Nyílott a rózsa a fiatal szatmári katonatisztnek

Olvasóink gyakran találkozhatnak Szabó József János nevével, Ő volt aki tavaly feldolgozta heti cikksorozatban Vámosatya történetét és azóta is folyamatosan küld számunkra érdekes visszaemlékezéseket.

Tanár úr csak egy dolgot nem közölt velünk, hogy 1984-ben egyedül képviselte (az akkor még) Szabolcs-Szatmár megyét a "Nyílik a rózsa" nótaversenyen. Köszönjük a kedves Nejének, hogy felhívta rá a figyelmünket.

Hová is kerülhetett volna egy fiatal szatmári katonatiszt mint a Jugoszláv határ mellé, Lentibe. Itt szolgált a csaholci fiatalember, amikor jelentkezett a televíziós vetélkedőbe.

Felesége Mártika így emlékezik vissza:

"Lentiben szolgált, és megvolt mind a négy gyermekünk is. A legidősebb az édesanyámmal élőben nézte az Apukáját a nézőtérről, a három kisebbel mi otthon a tv képernyő előtt drukkoltunk (fekete fehér tv volt). Melis György a bírálatban elismerte, hogy Jóska előadása volt a leghangulatosabb ugyan, de mégsem ő kapta a legtöbb pontot. Nem is baj, hiszen ő katona akart maradni, nem lett volna nótaénekes. Viszont a zene szeretetét és jó hangját Édesanyjától örökölte, amit meg kellett mutatni a nagyközönségnek. Ma is gyönyörű hangja van. A zenét lassan 19 éve a Bazsalicska Citeracsoportban folytatja, ahol énekel és citerázik is. Az együttes többszörös Arany Páva díjas zenekar!"

Tanár úr akkori fellépését a 1984. március 20-án a Kelet-Magyarország hasábjain Nábrádi Lajos így méltatta:

"VASÁRNAPRÓL VASÁRNAPRA vártuk a 17 órát, hogy a tv elé ülhessünk és élvezzük a fiatalok ajkán felcsendülő szebbnél szebb nótákat. A középkorúak, de főleg az idősebbek bizonyára örültek, hogy szerte az országban a fiatalok körében mennyi művelője van a magyar nótáknak. Vasárnap a Nyílik a rózsa utolsó elődöntőjében már egy Budapest belvárosában született és most is ott élő lány is mikrofon elő lépett. öt héten át hiányoltam a szabolcs-szatmári résztvevőt. És az utolsó előtti percekben a műsorvezető bekonferálta a csahold Szabó Józsefet.
Pár éve az izgatott, hogy a Röpülj páva tévés népdalsorozatban nem szerepelt megyénk, s most az öt hétig tartó elődöntőben sem. Pedig sokan vagyunk itt e tájon, akik tiszteljük és ápoljuk a hagyományokat. Talán a szervezők, a rendezők, a felkészítők hibája, hogy a képernyő előtt nem izgultunk szabolcsi, vagy szatmári énekesnek — morfondíroztam magamban. S ekkor váratlanul és véletlenül jött Szabó Jóska, a tartalékcsapatból. Mert az elődöntőbe jutott versenyző lemondta a szereplést.
Szatmárban sokat énekelt nótákkal lépett mikrofon elé a csaholci fiatalember. Ízesen, szépen énekelt, mulatott és mulattatott.
Az értékelő zsűritag helyesen mondta: „Szabó József hangulatot teremtett, színfoltja volt a műsornak”. Ennek ellenére kevés (talán túl kevés) pontot kapott a zsűritől. Sebaj. Az a fő: az ország előtt megmutatta, hogy a hangja olyan értékes, mint a gyémánt. Csiszolni lehet, csiszolni kell."

Hogy Szabó József János nem lett nótaénekes, hogy nem nyerte meg a versenyt így visszatekintve picit örülünk is neki, hiszen óriási felhalmozott hadtörténeti tudásanyagát, gyermekkori emlékeit, kirándulásainak, kutatómunkáinak történeteit írásaiban nem tudná olvasóin elé tárni hétről-hétre!