Bútorfestő és vesszőfonó szakkörösök közös kiállítása Márokpapiban

Szeretettel mutatom be a bútorfestő és vesszőfonó szakkör közös kiállításának képeit, ami méltó helyet kaphatott a pénteken átadott új piactéren.

Dolgozó emberek, anyukák, diákok voltak a résztvevők

Jól eső érzéssel tölt el, hogy október végétől a szakkörre jelentkezők életének kicsit hétről hétre részese lehettem és kezdettől fogva büszkeség járt át, ha arra gondoltam, milyen nagy boldogság lesz majd, ha ezeket a remekműveket a nagyközönség előtt is megmutathatjuk. Dolgozó emberek, anyukák, diákok voltak a résztvevők, akik nem sajnálták idejüket arra, hogy eljárjanak hétről hétre, nem sajnálták az időt és energiát, jelentkezésük nem fellángolás volt, hanem határozott elköteleződés egy új hobbi iránt.

A Nemzeti Művelődési Intézet nem titkolt szándéka, hogy ezeken az alkalmakon közösségek jöjjenek létre.

Úgy gondolom nekünk maximálisan sikerült. Sokfélék vagyunk, más temperamentummal, más értékrenddel, más érdeklődési körrel, de ahogy egyre jobban megismertük egymást, egyre fontosabbá váltak az együtt töltött alkalmak, és ahogy váltakoztak csendben az évszakok, úgy alakultak a gyönyörű kosarak, a mesés templomkazetták, és igy alakult igazi feltöltődéssé minden kedd és minden szerda délután. Így vált a könyvtár igazi közösségi hellyé, amit élettel és energiával töltöttük meg.

Nekem ez nagyon sokat adott

Nagyon sokat tanulhattam és mindig úgy éreztem felelősségel tartozom ezekért az emberekért. Ha azt mondom, büszke vagyok rájuk, nem fejezi ki eléggé azt, amit érzek. A közös kiállítás is nagyon jól tükrözi, együtt mire vagyunk képesek. Hálás vagyok minden segítségért, minden jó szóért és bízhatásért. A nehézségek és az akadályok pedig csak még erősebbé kovácsolnak minket. Most 10 ember talált ebben örömforrást, de mindenkit bátorítok arra, régi - és leendő tagokat , hogy csatlakozzon az ősszel induló új szakkörökbe.

Végezetül Babits Mihály szavait hoztam el: