Retro emlékeim Sz-Sz-B. megyében - 7. rész Egy emlékezetes lakodalom és a tengerikóró-kúp

A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig ez év novemberében születtem, de szép élményekkel gyermekkoromat a megyében töltöttem.

7. Egy emlékezetes lakodalom és a tengerikóró-kúp

Ez a lakodalom valószínűleg nem nekünk, hanem a szüleinknek volt emlékezetes. Egy rokonunk lakodalma volt, amire mi is hivatalosak voltunk. A házat a lakodalom előtt kívül is, belül is kimeszelték, kívül a fal aljára barna festékkel lábazatot festettek. Édesanyám és nagymamám úgy mondták, hogy „elhúzták” a fal alját. Egész nap vigasztalanul esett a hó, felváltva havasesővel. az udvar csupa sár volt, ezért mi a tornácon közlekedtünk. A házban a férfiak ittak és beszélgettek, ami számunkra nem volt érdekes, mi meg a fal mellett közlekedtünk a bátyámmal, vártuk a barátainkat, akik nem jöttek, mert ők reformátusok voltak, mi meg katolikusok. Mivel a felnőttek is a tornácon közlekedtek, ezért mi a fal mellé húzódtunk és szép kis szürke öltönyünkkel ledörzsöltük a barna festék nagy részét. Mikor édesanyám meglátta, megfogta mindkettőnk kezét és hazavitt. Ezzel a lakodalom számunkra véget is ért.

Egy-egy gyerek eltünése nem volt ritkaság, mert a faluban elég szabadon mászkálhattunk, ami a patak miatt nem volt teljesen veszélytelen. Az eltűnt gyereket kereső család hamarosan megtalálta a vétkest valamelyik barátjánál. A falut a török korban az akkori lakói védelemként széles árokkal vették körbe, amit a Nóborda patak vízével töltöttek fel és egy felvonó hídon lehetett megközelíteni a falut. Ezt az körárkot mi Nóborda patakként ismertük.

Egy alkalommal a bátyám tűnt el. Kora délutántól kezdve se  édesanyám, sem nagymamám nem találta. Édesanyám mérgelődött, hogy: „Csak jöjjön haza, majd adok én neki!” Ezt a bátyám is hallotta és még jobban elbújt. Már az egész falu kereste, a férfiak hosszú rudakkal a patakot tapogatták végig, az asszonyok az utcán sopánkodtak, próbálták kideríteni, hogy ki hol látta utoljára. A szomszédunk Gábor bácsi nagy barátja volt a gyerekeknek, ezért mi is igyekeztünk a közelében tartózkodni. Gábor bácsi az udvarunkon a „titkos jelünket” kezdte fütyülni, amire Endre füttyel válaszolt, így aztán Gábor bácsi az udvarunkon lévő, a tehén etetésére szolgáló tengeri (kukorica) kóró kúpból előhúzta Endrét. A szüleim annyira megörültek neki, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos verés is.

Édesapám már Nyírbátorban dolgozott és mesélt arról, hogy az ottani lakásban fürdőszoba is van, ami nekünk ismeretlen fogalom volt, ezért nagyon izgatott már minket a költözés.

Borzován a fürdés vasárnap délelőtt volt, ami mindig úgyanúgy zajlott, csak nyáron a nap melegítette fel a mosóteknő vizet, télen bádogfazékban a tűzhelyen történt mindez. Ekkor elmaradt a pancsolás is. Fürdésre és mosásra is ugyanaz a teknő szolgált. A tűzhelyen melegítettek forró vizet, aztán ezt a kútból húzott hideg vízzel lehűtötték, de csak akkor, ha reggel elfelejtettek kitenni a teknőben vizet melegedni. Nyaranta délre ez már annyira felmelegedett, hogy mindketten megfürödhettünk benne. A kút előtt volt egy beton placc, itt melegedett a fürdő víz, no meg így nem vittünk a lábunkkal port a teknőbe.

Folytatása következik.