"Ég az Isten háza, beleütött az Isten haragja" - a márokpapi műemlék templom leégése 1939-ben
- Írta: Háromhatár
- Közzétéve Érdekességek
Villámcsapástól sújtva porig égett a márokpapi ref. egyház történelmi nevezetességű műemlék temploma. Erről a Nyírvidék szabolcsi hírlap 1939 augusztus 4-i számában így számolt be:
Július 16-án, vasárnap reggelre virradó éjjel 2 órakor nagy mennydörgések és félrevert" harangok zúgása riasztotta fel Márok és Márokpapi népét. Villámcsapás érte a márokpapi ref. egyház Márokon levő történelmi nevezetességű műemlék templomát.
Ég az Isten háza, beleütött az Istenharagjai — jajveszékelt a nép s két falu népe próbálta oltani a borzasztó tűzet, de hiába volt a kis falu tűzi fecskendőkkel minden fáradozása. Csak a környékbeli házakat és a különálló kis fatornyot tudta megmenteni.
A templompad tele volt évszázados, száraz, vastag tölgyfagerendákkal, úgyhogy alig volt légüres tér a padon, melyek recsegve-ropogva, nagy robajjal szakították be a gyönyörű festményekkel díszített jórészt deszkatetőt és hullottak a karra, szószékre, padokra és egy fél óra múlva már csak egy lángtenger, egy valóságos kohó volt az egész templom.
A postahivatalban éjjel nem lévén szolgálat, telefonálni nem lehetett s így csak hajnali 4 órakor tudott a beregszászi tűzoltóság kijönni. Akkorra már rövid két óra alatt teljesen porrá égett minden berendezésével és felszerelésével együtt az alig másfél éve az új lelkész idejövetelekor, 1937. év őszén hatezer pengő költséggel újra renovált templom, az örökbecsű műemlék.
A templom története a következő: Jóval a reformáció előtti időkből való, a 14. századból, vagy még élőbbről. Márok község területén fekszik, bár az egyház maga márokpapi református egyház, amely Márok anya- és Papi leányegyházból egyesült egy anya egyházzá 1645-ben. Itt tartották az első református zsinatok egyikét 1678-ban, melyen Nógrádi Mátyás püspök elnökölt. Az elemek martalékává lett elpusztult templom csúcsíves, gót építmény volt. Falai egykor kívül-belül tele voltak gyönyörű festményekkel és gót feliratokkal, melyeket 1775-ben bevakoltak és azóta is többször bemeszeltek, de amelyek a legutóbbi 1937. évben végzett javításkor is — ahol a vakolat lehullott — jól látszottak. A mostani égés alkalmával ezek is teljesen lemállottak egészen a kőig, sőt a falak is megrepedeztek.
Az egész belseje, a református templomoknál szokatlanul gyönyörűen díszes volt, szinte tobzódott a különböző kék, piros, arany és ezüst színekben. A katedra, a mennyezet, a kar, a szószék koronája mind-mind ilyen színekben dús alkotmányok voltak faragványaikkal és felírásukkal, melyeket a legutóbbi, másfél évvel ezelőtt teljesített renováláskor a régi eredeti színeiben állítottunk vissza.
Ezt a hatezer pengő értékű renoválást teljesen önkéntes adományokból végeztük. A műemlék bizottság semmivel sem járult hozzá, az állam is csak pár száz pengővel.
Jóval a háború utáni időben dupla zsindellyel fedték be (a műemlék bizottság nem engedte bádoggal, mint azt a hívek szerették volna). Ennek következtében a biztosítási díj igen magas lévén, a tizenhárom ezer pengő, nagyrészt régi iskolaépítésből eredő adóssággal küzdő, nyomorgó kicsiny, 494 lelkes gyülekezet, melyet azonkívül is súlyos természeti csapások értek, így 1937. évben 100%-os aszálykár, csak igen csekély összegre, 3200 pengőre biztosította a templomot.
A templom hátsó, belső falában az egyházat adományokkal segítő, 1668-ban az első lelkészlakást is adományozó Maróthy családnak az emléktáblája látható, mely a villámcsapás okozta tűzvész alkalmával igen megrongálódott, de olvasható.
S most itt áll a márokpapi nép templom nélkül, Isten hatalmas keze alatt, összetört szívvel, sírva, keseregve leégett templomának romjai felett, .melyhez annyi kedves emlék fűzte őt és mégis azzal a reménykedéssel szívében, hogyha Isten segít, újra megépítheti templomát.
Itt áll a lelkipásztor is népével, ítélet alatt állva, megrendült lélekkel és azzal az égő, forró kívánsággal szívében, hogy bárcsak a nagy tűzben eggyé kovácsolod ott volna ez a pártos, széthúzó, kemény nyakú, örök kuruc nép a szeretet, a békesség, a megértés láncával! Bárcsak beleégett volna a tűzbe minden bűne, egymást maró gyűlöletbe, pártossága s mint poraiból újra .éledt Főniksz újjászületne Isten országáért égő, olthatatlan tűzzel a szívében! Hisszük, hogy így lesz s lelki újjászületést eredményez a nagy csapás...
Tanúság (a többek között): egyházak okuljanak példánkból. Értékére biztosítsanak s villámhárítót alkalmazzanak!
Négy évig tanakodott a református mároki és a főleg katolikusokból álló papi nép, mi legyen a rommal, bontsák-e le és építsenek újat a helyén, de a falvak Márok és Papi mélyen vallásos népe úgy döntött, hogy Isten házát nem szabad lebontani, így elkezdték az újjáépítését. A papi katolikusok szintén magukénak érzik a templomot, még 400 év után is úgy fogalmaznak, a reformátusok elvették a templomukat. (szerk.)
