1944. - Tarpa fekete karácsonya

Tanulmányaim és az előadásaimra történő felkészülések során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak is.

Tarpa neve elválaszthatatlan Esze Tamás és Bajcsy-Zsilinszky Endre nevétől, kiknek élete egy-egy legendárium. Most tegyünk kísérletet Bajcsy-Zsilinszky Endre esetében megtalálni az embert és politikust a legendárium mögött.

Bajcsy-Zsilinszky Endre az első világháború után az ellenforradalmi szervezkedések központjába került, és 1918-ban tevékenyen részt vett a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) szélsőjobboldali szervezet megalapításában. A Tanácsköztársaság idején Szegedre menekült, ahol publicisztikai működésével nagy szolgálatokat tett a nacionalista erőknek.

A róla megjelent monográfiákból kiolvasható antifasiszta jelző például azért pontatlan, mert Bajcsy-Zsilinszky a fasiszta diktátor, Mussolini csodálója volt még a harmincas évek végén is. Sokkal helytállóbb a német- és náciellenes kifejezés. Bajcsy-Zsilinszky egész életén végig tekintve számtalan meglepő mozzanatot találunk, amelyeken életrajzírói valamilyen szándékkal átsiklottak. Nem lett volna antiszemita? De igen. Az 1938-as első zsidótörvényt el is fogadta, de a másodikat elutasította, ám érdekes indokkal. Úgy vélte, a zsidóságot a magyaroknak versenyben, és nem erőszakkal kell visszaszorítani. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem volt elmélyült politikai gondolkodó. A zsidókérdésben, mint más egyébben is nem rendelkezett kiérlelt elképzeléssel.

Páratlanul hosszú utat tett meg, amíg az 1918-1919 utáni ellenforradalom fajvédő, kommunistaellenes felfogásától fokozatosan eljutott a tettekben is vállalt német- és náciellenességig. Ebben a harcában mindvégig erősítette a magyar nemzet, elsősorban a magyar parasztság iránti rajongó szeretete. 1931-ben választották képviselőnek a beregszászi választókerületben Tarpán. 1935-ben, az akkor már élesen ellenzéki Bajcsy-Zsilinszky újraválasztását egykori barátja, az akkori miniszterelnök Gömbös Gyula akadályozta meg. Kenyeres Miklóst, a politikai kalandort indította ellene. Bajcsy-Zsilinszky Endre is élt az akkori bevett gyakorlattal, a karaktergyilkosság eszközével. Azt állította Kenyeresről, hogy az zsidó származású, s voltaképpen Kaufmann Mózesnek hívják. Mivel Kenyeres-Kaufmann az elhangzott vádakra nem válaszolt, közokirathamisítás bűntette címén bűnvádi eljárást indítottak ellene.

A Kenyeres-Kaufmann névváltoztatásáról később kiderült, hogy legálisan történt, azonban kiderült az is, hogy ezt kihasználva trükközött papírjaival, hogy Magyarországon elkerülje az adófizetést. A bíróság emiatt 1938-ban mandátumától megfosztotta és 6 hónapi börtönre ítélte, ám 1939 januárjában nyomtalanul eltűnt.

Az akkori ellenzéki sajtó az 1935-ös választásnak nem tulajdonított jelentőséget, mert állításuk szerint a kormánypártnak mindent lehetett, az ellenzéknek meg semmit. Ha mást állítanak jelöltként, az is bekerült volna a törvényhozásba. Igazuk is volt, mert egy későbbi választáson, 1939-ben a kormánypárt jelöltje, Konkoly-Thege Kálmán huszárezredes győzte le Bajcsy-Zsilinszky Endrét, aki ekkor már a náci Németország növekvő befolyását tartotta a legnagyobb veszélynek.

Amikor 1933-ban egykori barátja, Gömbös Gyula első európai kormányfőként látogatást tett Hitlernél, Bajcsy-Zsilinszky parlamenti beszédét így fejezte be: „Én kijelentem, hogy nem vagyunk hajlandók a német impériumnak itt utat engedni. Itt német világ nem volt ezer éven át, s itt német világ nem lesz, hogy ezt megakadályozzuk, elmegyünk a golyóig és az akasztófáig”.

Nos, ő elment. Pisztolylövésekkel fogadta a letartóztatására érkező GESTAPO rendőröket, a nyilas számon kérő szék pedig Sopronkőhidán 1944. december 24-én reggel hűtlenség és hazaárulás vádjával halálra ítélte és felakasztotta. 1945. május 27-én végakaratának megfelelően Tarpán temették el.