A két Guszev, avagy egy kitalált hős a magyar történelemben

Illés Béla kitalált Guszev kapitánya és 15 társa Magyarországon történelemmé lettek, emlékművet és emléktáblát kaptak. A rendszerváltás óta a budapesti Guszev utca ismét Sas utca [1990], a nyíregyházi lakótelep neve pedig Huszár lakótelep lett, bár a népnyelvben még ma is „Guszev” néven ismert.

Alekszej Guszev tüzérszázados sokáig az 1848-49-es magyar szabadságharc hőse volt. Guszevet 15 társával együtt letartóztatták a cári hatóságok, azzal az indokkal, hogy a magyar szabadságharc leverésére küldött seregben propagandát fejtettek ki az intervenció ellen, a magyar szabadságmozgalom érdekében. A 16 vádlott közül hetet kötél általi halálra, kilencet szibériai száműzetésre ítéltek, amelyek közül a legenyhébb 15 év volt.

Természetesen a halálraítéltek között volt Guszev százados is, akinek végig kellett néznie társai halálát is. A negyvenes évek második felében Alekszej Guszev alakja és története bekerült a hivatalos magyar történetírásba, sőt a 7. osztályosok 1951 és 1956 között megjelent tankönyveibe is.

A történet nagyon imponáló, csupán egyetlen probléma van vele, hogy az egészet Illés Béla katonaíró találta ki, mert az 1940-es-50-es években az országot megszálló szovjet hadsereg híre nagyon rossz volt Magyarországon. Illés Béla szovjet őrnagyi rangban lévő magyar írót bízták meg azzal, találjon egy hőst a múltból, aki összekötné a magyarokat az oroszokkal. Mivel ilyet nem talált, megalkotta Alekszej Guszev alakját, aki szembeszállt a cárral és a magyarok oldalán harcolt 1848-49-ben. Illés Béla a történetet sikeresen elterjesztette a magyar sajtóban, a kommunista politika pedig gyorsan felkarolta. Guszev bekerült a történelemkönyvekbe, gyárat, lakótelepet, utcát neveztek el róla. A sztori olyan jól sikerült, hogy a szovjet történetírás is átvette. Erre a történetírásra támaszkodott a magyar történettudomány is.

Ha a szovjet elvtársak azt mondják, hogy igaz, akkor az igaz. Így lett Alekszej Guszev évtizedeken át a szovjet-magyar barátság jelképe.

A történet valódiságának megkérdőjelezése a hatvanas évek elején kezdődött. Guszevről senki sem tudott, míg Illés Béla a történelem homályából elő nem vezette. De attól kezdve már tudtak róla, sőt lábjegyzetekben történelmi forrásként is szerepelt.

Magyarországon a rendszerváltás mindent átírt, így Budapesten harminc évvel ezelőtt a Guszevből újra Sas utca lett. Nem így tőlünk keletre, ahol ma az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrád ma is Kalinyingrád és Guszev város neve mai napig is változatlan maradt. Ennek Guszev nevű kelet-porosz városnak eredetileg Gumbinnen volt a neve, de 1946-ban a hódító szovjetek Guszevre, a Magyarországon négy évtizeden keresztül oly nagy becsben tartott névre keresztelték át.

A kelet-porosz Gumbinnen névadója nem a mi kitalált Guszevünk, hanem egy valóságos ember, egy bolsevik, a Komintern Végrehajtó Bizottságának póttagja [póttag egy testületbe választott olyan személy, aki valamely rendes tag kiválása esetén rendes tagként annak helyébe lép]. A háború befejezését követően, az 1945-ös potsdami konferencián kihirdetett határmódosítások az egykori Kelet-Poroszország tartomány északi részét a Szovjetunióhoz csatolták, így Gumbinnent is. A terület legnagyobb városát, Kőnigsberget, Kelet-Poroszország fővárosát Kalinyinről [Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet forradalmár, 1946-ig a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke] nevezték el Kalinyingrádnak. A Guszev név onnan származik, hogy Szergej Ivanovics Guszev (1874-1933), a Vörös Hadsereg kapitányaként 1945 januárjában Gumbinnen közelében esett el.

Április 19-én posztumusz megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Szergej Ivanovics Guszev a városnévadó tehát szintén kapitány volt, igaz, a Vörös Hadsereg kapitánya [századosa]. A 30 ezer lelkes kelet-porosz Gumbinnen városát a szovjet hatóságok tehát nem a mesehősnek bizonyult Alekszej Guszev cári századosról nevezték el, hanem Szergej Ivanovics Guszevről, egy bolsevikről, akit oly nagy tisztelet övezett, hogy hamvai a Kreml falában lévő urnasírban nyugszanak.