Tíz éve jelent meg Gulács története

Idén lesz tíz éve, hogy Gulács története cím könyvem megjelent. Ezidáig nem beszéltem a keletkezésének történetéről, úgy gondoltam egy évtized elteltével már lehet.

A Nyíregyházi Főiskola Történettudományi tanszékén tanultam, amikor szakdolgozatként a Fehérgyarmati Református Egyházról írtam. Mivel a két település közel van, így a kutatásaim során - amikor levéltárakba, múzeumokba jártam-  bele kukkantottam a gulácsi anyagokba is. A szakdolgozat kész lett és utána elkezdtem tanítani. Sorra jártam a település időseit, ki tud nekem valamit a múltról, mi történt, kik éltek ki és minden érdekességet összeírtam. 

A Kelet-Magyarország című lapban erről több cikkem is megjelent 2004 után. Perszer rólam is, mert Berki Károly újságíró látta bennem a siker lángját.

Számos olyan embert felkutattam, akik egykor itt éltek. Így kerültem jó kapcsolatba a Gulácsy , Dessewffy és nemes Szarka családdal. Vitális Sándor egykori lelkészt és Bondor Vilmos a második világháború egyik legnagyobb katonáját is felkerestem. Vitálisék Kisújszálláson fogadtak és a házuk tele volt Beregi szőttessel, keresztszemessel. Mintha egy múzeumba érkeztem volna. Az alázatos, Istenfélő házaspár mindig örömmel fogadott és szinte unokájuknak tekintettek.

Bondor Vilmos esetében viszont már kicsit féltem, hiszen amikor rábukkantam, hogy ő is kötődik a mi kis falunkhoz, már kilencen éves lehetett. Kaliforniában élt. A Püski kiadó -aki kiadta könyveit segített a kapcsolat felvételében. Találkoztunk is magyarországi itthonléte alatt. Mondanom sem kell, mennyire örült, hogy híreket kap Gulácsról. Sarkallt, hogy írjam meg a kötete, mert szükség van rá és 200.000 Ft-ot nyomott a kezembe, hogy ez biztos jó elindulás lesz. Szárnyaltam a boldogságtól. Aztán elkezdtem a számítógépen írni. A legtöbbször siker koronázta kutatásaimat, de volt amikor falba ütköztem. Amikor a településünk egyik lelkészéhez mentem, hogy kutatni szeretnék az anyakönyvekbe, azt mondta: "Minek az, kutatja már más!" Na az első pofon után sem csüggedtem el. Írtam tovább és kutattam máshol. 

2006-ban Miklós Elemér megkeresett, hogy az én életrajzom (alig negyedszázados életem!) szerepeljen az Irodalom a Beregi Tiszaháton című kötetében. Hatalmas megtiszteltetés volt, mert Bangó Margit, Göncz Árpád vagy II. Rákóczi Ferenc életrajza is szerepelt ebben a munkában. Mit keresek én ott? 

Korábbi kutatásaim, cikkeim miatt kerültem bele a kötetbe.

2007-ben aztán összeállt a kötet. Elindul a szponzorkeresés, a nyomda kiválasztása. Amikor kész lett az anyag én naivan odaadtam a Polgármesteri Hivatal egyik munkatársának, hogy olvassa el, mert érdekelte. Mindezt CD-n kapta meg. Teltek a napok és utaztam a buszon haza, amikor az egyik volt általános iskolai osztálytársam gratulált, hogy milyen remek munkát írtam. Én nagyot néztem, mert  még senki nem olvashatta, hisz nincs kiadva. Kiderült a buszon, hogy a Hivatal másik buzgó alkalmazottja kinyomtatta és az említett osztálytársam apjának odaadta. Ez volt az az ember, aki a lelkész szerint kutatta a falu múltját. Bizony könnyű kutatni, ha más kiadandó munkája hozzákerül. (Annyit jegyezném meg, hogy valóban született az említett úrnak egy 12 oldalas füzete, amit ki is adtak a községbe, de az tele van történelmi hibákkal és olykor más szerzők munkájából idéz szó szerint mindenféle forrás megjelölés nélkül) Elmentem és visszakértem minden Cd-t és fénymásolatot. Szerencsémre, már a CD-n is rajta volt, hogy tilos a szerző engedélye nélkül másolni, sokszorosítani így megijedtek kicsit és mindent visszakaptam.

Szponzor nehezen de akadt aztán. Végül a Beregi Nyomdában nyomtattattam ki. Lektorként Gulács Lajos Kárpátalja egykori püspökét hívtam meg és Uray Istvánt az MTA Atommagkutató Intézetének munkatárást. A Püspök Úr az egyháztörténet lektora lett, míg Uray a nemes családokról szóló részé, hiszen az ő ősei is innen származnak. A harmadik lektor Dr. Bakondi György volt, az árvízi részt lektorálta, hiszen 2001-ben ő volt a kormánybiztos e terülten. A Borítót Szabolcsi László készítette aki egy sikeres grafikus és nagyszülei gulácsiak voltak. 

Ha már kész a könyv. Csináltam egy könyvbemutatót, Önálló életre kelt a könyv. Eljutott számos magyar és külföldi helyre. Gulácson át, Nyíregyházáig, Budapestig, Beregszászig és Kaliforniáig. 

A Magyar Nemzet is írt róla a Kelet-Magyarországon kívül. Ez előbbi újságban olvasta egy akkor nagyon beteg ember, aki azt mondta ez a kötet kell neki. Megkapta. Mikor az őseiről szóló részt olvasta szinte meggyógyult- számolta be nekem erről később. 

Hogy miért is nem írok neveket, akik el vették és továbbították a kéziratom? Nem méltóak arra, hogy történelmi munkám kapcsán nevük fennmaradjon kis csínyük miatt. 

Gulács története tíz éve él. Azóta is folyatom a munkát. Már nem olyan intenzitással, de sok újdonság került elő a régmúltból. Csak az a fránya szponzor hiányzik.