Több mint „közjegyző” a középkori Beregben

A középkorban, a feudális kor végéig [Magyarországon 1848-ig] az az egyházi intézmény látta el a közjegyzői munkát, melynek hitelességet bizonyító pecsétje, s az oklevél kiállításához értő tagjai voltak. Ilyen testületek a püspöki hivatalok és a szerzetesek monostorai voltak. Ezek hatáskörébe tartozott a zálogok, adás-vételek, végrendelkezések írásba foglalása, adományozó oklevelekről másolatok készítése, de bűncselekmények esetén a nyomozati munka is.

Középkori oklevelekben gyakran találkozunk a vármegyék által választott, a király nevében eljáró királyi ember fogalmával birtokba helyezések, vagy birtokviták esetében.

A királyi ember soha sem egymagában intézte az ügyeket, hanem mellette a hiteleshelyről kiküldött pap, vagy szerzetes segített neki. Ezen kívül részt vett a lopások, rablások, emberölések, károkozások, hatalmaskodások körülményeinek felderítésében, a vitatott földterületek tulajdonjogának megállapításában, majd ezt írásba foglalva eljuttatta annak a bíróságnak, amely a vizsgálatot elrendelte.

A középkori Bereg megye hiteleshelyi tevékenységét a leleszi konvent [a konvent a szerzetesrendben a fogadalmat tett, szavazatra jogosult tagok összessége - SzJJ] látta el, mert a megyében nem volt hiteles hely. Lelesz esett a legközelebb Bereg megye településeihez, annak ellenére, hogy Zemplén megyében volt.

Sajnos a korabeli költöztetések nem használtak az iratok állapotának. Például a Rákóczi szabadságharc alatt a fejedelem a munkácsi várba szállíttatta a konvent levéltárát, ahol az oklevelek egy részét a katonák fojtásnak használták az ágyúkhoz és muskétákhoz. Bercsényi Miklós generálisnak köszönhető, hogy megmentette az iratok egy részét. Ezek ma, az úgynevezett „Bercsényi-iratok”, a pozsonyi Szlovák Állami Levéltárban vannak.

Más szerzetes rendekkel együtt II. József a premontrei rendet 1787-ben felszámolta, ezzel a hiteles hely is megszűnt, csak 1802-ben a rend visszaállításakor került ismét Leleszre.

1849-ben a szerzetesi élet Leleszen végleg megszűnt [a monostortemploma a premontreiek által fenntartott plébánia lett] a konvent levéltárát Jászóvárra [Kassától nyugatra, a Bódva folyó völgyében] szállították, a rend újonnan kiépített központi monostorába.

Itt együtt őrizték a jászói prépostság [prépostnak nevezik a premontrei rend vezetőjét ami más rendeknél az apát -SzJJ] levéltárával együtt, a második világháborúig. A második világháború után Csehszlovákiában a rendet felszámolták, levéltárát Pozsonyba szállították, ahol azóta is az 1954-ben felállított Szlovák Állami Levéltár egyik nagy feudális kori gyűjteményét képezi.

Lehoczky Tivadar Bereg megye monográfiájának megírásakor Jászóváron kutatta a leleszi levéltár anyagát, amiről így ír: „Különösen fontos e tekintetben a budai kamarai levéltár, mivel abba olvadt be […] a leleszi levéltár […] A leleszi levéltár iratait II József a Budai kamarai levéltárba szállíttatta, így azok Jászón a budai kamarai levéltár irataiként voltak nyilvántartva. Lehoczky Tivadar is ezeket az iratszámozásokat használta a monográfiájában.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A cikk Vámosatya Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával jöhetett létre.