Azok a nyírteleki nyaralások a nagyinál

A gyerekkoromban sokszor nyaraltam a Nyírtelki Nagymamámnál és Nagyival sokat beszélgettünk arról hogy Ő és a testvérei hogyan nőttek fel és én mindig nagy szeretettel hallgattam végig a történeteit, azért mert mindegyik egy igazi felejthetetlen élmény volt.

Az 50- es èvekben gyakoriak voltak a nagy családok a hazánkban. A Nagymamám családja is egy nagy család volt, 7- en voltak testvérek, sajnálatos módon mára már egyetlen testvér sem él. Még napjainkban van hogy két testvér is ki nem állhatja és majdnem elpusztítja egymást, addig Ők az 50 - es èvekben bizony 7- en voltak testvèrek és nagy szegénységben éltek , viszont ennek ellenére nagyon szerették, becsülték és tisztelték egymást.

Nagyon boldogok voltak ők együtt , hihetetlenül tudtak egymásnak örülni, azért hogy vannak egymásnak ,ami szerintem a mai világban nagyon ritka kincs. Mindig mindent megbecsültek, ,becsületesen , igazságosan, tisztességesen ,mindig mindent elosztottak egymás között ,soha sem vesztek össze semmin, mèg egy rossz szóval sem bántották volna meg egymást. 

Megélhetésük a föld volt , a jószágok ès a TSZ. Ameddig a szülők dolgoztak a földeken addig a nagyobb gyerekek vigyáztak a kisebbekre, a kisebbek mindig hallgattak a nagyobbakra. 

Nagy termőföldjük volt és mindig mindent megtermeltek saját maguknak , a Jószágaik között volt Ló, tehén, sertés, kecske, bárány, nyúl és szárnyas jószágok. Autójuk az nem volt , szekerük az volt , amit vagy ló ,vagy pedig tehén húzott. Egyetlen biciklijük volt ,de soha sem vesztek össze rajta. 

Akkoriban nem hogy Mobiltelefon, de még vezetékes telefon sem volt , Petróleumlámpa világított esténként és a gyerekek Gyertyafény mellett tanultak Olvasni. Azokban az időkben nagy volt a Rokonság és nagyon segítőkészek voltak egymással.

Amikor ők fiatalok voltak mindent kézi erővel csináltak és kézi szerszámokkal dolgoztak. Hajnaltól kezdődött a munka és kint ettek a földjeiken házi ételeket, közben jókat beszèlgettek egymással. Sokszor a ház padlásán szárították a terményt.  

Akkoriban hosszú és kemény telek voltak, ezért a Spájzt és a pincét mindig feltöltötték Télére a saját termésükből. Amit elraktároztak a Spájzban azok a befőttek voltak, a savanyúságok ,a füstölt húsok, valamit a Sertés zsír. 

A Pince a zöldsègeké volt. A Rokonok mindig azzal segítettèk egymást amiből több volt. Szinte minden családtag összegyűlt amikor munka volt, nagy volt az összetartás. Nagyon jószívűek voltak egymással, szerették a nyugalmat és a békességet.

Manapság már kevés fiatal tudja hogy milyen nagy èlmèny egy sertésvágás háznál ,előtte a saját termésből való fogópálinka, reggelire a hagymásvèr, majd a végén pedig a kóstoló.  Mára már szinte egyetlen fiatal sem tudja hogy hogyan kell kecskèt fejni vagy èppen tehenet fejni kézzel , Nagyi sokszor emlegette hogy milyen finom volt a házi kenyér a házi tejjel és a házi túró is Isteni volt.

Kevesen tudják hogy hogyan kell szárnyas jószágot kopasztani forró vízben , hogy milyen nyúlat nyúzni, kacsát tömni tengerivel azèrt hogy kihízzon, a szárnyas jószágok tolla jó volt dunnába -párnába , a szèna - szalma pedig jó volt az ágyba. Nádtető volt a házukon és a kemencéjükben sütöttèk a kenyerüket, amik akár egy hètig is jók voltak, kútjukból vedérrel húzták fel a vizet ès ez volt az ivóvíz, valamint a kút a hütő is volt egyben a pincével együtt.

Füstölőjük volt ahol füstöltèk a húst és ebből a húsból volt az igazi Gulyásleves, saját termésen felnevelt Tyúkból volt igazi vasárnapi Húsleves. Nagyapám is dohányzott de azt a dohányt szívta amit megtermelt, emlékszem hogy a Gangon szárította a nagy dohányleveleket ,fából készült pipájában szívta a dohányt. Jambó nevű sapkája felejthetetlen volt.

Nagyapám is ivott, de mértékkel, azt a házipálinkát itta amit a saját gyümölcseiből főzetett ki, minden nap végén ivott egy pohár bort ,de azt a bort itta amit a saját szőlőjèből készített. 

Hú emlèkszem gyerekkènt a mustnak milyen finom íze volt, mintha még most is érezném a friss ízeket. Annyira büszke vagyok a felmenőimre, hogy olyan ügyes szakértelemmel tudtak fákat metszeni , fákat szemezni, fákat beoltani, gyümölcsöket- növényeket termeszteni és jószágokat felnevelni. És ezt a tudást adta át a generáció a generációnak.

Nyugodjék Dezső dèdnagyapám annyira èrtett a gyümölcsfák szemzèséhez és beoltásához, hogy egyszerre neki egy gyümölcsfán kettő fajta gyümölcse is volt. Egyik éven benne volt a Kelet Magyarország Napilapjában is, hogy rekord nagyságú tök termet nála. Annyira èrtett a fákhoz és a földhöz, hogy mikor mihez mi kellett. Mezőgazdaságban nagyon jártas volt.

És tudták hogy egyszer majd mindannyian a Mennyországba fognak jutni a jó , a helyes és a példaértékű Földi életükért.

Kondás Attila