Görgei és Paszkevics 1849-ben

1849 márciusában a magyarországi császári királyi hadsereg fővezére, Windisch-Grätz tábornagy vetette fel, hogy egyedül nem bírnak el a magyarokkal, és segítséget kell kérni az oroszoktól. Ekkor ért véget a honvédsereg téli hadjárata, de nem indult még el a tavaszi hadjárat.

Az osztrák katonai és politikai vezetés 1849. április 20-án történt döntése értelmében néhány tízezres orosz segédcsapatot szeretett volna kapni a cártól. Úgy gondolták, hogy ennyi segéderővel már saját oldalukra tudják fordítani az erőviszonyokat. I. Miklós cár azonban nem bízott az osztrákokban, ezért úgy gondolta, hogy akkora haderőt küld, amely önmagában is eldönti ezt a küzdelmet.

A Magyarországra küldött orosz hadsereg a Lengyel Királyság területén állomásozott, az ottani csapatok főparancsnoka Paszkevics tábornagy (Neve Paszkievicz lengyel formában is ismert) Jereván grófja, Varsó cári helytartója volt, aki részt vett a korszak összes háborús konfliktusában, így az egyik legnagyobb katonai tapasztalattal rendelkező tábornoknak számított.

A kozákok már május 13-án betörtek Árva megyébe, ám ekkor még csak a felvonulás kezdődött meg, mert egy ekkora hadsereg ellátása, mozgatása nem volt egyszerű dolog. Lényegében egy hónapba telt, míg az orosz csapatok az Alföld északi szegélyét elérték. A kozákok betörése már jelezte, hogy tényleges orosz beavatkozással lehet számolni, de a túlerő mértékéről nem volt ismerete a magyar vezetésnek. Mindössze 80 ezer katonával számoltak, de ennek több mint a duplája érkezett.

A velük szemben álló északi magyar hadsereg (Kazinczy Lajos ezredes) időnként megpróbálta lassítani őket, de az oroszoknak csak a lovassága nagyobb volt, mint a teljes honvédsereg.

Paszkevics július 15-én Vácnál döntő csatára akarta kényszeríteni Görgeit, aki elindult ugyan a Duna bal partján Vác felé, hogy a Duna-Tisza közén levonuljon Szeged irányába, de a dél felé vezető utat elállta az orosz fősereg, ezért a Felvidék érintésével megkerülte annak jobb szárnyát, és Tokajra, majd Nyíregyházára, később Debrecenbe vonult, így magára húzta a cári seregeket, szabad utat biztosítva a fősereg Temesvár felé való vonuláshoz.

Minden egyes ponthoz, amit Görgeinek el kellett érnie, közelebb álltak az orosz csapatok, ennek ellenére sikerült a manőver. Két hétre lekötötte az inváziós orosz hadsereg egyharmadát, saját létszámának 4-szeresét. Mindezt sebesülten, lázasan, hol szekéren szállítva, hol lovagolva. Még 1849. július 2-án Komárom térségében az ácsi erdőnél az osztrákok ellen vívott csatában egy orosz gránát szilánkja 12 cm hosszan felszakította a fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját. Hogy az agyveleje ne legyen szabadon, orvosa (Markusovszky Lajos) egy zöld selyemkendővel kötötte be a fejét. Csoda, hogy a hadjárat 42 napja alatt nem kapott fertőzést, hiszen a kor higiénés viszonyai, a nagy embertömeg és a lovak tökéletes táptalaja volt a fertőzéseknek. Görgei szerencséjére fél életét katonasággal töltötte, így szervezete edzett volt. Az is elképzelhető, hogy Markusovszky a Semmelweis Ignác által propagált klórmésszel fertőtleníthette a fejsebet, és ennek köszönhető, hogy túlélte a sebesülést, de erre vonatkozóan nem maradt fenn leírás.

I. Miklós cár nem értette, miként sikerült Görgeinek ez a manővere. Meg is írta Paszkevicsnek, hogy „nyilván egyszer el fogod magyarázni, hogy ez miként történt, mert a térkép alapján nem értem”. Görgei sikeréhez hozzá járulhatott Paszkevics hadvezéri habitusa is, aki ekkor már 67 éves volt, számos kitüntetéssel, ezért egy 30 éves főhadnagyból lett tábornokkal szemben nem akarta kockáztatni katonai érdemeit, mindössze egy tömegben akarta tartani seregét.

Augusztus 9-én Temesvárnál az osztrák csapatok megsemmisítették azt a honvéd sereget, amelyikkel Görgeinek egyesülnie kellett volna. Görgei a sérülését követő 39. napon ért Aradra. Másnap találkozott Kossuthtal, aki teljhatalommal ruházta fel, ő maga pedig a török határ felé menekült. Görgei augusztus 13-án, délután öt órakor a sebesülését követő 42. napon, a világosi mezőn letette a fegyvert, ami tévedés, mert a fegyverletétel Csigérszőllősnél történt. Amikor Görgei a III. hadtest előtt elvonult, a honvédek megéljenezték, erre ő zokogva borult a lova nyakára.