Berkesziek, akik 1848-1849-es forradalom és szabadságharc katonáival együtt küzdöttek a szabadságért

Az 1847-es gazdasági év lezárása után forradalom söpört végig a nyírségi falvakon. Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom az egész országot felbolydította.

BERKESZI ID. GRÓF VAY ÁDÁM KASTÉLYA a XX. század elején Forrás: adt.arcanum.com

Kossuth Lajos javaslatára gróf Vay Ábrahám elfogadta a máramarosi főispáni kinevezést, amit 1849 nyaráig töltött be, majd betegségre hivatkozva lemondott.

A gróf konzervatív politikus hírében állott, nem harcolt tevékenyen a szabadságharc alatt, de gyermekei kivették részüket a csatározásokban.

gróf Vay József: Felsővadászon született, Abaúj m. 1815. jún. 14-én. 1848. június 10-én sorozták be 33 évesen, 1848 júniusában a 10. honvédzászlóalj toborzási biztosa Szabolcs m. dadai járásában. ^[1]1849. jún. 15-i kimutatás szerint százados volt a 8. Coburg huszárezrednél az I. hadtestben. (Egy adat szerint végül őrnagy lett.) A szabadságharc után nyírbogáti birtokán gazdálkodott. Bogáton halt meg (Nyírbogát), Szabolcs m. 1865. máj. 20.

gróf Vay Károly: Felsővadászon született, Abaúj m. 1818. nov. 18-án. Jogot végzett. Birtokán élt Kisbárin, Sátoraljaújhely közelében. A szabadságharcban először nemzetőr százados, majd 1848 őszétől részt vett az erdélyi harcokban. 1849. márc. 8-án százados lett az 1. honvéd vadászezred Erdélyben küzdő osztályánál. Később őrnagy lett, és Czetz János tábornok karsegéde. 1849. máj. 29-én kérésére (betegsége miatt) nyugalmazták. A szabadságharc után birtokán gazdálkodott. Pesten temették el, 1854. nov. 20.

gróf Vay László: Berkeszen született, Szabolcs m. 1823. aug. 15-én. A sárospataki ref. kollégiumban végzett. Kilépett hadnagy volt (1840-1846 a 3. dzsidásezredben szolgált). 1848 nyarán Csongrád megye mozgósított, és a megye lovas nemzetőrségével, ill. a 10. honvédzászlóaljjal részt vett a délvidéki harcokban. Nov. 29-től főhadnagy lett a Pest megyében alakuló 16. Károlyi huszárezrednél. Dec. 15-től áthelyezték a 7. Reuss huszárezredhez. 1849. jan. 16-tól százados lett, majd februártól parancsőrtiszt Henryk Dembinszky altábornagy mellett. Jún. 16-tól a felső-magyarországi (IX.) hadtest főpénztárnoka lett. Kossuth 1850-ben őrnagynak nevezte ki. A forradalom után száműzetésben élt Nyugat-Európában.  A testvére, Vay Evelin - aki az anarcsi Czóbel István felesége volt - közben járt az érdekében. A szabadságharc előtt ugyanis Albert főherceg részt vett egy vadászaton Berkeszen, eközben belázasodott, és két hétig Vay Ábrahám gróf lánya, Evelin gondozta.

Albert herceg búcsúzáskor azt mondta a grófnőnek, ha gondja van az életében, nyugodtan keresse fel, és bármiben segítséget nyújt. Amikor a testvére, László a szabadságharc után Angliába emigrált, Evelin felkereste a főherceget, és az volt kérése, hogy a testvére kegyelmet kapjon és hazatérhessen. Ez megtörtént, így 1855-ben kegyelmet kapott. 1867-től a Pest városi Honvédegylet tagja lett. 1869-től őrnagy lett, 1870-től alezredes, 1874-től ezredes a magyar királyi honvédségnél. ^[2] 1874-ben nyugalmazták. Berkeszen temették el, 1884. nov. 25-én.

 kép: Czóbel Imréné gróf Vay Evelinne (Forrás: Genealogia Kolthay: http://genealogiakolthay.hupont.hu/3/czobel-csalad-keptar)

gróf Vay Mihály: Berkeszen született, Szabolcs m., 1824. máj. 7-én. 1848 nyarán részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. 1848. nov. 12-től honvéd százados lett, és a 10. Vilmos huszárezred egyik Bukovinából hazaszökött századának parancsnoka volt. Katona Miklós őrnagy erdélyi expedíciója során súlyosan megsérült Désnél, dec. 19-én nyugállományba helyezték. Később birtokán gazdálkodott Mátészalkán. 1861-ben országgyűlési képviselővé választották. 1899. nov. 11-én Berkeszen temették el.

1849 őszén a levert szabadságharcunk hősei menekülni, bujdosni kényszerültek. Egy anekdotát szeretnék kiemelni, amely a magyar romantika egyik legnagyobb alakjáról, Vörösmarty Mihályról szól. Vay Mihály gróf mátészalkai kúriája az egyik gyűjtőhelye volt azoknak, akik a „keserű kenyeret” ették. Vadász Miklós álnéven ide érkezett Vörösmarty Mihály, a nemzet nagy költője, a Szózat írója és sógora, Bajza József is. Hosszú volt, vagy csak hosszúnak tűnt az az idő, amit itt töltöttek, nem tudni, de az biztos, hogy a gróf édesapjától kapott ajánlólevél segítette később is útjukat. A történet szerint az alábbi verset a kertben lévő egyik platánfa ihlette:^[3]

kép: Menedék platán, gróf Vay Mihály  mátészalkai kúriája (forrás: https://evfaja.hu/fa/2015/menedek-platan)

E helyet elbódult szerető keresé ki magának,

És szomorú fákkal rakta meg a szomorú.

Őt a tavasz, ősz, egyaránt s tél és nyár sírva találta,

Mint bujdokló rém jár vala lombjai közt.

Nézz be utas, s ha talán elszúnyadt volna, kivánjad:

Álma legyen boldog: élete nem vala az.”

A Berkeszen eltemetett Vay családtagokat a kastélyparkban található temetkezési kriptában helyezték örök nyugalomra. A tó közelében volt a kripta, ami ma már nem látható, az 1945-ös II. világháborús harcok során kifosztották és lerombolták.

A legenda szerint a szabadságharc leverése után a császári hivatalnokok keresték a harcban résztvevő Vay-fiúkat. A falu határában a Császárfának elnevezett külterületen volt kijelölve a császári utasítás alapján minden harcoló fiúnak egy "akasztófa", amire jelképesen felakasztották őket a császári katonák. Akkoriban pontosan tudták, hol vannak a fák az erdőben. Ma szántóföld van az erdő helyén.

Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban harcoló berkeszi tisztek és honvédek a 43. és a 10. honvédzászlóaljban harcoltak. Természetesen nemcsak grófok harcoltak a szabadságért, hanem a falusiak is kivették részüket a háborúból. Szabolcsban is megindult az újoncozás, amit ugyanazok a bizottságok végeztek, amelyek az önkéntes nemzetőrzászlóaljnál. A munkát Finta Márton főkapitány, újoncozási biztos irányította, aki már a 10. honvédzászlóalj számára végzett országos visszhangot kiváltó sikeres toborzásnak is a lelke volt, az önkéntes nemzetőrzászlóalj legénységének kiállítását is vezette. Az újoncozás a Berkeszhez legközelebb eső Nagykállóban történt, amikor még az önkéntes nemzetőrzászlóalj felállítása sem fejeződött be igazából. A 18-21 éves korosztályok legényeivel az egyes települések elöljáróságai (vagy az általuk megbízott bizottság) sorsot húzattak, hogy kiteljen a kiszabott újonckvóta. Ezután azok, akik a „rövidebbet húzták" mentek az avató bizottság elé, ahol ténylegesen folyt az újoncozás, az alkalmasság elbírálása. Gyakran előfordult, hogy alkalmatlannak bizonyult egy-egy legény, helyette aztán újabb legényt kellett küldenie településének. Megengedett volt a helyettes állítása, amivel a módosabb gazdafiúk élhettek, hiszen a „rövidebbet húzó" legénynek, ha nem akaródzott honvédnek állnia, mélyen a zsebébe kellett nyúlnia, s megvásárolni általában valamelyik szegényebb földije hajlandóságát.^[4]

Az elsők között sorozták be a 10-es honvédzászlóaljba a falu református lelkészének 27 éves fiát, Végh Józsefet. A szabadságharc elbukása után ő lett a falu segédlelkésze 1854-ben.

Berkesz lakossága 4 fő honvéddel járult hozzá a 43. honvédzászlóalj megalakulásához:^[5]

Ablakos József:              1848. október 19-én sorozták be 21 évesen

Dajka Ferenc:                1848. október 19-én sorozták be 19 évesen

Nagy József:                   1848. október 19-én sorozták be 19 évesen

Ur István:                       1848. október 19-én sorozták be 19 évesen

A felsorolt honvédek voltak a ma is Berkeszen élő családok hős katonái. A harcok után a túlélők visszatértek a paraszti hétköznapokba.

A presbiteri jelentésekből több érdekességet is megtudhatunk a szabadságharc leverése előtti berkeszi eseményekről: pl. azt, hogy augusztus 21-től szeptember 6-ig kb. 40000 főt számláló orosz sereg haladt át a falun lóháton, szekéren, gyalogosan, tömérdek közkatona. Arról is olvashatunk, hogy 18 muszka tisztet láttak vendégül a falu lakosai. Végezetül megemlítette a lelkész, hogy Isten őrizzen még egyszer ilyen sokaságtól, mert elpusztítja az országunkat ez a nagy sereg. Amit lehetett elvettek a falusiaktól, lerombolták a temetőkert bejárati kapuját is, amit M Nagy János 1850-ben saját költségén újjáépített.

[1]  BONA Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49- Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1987.  277. o.

[2] Bene János: Szabolcsi honvédek aranykönyve 1848-1849, Jósa András Múzeum Kiadványai 69, Nyíregyháza, 2013, 91-92 o. Hungaricana online, https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_69_2/?pg=17&layout=s

[3] Menedék Platán, Az év fája online: https://evfaja.hu/fa/2015/menedek-platan

[4] Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849), Jósa András Múzeum Kiadványai 45, Nyíregyháza, 1998, Hungaricana online, SzSzBMÖL. IV. B. 102. (Szabolcs vármegye Központi Bizottmányának iratai) 1848:995.

[5] Bene János: Szabolcsi honvédek aranykönyve 1848-1849, Jósa András Múzeum Kiadványai 69, Nyíregyháza, 2013, 91-92 o. Hungaricana online:https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_SZSZ_Jamk_69_2/?pg=17&layout=s