Csengő, pengő, kongó (gongó), mit "becéztek" ezekkel a nevekkel őseink?

A minap megjelentetem egy régi cikket egy finánc történetről, had ne ismételjem magam, a történetet itt elolvashatják.

A lényeg hogy 1913-ban egy kántor egy temetés végigénekléséért 4 pengőt kapott a gyászolóktól. Na ezzel csak egy probléma van. hogy 1913-ban Korona volt a hivatalos fizetőeszköz a Magyar Királyságban, amelyet a Pengő csak 1927-ben váltott le.

Maga a történet így elég hiteltelennek tűnt, bár magát a cikket egy 1913-as októberi Mátészalka hetilapból vettem át:

A megoldáshoz segítséget kértem Szabó János József hadtörténésztől, akinek hetente olvashatnak írást, történelmi visszatekintést oldalunkon a Bereg és főleg Vámosatya történelmébe.

Az ezüstből készült fémpénzt nevezték pengőnek, mert egy kemény tárgyhoz ütve pengő hangot adott. Az arany csengőt, a réz pedig kongót. 1915-ben az 1 koronás érme készült ezüstből. A háború alatt félve az inflációtól az emberek szívesebben használták az önmagában is értékes pengő egy és öt koronást, mint a papírpénzt.

Végül egy családi történet, a tiszaszalkai Szigeti család leszármazottai adták szájról szájra:  "Dédnagyapám a két háború között kitelepült Amerikába, de hazajött. Itthon mindenki várta hogy megszedte magát, és biztosítja a családja anyagi biztonságát, de nem így történt. Szegényebben érkezett haza Tiszaszalkára, mint ahogy elment. Jó keresett az öreg, de minden pénzét a "csengőbankba" helyezte el. A családi történet alapján a csengőbank a kocsma fémmel borított pultja volt. Miért csengő, és miért nem pengő volt a "bank" elnevezése? Vélhetően dédnagyapám arany dollárban kapta a fizetését, azért lehetett a csengő elnevezés."