Vélemény - Ha nincs, akkor nincs avagy miért szállítják Kárpátaljára az adományokat

Mi magyarok legtöbbünk két héttel ezelőttig csak a hírekből ismertük a háborút, és a vele járó borzalmakat.

Beregsurány melegedőpont 2022. március 1-én ©Bodnár Zsolt

Menekültek ezrei lepték el az ukrán-magyar határátkelőket, érkeznek Kárpátaljáról és egyre többen Ukrajna középső és keleti területeiről. Ezek mellett Kárpátalját is elözönlötték a főleg Kijevből, és a keletről érkező menekültek (hogy egy részük hogy viselkedik, az más kérdés, nem véletlen, hogy Beregszászban alkoholtilalom van).

Az üzletek kiürültek, nem lehet kapni alapvető élelmiszereket, babaápolási termékeket, így például pelenkát vagy éppen ivóvizet. A magyarok összefogtak, és folyamatosan érkeznek az adományok a határ menti településekre, és most már a közelben felállított raktárhelyiségekbe.

Az adományozás két irányba megy, egyrészt a határon gyalogosan belépő embereknek segítenek, azoknak a nőknek akik általában egy bőrönddel, gyerekkel érkeznek, megpihennek a melegedőben és vagy a segítőszervezetek segítségével, vagy már az értük érkező fogadó személlyel tovább utaznak. Ezekben a melegedőkben a helyi önkéntesek segítenek neki, a magyarok adományaiból, általában pár órát, maximum egy napot tartózkodnak a melegedőkben. Másrészt kiszállításra kerülnek Kárpátaljára, és az ottani magyaroknak kerül kiosztásra.

Sajnos rövid ideig jellemző volt (és most nem akarok cigányozni) egy olyan gazdasági menekült réteg, akik visszaéltek a segítők jóindulatával, és összegyűjtve az adományokat visszamentek Ukrajnába, vagy több mint egy hétig lefoglalták azokat a környékbeli segítőpontokat, amelyeket egy nagyobb menekültnyomás esetére egy éjszakás szállásoknak állítottak fel a környék önkormányzatai.

Szeretnék mindenkit megnyugtatni, ennek a jelenségnek nagyjából már vége van! 

Az interneten találkoztam olyan adománygyűjtővel, aki több száz kilométerről, Pécs környékéről indult neki, az internetről összeszedett címekkel, úgy tudta, hogy ott szükség van adományokra. Nem bízott a helyiek tapasztalatában, úgy gondolta majd ő helybe leszállítja. Csodálkozott, hogy egyrészt üres szállásokat talált, másrészt olyan emberekhez vitte volna az adományt, akiknek soha semmi köze nem volt a háborúhoz, a segítő facebookos csoportba egy határ menti roma telepet is megjelöltek, mint segítő pontot. Az úriember (hozzáteszem évek óta önkéntesként segíti a rászorulókat) ahelyett hogy az utánfutónyi adományát leadta volna az egyik határátkelőhely mellett felállított segítőponton, inkább csalódottan visszavitte Pécsre. 

Bár ezek a dolgok vannak, léteznek, de eltörpülnek, szinte jelentéktelenek az adományok valós helyre történő eljuttatása mellett, de a közösségi oldalakon jóval nagyobb figyelmet kapnak, mint érdemelne. 

Térjünk vissza az eredeti témánkhoz, vagyis miért kell Kárpátaljára adományokat küldeni, miért nem a helyi szegény magyarok között osztják ki az adományokat, miért nem indul adománygyűjtés a határ magyar oldalán  mélyszegénységben élő családoknak is.

A válasz egyszerű, mert odakint, Kárpátalján és egész Ukrajnában üresek a boltok. A régi öregek tudták, ha háború közeledik fel kell halmozni a lisztet és a cukrot, és az ember valahogy hónapokig kihúzza. Abban az időben még minden házban volt kemence, így a kenyér biztosítva volt. Kemencéből már díszből sem lehet látni a házakban, sütni csak sütőkben lehet, ha van gáz vagy villany. Sajnos kenyeret már a falusiak is csak a boltokból tudják beszerezni.

Összegzésként ma ha Magyarországon valaki bemegy egy boltba bármit megvehet amire szüksége van, Ukrajnában és ezen belül Kárpátalján már szinte semmit nem tud beszerezni, ezért számukra életmentő a magyarok adománya!