Iskolás lesz az unokám!
- Írta: Péter Juli
- Közzétéve Olvasói történetek
Életem során nagyon sok ballagási ünnepségen vettem részt. Mind nagyon szép volt, amit viszont egész életemben vártam , most következett el. BALLAG AZ OVIBÓL A NAGYOBBIK UNOKÁNK!!!
Én talán még jobban izgultam, mint Áron unokánk! Már napokkal előtte tervezgettük az ajándékokat, a virágokat. Természetesen Annának is, mindenből!
A jó sorsunk úgy hozta, hogy egy óvodába, és egy csoportba járhatott egy éven keresztül a két gyerek. A GYÖNGYVIRÁG csoport 30 óvodása között a nagycsoportos és a kiscsoportos unokánk együtt!
Amikor megérkeztünk, Áron felnőtt komolysággal fogadott bennünket. Anna pedig nem győzte mondogatni:
- Milyen jó sokan vagyunk, és Mindenki az ünnepségre érkezett!
Máris előszavalta a délután mondandó verseit is. Táncra is perdült:
- Így kell járni! Úgy kell járni ! Sári, Kati tudja, hogy kell járni!
Megérkeztünk az óvodához. A város nagyon szép, de nyugodt, csendes helyén fekszik. Udvara tele felújított játékokkal, hatalmas árnyas fákkal. A vendégeket az óvoda igazgatója, az óvónénik és a dajka néni fogadta.
Csöndben vártuk, a kis székeken ülve mindnyájunk szeme fényeit: ki a gyermekét, ki az unokáját! Minket viszont NAGY BOLDOGSÁG ért! Nekünk KETTŐRE kellett figyelni. A csoport legkisebb, igencsak boldog "legkisebbjére", s egy komoly "fiatalemberre" a ballagó nagyok között.
Kíváncsi szeretettel vártam a műsort, hiszen nagymamiságom mellett, szakmailag is figyeltem a műsort.
A köszöntők után az óvodások megmutatták nekünk, mivel telt az elmúlt év. Eljátszották, ki, hogyan érkezett először az óvodába! Felelevenítették az Ünnepeket, az Évszakokat. S mivel városi gyerekek, egy-egy műsorblokk után csatakiáltást adhattak ki magukból, ahogy csak a torkukon kifért! És olyan jól esett nekik felszabadultan kiereszteni a hangokat.
Közös vers, közös ének, közös tánc! Fülbemászó, óvodások kedvenc dalaira táncoltak.
...és jött a búcsú...
Először a ballagók társaiktól búcsúztak el. Odamentek mindenkihez, s megölelték egymást.
A szemem már igencsak párás volt, amikor Annához közeledett Áron.
A két unokám azt tette, amit NEM KELLETT NEKIK MONDANI, TANÍTANI! Nemcsak megölelték egymást, Anna Áron derekát fogta át, a Bátyus magához ölelte, és jobbról, balról jött a testvéri szeretet-puszi. S egy hosszú pillanatig így tartották egymást...
Az Édesapjuk fotózni is elfelejtette ezt a pillanatot, Ő is annyira elérzékenyült a két gyerekét látva. Talán átfutott a gondolatain a TISZAADONYI ÓVODA, ahol így búcsúztak egymástól testvérével, Leventével..., valamikor 33 éve...
Elbúcsúztak az óvodától, az óvónéniktől is. Az óvónéni átadta a BALLAGÓ TARISZNYÁT, sok-sok jó útravalóval.
S jöhetett a tánc! Szabadon, boldogan, vidáman, önfeledten! Végül az óvoda meglepetése: Csoki-torta, gyümölcs ital. Egy morzsa sem maradt, ahogy illik egy óvodásnak felállni az asztaltól.
A közönség sűrűn törölgetve a szemét, átadta a ballagóknak és nem ballagóknak is az ajándékokat és a szeretet virágait. Foci labdák, mókusok, béka komák, cicák , medvebocsok, Kinder csokik a virágokon. Megannyi fontos dolog.
Szép nap volt ! Megható. Nagy pillanatok egy 6 éves életében. Ő még nem tudja, amit mi. Ha bármit el akar érni az életében, 17 év TANULÁS jön! Legalább 1-2 idegen nyelv, digitális eszközök, amiről ma, lehet, hogy még nem is tudunk.
A legfontosabbat azonban nem az iskola adja, hanem a család: az ÖSSZETARTOZÁST, a SZERETET, az EMBERSÉGET, a TOLERANCIÁT.
Erre nevelni kell a gyermekeket a Családnak és az Iskolának is jó szóval, és főleg, SZEMÉLYES PÉLDAMUTATÁSSAL. Csak így lesz szép, teljes élete minden kisgyereknek.
Péter Juli
Aranyosi Ervin: A nagyszülők szeretete
A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,
felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!