A reformkor hazaszerető grófja, Vay Ábrahám életrajza. 2. rész

gr. Vay Ábrahám dédapja, Vay László [1](1674–1733) rokonaihoz hasonlóan 1703 után csatlakozott a felkelőkhöz és Rákóczi brigadérosa lett. 1711-ben letette a hűségesküt az uralkodóra, és az 1715. évi országgyűlésen már a vallás ügyében kiküldött bizottság egyik nevezetes tagja volt.

Ugyancsak ekkor vásárolta meg nagybátyja, a Rákóczi szabadságharchoz csatlakozott Vay Ádám elkobzott birtokainak egy részét, több mint tízezer forintért[2]. Első feleségétől, Teleki Borbálától származott legidősebb fia, Ábrahám. Házastársa korai halála után, feltehetőleg az 1710-es évek elején vette el Boros Katalint, Bagossy Pál özvegyét. A második házasságából két fiú született: László és Mihály[3]. Mihály Kraszna vármegyében lakott és utódai képezték a család erdélyi ágát.

kép: Vay család alsózsolcai családfája

Vay László első házasságából született Ábrahám (1697–1762) a megyei és a református egyházi közéletben aktívan részt vett. Az 1731-ben kiadott, a protestánsok vallásgyakorlatát és helyzetét 1781-ig meghatározó Carolina Resolutiót követően azonban Vay kálvinista nemes társaihoz hasonlóan állami hivatalt már nem vállalhatott, hiszen ott csak katolikus felekezetű családból származó személyek kaphattak állást.  Vay Ábrahám birtokainak fő központja a Szabolcs megyei Berkesz mellett, a Miskolc tőszomszédságában fekvő Alsózsolca volt. Családjával itt, Alsózsolcán az első Vay (-Haller) kastélyban élt, amelyet ő építtetett fel az 1720-as években, a rommá lett Bárius kastély helyén. A falu omladozó katolikus templomának reformátussá való átalakítása is komolyan foglalkoztatta, mivel a Bárius ősök, majd elhalt gyermekei és felesége is ide lettek eltemetve. De erre nem kapott engedélyt. 1760 körül építette a Vay kriptát, amely ettől kezdve a család ezen ágának temetkezési helyéül szolgált.[4]

Vay Ábrahám 1735-től a Tiszán Inneni Református Egyházkerület első főgondnokaként fontos szerepet töltött be a református egyház életében. Többek közt igyekezett szabályozni a bécsi református ágens munkakörét és megteremteni működésének anyagi feltételeit. Fellépett a vallási sérelmek orvoslása, a protestáns tábori lelkészség megszervezése és a szlovák anyanyelvű református lelkészek képzése érdekében. A Sárospataki Kollégiummal szoros kapcsolatot ápolt. Gyulaffy Borbálával kötött első házasságából három fia született, de közülük egyedül István érte meg a felnőttkort. Vay Ábrahám felesége halála után három évvel, 1746-ban újra nősült, másod unokatestvérét, Wass Annát vezette oltár elé. A harmonikusnak tűnő házasságból három fiú származott: Miklós, Dániel, és gr. Vay Ábrahám édesapja, József.

Vay Józsefnek (1752–1821) életében szintén központi helyet foglalt el az egyházpolitika. Mindössze 32 éves volt, amikor a miskolci református egyház főgondnokává választották, amely tisztséget 1786-ig töltötte be. Majd 1796-tól haláláig a Tiszán Inneni Református Egyházkerület főgondnokaként tevékenykedett. Többek között a nevéhez köthető az egyházmegyei határok újragondolása, ezáltal a könnyebben érvényesíthető egyházigazgatási rend bevezetése. Iskolája, a pataki kollégium érdekében végzett korszakos jelentőségű negyedszázados munkálkodása különösen figyelemre méltó. Ennek keretében eredményesen lépett fel a 17. században már működött kollégiumi nyomda újraindítása érdekében, amelynek köszönhetően a kollégium később e téren is be tudta tölteni regionális kulturális központi szerepét.[5] Fontos kiemelnünk, hogy határozottan fellépett az anyanyelvű oktatás ügyében. Ennek szellemében az 1810-ben elfogadott új tantervben a magyar nyelv önálló tantárgyként kapott helyett.

 Mindemellett a kollégium nagyszabású kibővítésének ösztönzőjeként a munkálatokra, illetve egyéb fejlesztésekre feleségével, Mocsáry Erzsébettel együtt 1809-ben 5000 váltóforint alaptőkével létrehozták a Vay-Mocsáry Alapítványt[6]. A család áldozatkészségét és ezen intézmény jelentőségét mutatja, hogy a későbbiekben ezt további összegekkel növelték, összesen mintegy 29.000 forintot ajánlva fel. Az egyházi és kulturális életben betöltött szerepe mellett közéleti, politikai szerepvállalása sem elhanyagolható. Minthogy 1781 után megnyíltak a protestánsok előtt is a magasabb hivatalok, Vay 1789-ben a szabolcsi alispánságból (1786–1789) a helytartótanácsosok közé emelkedett. Megemlítendő, hogy Vay József, Miklós és István testvéréhez hasonlóan elkötelezett szabadkőműves volt, illetve 1790-ben a porosz és brit udvarral a Habsburgok trónfosztásáról tárgyaló magyar nemesi csoport aktív tagja. [7]

Bár az 1790-ben összeült diétán Borsod megye és a kálvinista reformnemesség követeként szót emelt a magyar nyelv ügyéért, amely által Kazinczy nagyrabecsülését kivívta, az udvar a „veszélyes elemek” közé sorolta őt. [8]A következő év tavaszán az uralkodó már nem engedélyezte, hogy követként megjelenjen az országgyűlésen, noha Borsod megye újfent megválasztotta. Budán ezért öccse, Miklós képviselte a megyét. [9] Vayt ezekben a „viharos években” testvéreivel együtt a magyarországi ellenzék vezetői között találhatjuk.

A magyar „jakobinusok” Benda Kálmán által publikáltirataiban Vay József és István neve számos alkalommal felmerül. [10]A kivégzések után, 1795-ben elvégzett politikai tisztogatások következtében így Vayt is elmozdították helytartótanácsosi székéből. Ezt követően, bár 1802 és 1811 között Szabolcs vármegye követeként részt vett a diétákon, de „állást” csak 1807-ben nyert. Ekkor lett a hétszemélyes tábla ülnöke. Tekintélyét, műveltségét széles körben – köztük József nádor is – elismerték. [11] Vay József már nem élhette meg a reformkor kezdetét, mert 1821. december 30-án, a Pest megyei Bugyi birtokán elhunyt. [12]A testét Alsózsolcán, ősei sírboltjában helyezték örök nyugalomra.  Temetése egyszerűen, minden pompa nélkül ment végbe, mert ez volt a végakarata.

[1] Szakállas Sándor: A szabolcsi nemesség a kuruc hadseregben és tehervállalása a Rákóczi-szabadságharcban, Szabolcs Szatmár Beregi szemle. 30 évf. 2. sz. 1995. 192.

[2] Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes Vay Miklós báró (1756-1824) Budapest, 2003. 15.

[3] Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. XII. kötet. Pest,1865. 103.

[4] Bodnár Tamás: Alsózsolca története. A honfoglalástól a XVIII. századig. Alsózsolca, 2005. 73.

[5] Takács Béla: A sárospataki nyomda története. Budapest, 1978. 70­-75.

[6]  Dienes Dénes – Ugrai János: A Sárospataki kollégium története. Sárospatak, 2013. 84.

[7] Szakály Orsolya: Egy vállalkozó főnemes Vay Miklós báró (1756-1824) Budapest, 2003. 24.

[8] Uo., 214.

[9] Angelovics Helga: A vajai Vay család, Vay Miklós báró (1802–1894) ősei. Zempléni Múzsa, 17. évf. 4. sz. 2017 tél. 17.

[10] Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai, II. kötet. A magyar jakobinusok elleni felségsértési és hűtlenségi per iratai. 1794– 1795.  Budapest, 1952. 863. 1128.

[11]   Angelovics Helga: A Vajai Vay Család, Vay Miklós báró (1802-1894) ősei. Zempléni Múzsa, 17. évf. 4. sz. 2017. tél. 17.

[12] Vay József végrendelete: Pest, 1814. szeptember 13. Birtokpolitikája is eredményesnek tekinthető, mivel végrendeletében 250000 forintra becsült ingatlan vagyonról rendelkezett. (Legutolsó kiegészítés: 1819. január 2.) SRKL K.ii. I. 4