Borbély Balázs: Betlehemes és sikanyó

Visszaemlékeztem, hogy melyik volt a legszebb Karácsony. A legszebb Karácsonyra nem emlékszem, de az le van írva a Bibliában. A legszebb Karácsony Betlehemben történt, nem Szatmárban.

Sajnos anno Vámosorosziban ritka volt a fényképezőgép mint a fehér holló, így a fotó illusztráció! Az internetről lett leszedve, származása ismeretlen.

A második legszebb Karácsony viszont már oda kötődik, ahol reszketeg betűkkel kezdték írni már december elején a képeslapokat ráncos kezek. A képeslapok személyhez, családhoz kötődtek, nem a facebook figyelmeztetett, hogy figyelem, figyelem, jön a karácsony, osszatok meg szeretetről szóló idézeteket. Angyal is lehet benne, meg gyönyörű virágcsokor. Valami gyönyörű mondat hozzá valakinek a tollából. Idézőjelben.

Szerintem a szeretetet nem lehet idézőjelbe tenni, mert az vagy van, vagy nincs. A szeretet nem kötődik naptári naphoz vagy ünnephez. Nem kellene, hogy kötődjön. Persze ünnepekre szükség van, ünnepeljünk. Ünnepeljük meg a hétfő reggelt, amikor táskás szemmel bandukolunk a munkahelyre, iskolába, bárhova, ahova muszáj. Ünnepeljük a keddet, szerdát, a hét összes napját. A vasárnapot még jobban. Ünnepeljük saját meggyőződésünkből, érzésünkből, saját szavainkkal, még ha szavainkat dadogva ejtjük is ki. Szerintem ez a Karácsony üzenete, nem pedig a kereskedelem vásárlásra buzdító hirdetései. De kinek-kinek szíve joga, hogy eldöntse, miről szól az Ő Karácsonya. Nem az én tisztem ezt megítélni.

Az én egyik kedves Karácsonyom abban az évben volt, amelyet Orwell mester mesterművében apokaliptikus évként jövendölt meg 1948-ban. Ebben az évben a foci NB1 bajnoka a Honvéd lett, először volt válogatott Détári Lajos, a Liverpool Rómában lett BEK győztes, a szocialista blokk (köztük mi is) túlnyomó része bojkottálta a Los Angelesben megrendezett olimpiai játékokat, Franciaország nyerte a labdarúgó Európa Bajnokságot, én meg ebben az évben konfirmáltam és ősszel elkezdtem nyulakat tenyészteni. (a nyúltenyésztésnek nincs köze a konfirmációhoz, de életem szép szakasza volt az, amikor ezekkel a mókás kis szőrmókokkal foglalkoztam, adtam, vettem, neveltem és még pénzt is kerestem vele)

Év vége felé megérkezett a hó, igazi, gyönyörű fehér decemberrel zárta kies hazánk az évet. Készültünk a karácsonyi ünnepségre, tanár néni gyűjtött a helybeli idős Borbély Károlytól (névrokon) Betlehemest. Torma Vera tanárnéni volt a rendező/dramaturg. A szöveg nagy része még ma is ott zümmög a fülemben, túl a saját szövegemen. Az iskolai ünnepség, amely emlékezetem szerint a „nagy iskolában” volt, nagy sikert aratott. A felnőttek örömmel fogadták, hogy újra él Betlehem.

Az iskolai ünnepségen learatott sikeren felbuzdulva szülői és tanári engedéllyel nekiindultunk a falunak betlehemezni. Többnyire olyan helyre mentünk, ahol bebocsátást reméltünk. Talán csak egy helyen kellett elénekelnünk (persze ordítva) ezeket a sorokat:

„Ú-ú-ú, büntessen meg a falu,
rossz gazdasszonyok vannak,
pásztoroknak nem adnak,
ú-ú-ú, büntessen meg a falu!”

Nem tudom, hol került erre sor, valóban nem. A legtöbb helyen szeretettel fogadtak bennünket, behívtak és meg is jutalmaztak. Nagyon jó volt. Annyira belelendültünk, hogy nem sokkal éjfél előtt értünk haza. Előtte igazságosan megosztoztunk az összebetlehemezett "bevételen". 280 forint jutott nekem, amely egyrészt nagyon nagy pénz volt akkoriban, másrészt meg olyan boldog voltam azon a Karácsonyon, hogy még ma is a szívembe hasít. Nagyon csodálkozom, hogy nem szegődtem el vándorszínésznek.

Tökéletes este volt ez a nevezetes: jól is laktunk, ettünk, ittunk, szórakoztunk, szórakoztattunk és még pénzt is kaptunk érte. Kevés boldogabb ember tapodta a Földet aznap este, mint az a néhány vámosoroszi gyermek. Ez valódi üzenet volt számunkra: a szeretet üzent kézzelfoghatóan.

Arra már nem emlékszem, hogy aznap este locsoltuk-e a sikanyót a vájásparton a kispallónál, de meglehet, hogy igen. A szeretettől ezt mégsem várhattuk, hogy még ezt is megcsinálja helyettünk.

Borbély Balázs