Kerékpárúton a Tisza mentén:. Lónya

A néphit szerint Lónya települést pásztorok és fafaragók alapították, 1270-ben először említették "Lonya"-t,
A Lónya szó őseinknél keresztnév lehetett, mert egy 1245. évi adománylevélben azt olvashatjuk, hogy IV. Béla király Lónyának és fiának, Györgynek, valamint az ő fiának, Lászlónak birtokot adományozott.

A trianoni szerződésig Bereg megyéhez tartozott, 1924. január 1-től Kis- és Nagylónyát Szabolcs vármegyéhez csatolták, e két település az 1934-ben történt egyesülése után kapta a Lónya nevet.
Fényes Elek Geographiai szótárában ezt olvashatjuk róla: Kis- és Nagylónya két, egymáshoz negyedórányira fekvő falu Bereg vármegyében, közel a Tiszához. Kislónyának 345, Nagylónyának 358 lakosa van, földjeik jók, rétjük, legelőjük, fáik elég, gyümölcseik szépek.

Látnivalók:

Nagylónya keleti végén a XVI. században épült földvár volt, melynek a nyomai még a XIX. század végén is látszottak Lónyai Gábor kertjében.
A Kossuth u. 91. sz. alatt áll a XIII. században emelt román stílusú, festett famennyezetű református templom, a hatszögletű, csipkeszerűen áttört, többszintes fa szószékkorona kígyós-galambos díszítésű hangvetője a tákosi és a csetfalvai református templomok berendezését is készítő Lándor Ferencasztalos szép munkája 1776-ból.

Kislónya 1762-ben külön fatemplomot építtetett, kőből és téglából való jelenlegi templomát 1897-ben építették. Lónyának így most két református temploma van a katolikus templomon kívül.
A templomkertben talpgerendákon álló, négy fiatornyos református népi fa harangtorony műemlék. A 26,5 méter magas torony törzsének vázát 9 oszlop alkotja, a tető és a törzs fazsindelyes, a szoknya és az árkádos galéria mellvédje pallóból készült. 

Ez a harangtorony az egyik legjelentősebb emlék, karcsú, arányos, a sisakja a szokásosnál magasabb.
A községben található a Lónyay család egyik grófi ágának családi kriptája. Itt nyugszik többek közt gr. Lónyay Menyhért, jeles államférfi, Magyarország egykori miniszterelnöke.

Babus Jolán így írt Lónyáról:
Hó borítja a beregi kis falvakat. Zenélve zúg a szél a régi-régi kis házak fölött és kinn a határban, egy-egy sok időt látott vén fa ágai között. Átkél a csendes Tiszán, elsuhan a beregi rögök fölött s régi időkről beszél
Behúzódnak az emberek a házakba. Összeül a család, a szomszédság. Megpördül a kéziorsó az öregasszonyok kezében, halkan zörög a kerekes guzsaly a fiatalok keze alatt, szebbnél szebb virágok nyílnak a lányok beregi kézimunkáján, füstölög a pipa s az öreg emberek annak füstjében nézve emlékeznek a régmúlt időkről Régi öregek rég elszállt szava újul fel, s egyszeriben mintha megszólalna a százados ház, a határbeli vénséges vén fa, a nagy események tanúja: a beregi föld, a sokat látott Tisza, megszólal maga a Történelem

A Tisza egyik átkelőhelyénél, a záhonyi nagy kanyartól délre fekszik a két kis beregi falu: Kislónya és Nagylónya, azaz ma: Lónya község, 2200 lakossal. Szorgalmas dolgozó parasztok, jó hazafiak laknak itt már ezer év óta.