Jusztus Józsefné: Kezek, kezek!!!
- Írta: Jusztus Józsefné
- Közzétéve Olvasói történetek
Megsárgult fénykép, kedves arcok, a nagyszüleim. Idősek voltak mikor elmentek, 82- 87 évesek. Szép kor, bár sok küzdelem és siker váltották egymást a lassú éveken át.
Nézem a kedves arcokat és látom, hogy hosszában - keresztben mennyi árkot hagyott rajtuk a sors, hol örömtől, hol bánattól. Nem tudok betelni, ahogy, látom az arcukon az öreg kor megérdemelt nyugalmát pihenni. Egy lócán ülnek egymás mellett, nagyapám levett kalapja az egyik térdén, jobb kezét a nagymamám baltérdén pihenteti. A mamám kezével szinte védőn befedi a fáradt kezet. Talán éppen arra gondolnak most is, amit fél évszázaddal előbb szóban is kimondtak egymásnak egy kézfogással kísérve - holtomiglan, holtodiglan - .! Megtartották és az tartotta meg őket…
Megilletődve nézem az elfáradt kezeket, és visszagombolyítom az élet fonalát a születésig. Milyen szerep is jut a kéznek? Mert ha bontogatjuk a feladatokat, a kéznek igen csak nagy feladata van testünk összes szerveivel egyetemben.
A magzat már születése előtt, az anyaméhében szopja az ujját. S mikor a világra jön, hogy kalimpál, keres a kis kezeivel amíg egy másik kéz védőn, oltalmába veszi. Ez az érintés meghatározó az egyén életére nézve, mert a szülői kéz, kezek mindig kísérik minden mozdulatát, még látatlan is. Babusgat, óv, vezérel. Ha sikereid vannak simogat, ha megbotlasz felemel egy kéz segítőn!
Majd ahogy múlnak az évek, jön egy másik kézfogás. Itt is fontos szerepe van a kéznek, hogy tartós legyen ez a kézfogás. A lánykérésnek a népies elnevezése, kézfogó, szép elnevezés. – Számtalan megjegyzés, mondás kötődik a kézhez. Csak párat említek: ráemelte a kezét = megverte, a keze sem áll rá= ügyetlen, ujjában a mestersége = ügyes, itt a kezem nem disznóláb = becsületszó. Lehet vele simogatni vagy bántani; magunkhoz ölelni, vagy eltaszítani; figyelmeztetni, fenyegetni, búcsúzáskor integetni.
S amikor eljön az elkerülhetetlen, a végső búcsúzás fájdalmas pillanata, akkor van még igazán megrázó, de egyben felemelő szolgálata a kéznek! Igaz fájdalmas pillanatok. Az egymásba simuló kezek, az egyik görcsösen ragaszkodik, maradna még, ha lehet! A másik tehetetlenül tartja búcsúzó kezet és benne a reményt, míg az utolsó kis láng is kialszik……Itt véget ér a kéz, a kezek nélkülözhetetlen szerepe, mely a bölcsőtől a sírig elkíséri….
Köszönet a hetefejércsei Oltalom Idősek Otthona munkatársainak, hogy a 88 éves Mariska néni gondolatai lejegyezték, és eljuttatták hozzánk!
