Történetem a helységnevek mögött — Mi is volt a kotu, pülő?

A földrajzi nevek igen szoros kapcsolatban vannak az elnevező emberrel és az elnevezett tájjal: ha valamelyik megváltozik, ez maga után vonja a földrajzi nevek változását is.

Napjainkban (1965) mindkét tényező a változás folyamatában van. A kultúra vívmányainak terjedése, az iskolázottság pozitív alakulása, a városiasodás, a munkerővándorlás okozta nyelvkeveredés, a rádió és a televízió és még sok fontos tényező a hagyományos nyelvjárásokra mérnek csapást.

A megváltozott lét és a hatásrendszerré emelkedett iskolai és társadalmi nevelés eredményeképpen átalakult vagy átformálódóban van az emberek tudata is: végleg eltűnik a babona, szétfoszlanak a túlvilági lények, de ezzel egyidejűleg elpusztulnak a régi népi hitvilág emlékeit őrző földrajzi nevek is.

Irodalmi nyelvünk bölcsője

A múlt század utolsó és századunk első évtizedeiben lecsapolták a nyírségi és rétközi tavakat, eltűnt a sok mocsár, láp, kátyú, a mai fiatal már nem tudja, hogy milyen az a tömlőtalaj, a kotu,a püfő,az egykor vízborította vidék földjét eke szántja. A régi szigetekviszonylagos magassága az összeszántás következtében megszűnt, ezért értelmetlenné válik a sok sziget és tanév, ezek bizony rohamosan halványodnak és nemsokára kipusztulnak.

A felszabadulás után a földosztáskor rengeteg, a birtokos nevéből alakult földrajzi név keletkezett. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével ezek máris eltűnőben vannak, pedig összegyűjtésük fontos lenne, hogy e korszak névadási módját jellemezhessük. A nagyüzemi gazdálkodással járó táblás művelés, a mezőgazdaság belterjesebbé válása, a gyümölcsösök, szőlők telepítése feleslegessé tesznek jónéhány földrajzi nevet a nagyüzemi módszerekkel, gépekkel megmunkált földön szükségtelen az aprólékos tájékozódás.

A nagyobb dűlők neve talán megmarad — bár a gyümölcsösök és szőlők esetében ez is ritka — de a kisebb részek nevei hamarosan elhalnak.

Megyénkben csak néhány elszigetelt kezdeményezést említhetnénk. Pedig talán éppen megyénkben van a legtöbb tennivaló, különösen a szabolcsi és beregi rész szinte érintetlen terület a nyelvészetben, összefoglaló tanulmányok híján nem ismerjük vidékünk régi és mai nyelvjárását. Annál meglepőbb ez, mert néhány nyelvészünk szerint az innen indult írók és költők révén ez a terület volt a mai irodalmi nyelv bölcsője.

A földrajzi nevek összegyűjtése egyik fontos alapja lehetne a keleti országrész nyelvészeti feltárásának.

Törökvész, Pál halála

A földrajzi nevek gyűjtője gyakran hallhatja a falvak öregjeitől, hogy ebben vagy abban a dűlőben valamikor falu volt és a tatár- vagy törökvilágban pusztult el. Az ilyen közlést csak nagyon ritkán szabad mesének tekinteni, mert a bővebb utánajárás, a történeti adatok általában rácáfolnak a kételkedésre. A nyírbogdányi Henedűlő adataink szerint nagymúltú falu helye, 1219-ben említik először okleveleink. A Szentegyházaföldrajzi név pedig a templomának emlékét őrzi, de az egyházra utalnak a Pap-tava, Papkátyú, Pap-foka (ma: Fafoka)dűlőnevek is.

A szomszédos vasmegyeri Apátit 1329- ben említik először faluként. A mai öregek úgy tudják, hogy kápolnája is volt Valóban. 1349-ben a kápolnát is említi egyik oklevelük: Miklós, egri püspök, megengedi, hogy a henei anyaegyház papja misézzen benne. Kéken a közelmúltban elhalt Laptelek (1884-ben még ismerték!) név őrizte sokáig egy község emlékét, Laktelekét.A mai székelyi Öze-tanyais őzenéven falu volt egy 1422-ből való oklevél szerint. De sorolhatjuk még tovább a példákat: a bogdányi Szolnok és Almáshegy,a vasmegyeri Telek,a baktalórántházi Almás,az ófehértói Liget,a jánkmajtisi Malontastb. stb. mind elpusztult községek helyei.

Történeti eseményekre utalnak a sok nyírségi falu határában megtalálható Őrhegyek, Leshegyek,a túrai Tetem-hegy,a bogdányi Tarsolyos-hegya más vidékeken ismert Törökvész, Pálhalála stb. földrajzi nevek is. Az Akasztó-domb, Akasztó-hegya földesúri bíráskodás emlékét őrzi. A Peres ésmás hasonló nevek birtoklástörténeti mozzanatokra utalnak.

A Nyírségen valaha négy erdők voltak — bizonyítják a ma szántót jelölő Makkos, Nyírjes, Nyárjas, Körtvélyes,Kéklő,(sötétlő erdőség) Csere, Eresztvény stb. elnevezések. De az erdőségeket idézik a Vápos, Vápott-csere, Irtoványos, Csonkás, Égett-hegy stb. nevek is, amelyek a fejszével és égetéssel való erdőírtás tényét őrzik. Sok név alakja az idők folyamán úgy megváltozott, hogy ma már nehéz felfedezni bennük az eredeti szót.

Például Tiszakóródon az Otványnév keletkezését az almafák beoltásával magyarázzák, pedig régen Ortvány (O irtvány) alakban fordult elő, vagyis ez a név is az erdőírtásra mutat. Érdekességként megemlítem, hogy a Radványközségnév is ennek a szónak egy nehezen kikövetkeztethető változata.

A földrajzi nevekkel rekonstruálható vidékünk régi növény- és állatvilága. A mai gyerekek már csak hírből ismerik a gémet, pedig a madár régen gyakori előfordulására utal a Gémes,csak a nótából ismert darumadárra a Darvas,a kócsagra a Kócsagosföldrajzi név. A Rétközben a csatornázás előtt sok rétifarkas élt, ezt bizonyítják a Farkasrét,Farkas-verem, Farkasoklápja elnevezésű helyek. A halasvizekre vonatkozik a Tatos-tó, Karász, Potykásrét, Csík-gát, Csukás-tóstb. A nyomásos gazdálkodás emlékét őrzik az Árpás-kert, Köles-hegy, Liba-nyomás, Megyeri-járás stb. nevek.

A földrajzi nevek tanulságait tehát rengetek tudomány (település-, népiség-, gazdaságtörténet, néprajz, természeti-, növény- és állatföldrajzi stb.) felhasználhatja, legnagyobb jelentőségük mégis a nyelvészetben van. Nyelvünk régi állapotát segítségük nélkül nem tudták volna rekonstruálni nyelvészeink. A földrajzi nevekben számos ősrégi szavunk lappang: jó (= folyó: Sajó, Hejő, Berettyó), aszó (=* völgy: Megyaszó, Keveaszó) láz (= irtás: Hosszúláz) hene (= szolga: Hene), máskor egy mai szó régebbi alakját őrizték meg: körtéig(== körte), irtovány (= irtás) Geese (= a Géza név régi becézett változata.)

Önmagukbanis érdekesek

A községnevek tüzetesebb vizsgálata is számos meglepetést okozhat. Ma már bizonyára kevesen gondolnak arra, hogy Nyírbogdány Bogdánnevű birtokosáról kapta a nevét még az Árpád-korban. Ez a szláv eredetű személynév igen el volt terjedve nálunk a honfoglalás után. Az un. óvónevek közé tartozott, jelentése: Istenadta.

Egyenértékese megvolt a görögben és a latinban is, sőt Csokonai és Jókai nyomán két változata ma is közismert: Dorottya(Dorothea) és Tódor (Theodor). De az egykori tulajdonos török eredetű Ibrahimnevének emlékét őrzi az Ibrányés Nyíribrányközségnév is.

Gebeközség lakóinak kérésére néhány éve Nyírkátára változtatták a falu nevét. Pedig ez a ma furcsa falunév régen nem váltott ki gúnyos mosolyt, ugyanis semmi köze sem volt a sovány ló jelentésű gebeszóhoz. Ez is személynévi eredetű, a német Gebhardnakmagyar becézett változata.

A régi lakosok tréfálkozó, játékos kedvét és szomorúságát, babonás hiedelmeit és népünk megváltozott életét is tükrözik a földrajzi nevek. A Kincsesbena hagyomány szerint kincs van elásva, a Kutyaszorítóegy szűk utca neve a Körülszaladt-tanyabolondos gazdájára emlékezteti a falubelieket, a Bosznia, Kis-Szibéria, Dzsungel, Isonzónevek az első világháborúból viszszatért férfiak szomorú háborús emlékeire utalnak.

Az ördög-árokról azt tartják, hogy azt a sátán szántotta óriás ekéjével. A példák bizonyítják, hogy a földrajzi nevek önmagukban is megérdemlik az érdeklődést.

Szervezettebben

A földrajzi névgyűjtés illetékesének szerepét nálunk is — a többi megyéhez hasonlóan — a megyei tanács művelődési osztályának kellene vállalnia. A munka megkezdésekor támaszkodhatnánk elődeink gyűjtéseire, Kniezsa István, Sebestyén Árpád, Nyárády Mihály, Kiss Lajos dolgozataira, valamint a megye néhány falujában tevékenykedő egyéni gyűjtők anyagára. Ezek közül meg kell említenünk dr. Durucz István főiskolai adjunktust, aki Mátészalka környékén már kétezer nevet gyűjtött öszsze. Kecskés Istvániskolaigazgató Tarpa földrajzi neveit dolgozta fel, M. Tóth Pál fehérgyarmati tanácsi dolgozó szorgalmasan kutatja a járás néphagyományait, Jászát Viola a beregi Tiszahát öt falujában gyűjtött stb. 

A debreceni egyetemen és a nyíregyházi főiskolán már jónéhány szabolcsi vonatkozású szakdolgozat készült, sőt a két felsőoktatási intézmény nyelvészeti tanszékei befejezték egyegy járás (a baktalórántházi és nyírbátori) földrajzi neveinek összegyűjtését.

Most időszerű a földrajzi nevek összegyűjtése,mert néhány év múlva talán már késő lesz.

Mező András főiskolai tanár - Kelet-Magyarország 1965. (XXII. évfolyam)  június 1.