A Székely hadosztály története

Mikor Fehérgyarmatra a szüleimhez mentem, kis Trabantommal átmentem a Kraszna-hídján, a Székely Hadosztály egykori utolsó védelmi vonalán. Itt áll 1995 óta a székely hadosztály három székelykaput megformáló emlékműve. Azóta sok mindent elolvastam a székely hadosztály harcaival kapcsolatban. Most arról szeretnék írni, hogy valóban székely volt-e a Székely Hadosztály, vagy csak a neve volt székely.

Ismereteink szerint a Székely Hadosztály három nagyobb részből tevődött össze: a kolozsvári 38 hadosztály törzséből, a székelyföldi határezredek maradványaiból, valamint a menetközben, a frontról hazatérő, és melléjük csapódó hadosztálytöredékekből.

Érdekes a kolozsvári 38. hadosztály története. Az erdélyi 38. honvéd hadosztályt 1918 októberében az olasz frontra vezényelték, ám a 22. (marosvásárhelyi) gyalogezred megtagadta az állás elfoglalását. A 22-esek hangulata a másik két ezredre is átragadt, ezért az egész hadosztályt ki kellett vonni az arcvonalból és hazaszállítani, aminek nagy része aztán otthon szétszéledt. A Kolozsvári Katonai Kerület parancsnokát Siegler Konrád tábornagyot nyugdíjazták és helyére Nagyváradról Kolozsvárra rendelték Kratochwill Károly ezredest, ő lett az Erdélyi Katonai Kerület és egyben az ott lévő, de szétszéledt 38. hadosztály parancsnoka.

Kratochwill megkísérelte a 38. honvédhadosztályt ismét felállítani, de nem sikerült igazán jól. A 12. szatmári gyalogezredet feltöltötték ugyan, de az alakulatnál káosz uralkodott. A Kolozsvárról és környékéről kiegészített másik ezrednél (21. galogezred) a helyzet még rosszabb volt. Munkára, kiképzésre nem voltak hajlandók, a legénységi szobák berendezését összetörték, ezért Kratochwill ezredes, a határ védelmére rendelte a renitens ezredet, így szabadította meg tőlük a várost.

Magatartásuk a románoknak jó ürügyül szolgált arra, hogy a zűrzavarra hivatkozva szorgalmazzák a demarkációs vonalon túli stratégiai pontok megszállását, így Kolozsvárt is. Pedig a románok helyzete is aggasztó volt. Az egész ország forrongott, tüntetett, sztrájkolt, sem a városi, sem a falusi lakosság nem akart bevonulni katonának. Eleinte csak az Erdélyből Romániába átszökött románajkú férfiakból alakítottak légiókat és azokat küldték, rosszul fölszerelve, Erdély keleti határai ellen. A magyarok ellenállást nem tanúsítva, fokozatosan a Maros mögé, majd a Királyhágó környékéig vonultak vissza.

A 38. hadosztály december 22-én hagyta el Kolozsvárt. A Székely hadosztály története tulajdonképpen e napon kezdődött, mert az ekkor már igen vegyes képet mutató 38. hadosztály saját kérésére a hadügyminisztériumtól, januárban a Székely Hadosztály elnevezést kapta, amit később Székely Különítményre változtattak.

Kratochwill elhatározta, hogy fegyverrel akadályozza meg a románok további előnyomulását. Tavaszig, az ekkor már hivatalosan Székely Hadosztály nevet viselő magasabbegység valósággal a Király-hágó vonalához szegezte az addig akadálytalanul előre nyomuló román hadsereget.

Kratochwil Károly a Tanácsköztársaság kikiáltása után felkereste az Erdélyi Kormányzótanács vezetőjét (Ugron Gábor) és kijelentette, hogy „készen áll a román hadsereg oldalán harcolni a proletárdiktatúra ellen”. Visszaemlékezéseiben Kratochwil leírta, hogy április 16-án „átcsoportosította” hadosztályát, visszavonult, megnyitva az arcvonalat a románok előtt. A Székely Hadosztály egy része 1919. április 26-án Demecserben letette a fegyvert a román hadsereg előtt, a többség azonban tovább harcolt a Tanácsköztársaság hadseregében.