sem sikerült. E dijat fizetni nem tudja. Ekkor 1908-ban egy 40 ezer koronás meghatalmazást kér feleségétől, mindez csak a gyorsvagyonosodásérl! így 1908. szept. 1.-én örökösödési szerződéssel a házassági szerződést meg változtatja. Ez a vagyonosodási, vágya, a házas élet békétlenségével a veszély, hogy a hozomány visszaadandó; adják magyarázatát Róth tettének.

A feltett kérdés tartalmazza a vádat. Első kérdés — lehetett-e Róthné öngyilkos. 11-ik, hogy nem e véletlenség, gondatlanság és a lil-ik, nem-e egy más egyén szándéka forog fenn. Öngyilkosság ki van zárva.

Nem lehet tehát mást feltenni, hogy Róthnét valaki megölte. Erre ugyan előbbi feltevések kizárasa nem lehet elég, de van rá bizonyíték. Ha látjuk, hogy halála előtt a férj az utolsó, akivel a nő elöcszelt es az első, aki felfedezi neje halálát, közbeesőleg a nő senkivel sem érintkezett — kétségtelen, hogy ölést más el nem követhetett.

Ezután Dr. Fried Lajos védő tartotta meg védbeszédét. Csodás logikával mutatta ki, hogy mennyire nem állhat meg a vád álláspontja. A lehetőségek egész légióját vonultatta fel arra nézve, hogy mi okozta Róthné halálát s a lefojtatott eljárás adataival igazolta, hogy e lehetősének egyike sincs kizárva. Legszebb volt beszédének ama része, mely a hisztériáról szólt, legszellemesebb ott volt hol a gyógyszer-csere lehetőségét fejtegette s legértékesebb mikor kimntatta, hogy Róth és neje közt létrejött kölcsönös örökösödési szerződés Róthnéra előnyösebb volt, mint a házassági szerződés.
Dr. Fried Lajos két órás beszéde olyan hatalmas megrázó erővel bizonyította a vádlott ártatlanságát, hogy szinte beleszuggerálta azt az esküdtek leikébe. Hangja néha elegikus volt, mikor s szerencsétlen asszony betegségéről szólott, vad volt mikor a rágalmakról, pletykákról és hazugságokról beszélt, kemény volt mikor a vádlott ártatlanságát hangoztatta és könyörgő volt mikor az esküdtek szivéhes szóit.
Kevés beszédnek volt még ilyen hatása törvényszéki teremben. És ez is nagyban hozzájárult az esküdtek verdiktjéhez.
Kedden este háromnegyed 7 órakor vonultak Vissza az esküdtek tanácskozásra és 7 órakor hirdették ki a verdiktet, amely Róth Albertét „nem bünös“-nek mondotta ki. Az esküdtek Ítéletet Kovács Miklós dr. hirdette ki, melyet a nagyszámú hallgatóság lelkesen megéljenzett.

Tiz percnyi tanácskozás után a törvényszék kihirdette az Ítéletet, amely szerint Róth Albertet felmentette és azonnal szabadlábra helyezte. Megható jelenetek következtek.

A közönség éljenzett, a vádlottat rokonok, barátok, testvérek keresték fel, majd az apa borult nyakába, felkereste földesura is, aki hosszasan szorongatta kezét a szerencsétlen s ma már boldog embernek. Az ítélet jogerős.

library.hungaricana.hu