Magányos érettségi találkozó. Az ötvenedik!

Most lenne az 50. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓNK. Nagyon szétszórt bennünket az élet... 1963-ban kezdtük a gimnáziumot VÁSÁROSNAMÉNYBAN.

Abban az évben már 6 első osztályt indítottak: A,B,C,D,E,F. Mi az I.E osztályba kerültünk, Homoki Ottóné lett az osztályfőnökünk. Az elhelyezésünk nagyon nehéz volt... Néhány napig a régi általános iskola egyik tantermébe jártunk, majd két teljes évig a Rákóczi utca végén lévő régi iskola udvaron lévő tanterembe. Az új gimnáziumi épületbe csak 3-4 osztályban kerülhettünk.

Az A. osztály állattenyésztő volt, a B kertészeti, a C,D,E,F általános tagozatú. Ekkor még szombaton is volt tanítás. Akkor volt a "gyakorlati"... Nekünk, lányoknak szabás-varrás, a fiúknak asztalos munka. Nem voltam ügyes,  de megtanultam mindent, amit kellett!

Osztálytársaim nagy része szülőfalumból Barabásból, Nagyvarsányból,Gergelyiugornyáról, Tarpáról, Nagydobosról, Vajáról, Gyüréből kerültek ki. Jó osztály volt, jó közösség 4 éven át!

Kezdetben Homoki Ottóné volt az osztályfőnökünk. Kétszer született kisbabája, olyankor Vezse Erzsébet vett át bennünket.
Drága, kedves Tanáraink voltak!  Többen az idősebb korosztályból, mások akkor végeztek a főiskolán, egyetemen, úgy kerültek hozzánk.
Két igazgatónk volt, Joó Károly és Szabó László. Mindkettőjükről csak tisztelettel tudok beszélni, emlékezni!
A francia nyelvet Szikszay Pali bácsi tanította, igazi úriember volt. Az orosz nyelvet Vojtkó Bertalan és Felhős Ferencné. A kémiát Szenes István, a testnevelést Szilágyi Klára és Homoki Ottó. Az Én ténykedésem jobbadán, csak a talaj gyakorlatokban merült ki. Barabás összes cseresznyefáját megmásztam, de a kötélre NEM tudtam felmászni.....

Barkóczi János a művészettörténetet tanította, Turai Barnabás a fiúk gyakorlatát vezette. Nagy László matematikát, amikor az osztályfőnök hiányzott. Kovács Balázs földrajz-biológiát. Nagyon fiatal volt, jó humorú, a kedvencem volt.
A lányok gyakorlatát Siket Istvánné vezette. Ő tanított meg pl."endlizni" (ruhát felvarrni).
Horváth Istvánné volt a gazdasági vezetőnk.
A magyart, történelmet: Vezse Erzsébet tanította. Akkor került ki a főiskoláról. Kiváló szakember volt, mindkét tárgyból. Amit Tajdi Imre bácsi megalapozott Barabásban, azt nálam tovább gyarapította. Az Ő nagyszerű munkája miatt nyerhettem felvételt Nyíregyházára, magyar-történelem szakra!
Tulajdonképpen VEZSE ERZSÉBET TANÁRNŐNEK köszönhetem, hogy magyar-történelem szakos általános iskolai tanár lehettem!

Persze, az Én szorgalmam is kellett hozzá. Azokat a tantárgyakat is megtanultam becsülettel, amelyeket nem szerettem, vagy nem értettem.

Az 1967-ben végzett IV.E osztály névsora:

Begszászi Erzsébet,         Szűcs Ilona
Sebestyén Anna,             Czomba Matild
Herczeg Anna,                 Vincze Katalin
Varga Lenke                    Mihalkó Jolán
Kun Valéria                      Horthy Anna
Herczeg Valéria               Nagy Katalin
Kun Adél                        Dul Piroska
Koncz Eszter                   Baráth Emilia
Baráth Ibolya                  Topolánszky Kornélia
Sebestyén Attila              Varga Zoltán
Ács Szabó Lajos              Simon Júlia
Majoros János                 Turóczi Ilona
Simon György                 Vezse Mária
Zubács Géza                   Farkas Anna
Varga Sándor                  Simon Éva
Tóth József                     Rosta Mária
Herczeg Attila

Gyönyörű négy év volt! A legszebb éveink 14 évesen kezdeni, és felnőttként, 18 évesen "éretté" válni. 

Mi, abban a korban tanultunk, amikor a nyári szünet tele volt építő táborral! Szedtünk zöldbabot, őszi barackot, szilvát, ősszel almát. Voltunk Városföldön, Balatonbogláron, Siófokon... Volt olyan év, hogy kétszer is nyaraltunk a KISZ jóvoltából a Balatonnál.

Jártunk a Szerencsi Cukorgyárban, amely akkor vált szét a Csokoládé gyártól...  Így, csak cukrot ehettünk, de azt tömbökben ...

Bejártuk a környező termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, ahol őszi munkákat végeztünk. Törtünk kukoricát decemberben, mert addig nem engedte az időjárás!

Honvédelmi Napokon túráztunk a Kraszna, Tisza töltésén. Tábortüzek fényénél meg akartuk jobbítani a világot! Szolidárisak voltunk Angela Davissal, kutattuk a dallal, hogy " Ki ölte meg Kenedyt"? Zengett a  Bella ciao, bella ciao... Harcoltunk minden megszálló ellen... Közben tanultunk, huncutkodtunk, fiatalok voltunk.

Én még abban a korszakban voltam gimnazista, amikor az öltözékünk csak szolid lehetett, egyen köpeny..., sőt, még gimnazista sapkánk is volt...
A saját falunkban, még moziba sem mehettünk volna, ha elárultuk volna egymást... Eszünkbe sem jutott.

Bejáró tanulók voltunk. 5-10-20-30-40 km-ről... Az autóbusz Barabásból reggel 6 óra 20-kor indult. Csak egy megálló volt, a központban. Gyakran futottam együtt a busszal a barabási Rákóczi utcában. Az osztálytársakkal többel barátkoztunk. Együtt voltunk egész nap, 4 éven keresztül, mindent tudtunk egymásról.

Az egyik legkedvesebb Barát: KUN ADÉL volt... Sajnos, csak volt... Ő volt az osztályunk egyik legjobb tanulója. Kiváló sportoló. Ő Vajáról járt be vonattal. Pedagógus lett szintén, biológia-testnevelés szakos. Ő Debrecenben tanított, Én Mátyuson és Tiszaadonyban.

Az 1967-es érettségink után 1986-ban keresett fel először itt, Tiszaadonyban. Csapott egy körutat, felkereste a barátokat. Innen vittem tovább Gergelyigornyára, a volt osztálytársakhoz. Majd, már a saját kocsiján 10 év múlva,  1996-ban év újra eljött. 2013-ban jött a hír: Adél meghalt. Azóta is siratom. Nem kell ahhoz  sűrű találkozás, hogy a fiatalkori Barátot sohase felejtsük el.

3 osztálytalálkozót szerveztek társaim. Az elsőre nem tudtam elmenni, mert akkor volt lezárva hosszabb időre a Tisza-híd. Ez a 80-as években lehetett. 1992 táján voltunk a Hiltonban egyszer... Majd 2002 környékén a Mariannában... Köszönet a szervezőknek!

Most itt ülök  egyedül, nézegetem a tablóképünket, és az ellenőrző könyvet: Simon Júlia: IV.E. 1966/67.

Drága Osztálytársaim! Sokat gondolok Rátok! Bár tudnám, hogy hol vagytok?!
Kívánok nektek boldogságot, egészséget, nyugalmat, és minden jót, amit csak el lehet képzelni! 

Ugyanezeket a drága Tanárainknak is.

S akik már nincsenek köztünk..., felnézünk a kék égre..., összekacsintunk, mint régen a "puskázások" korszakában... és együtt dúdoljuk...


Diák kislány, napkelet hajnalán,
A hárs alatt, vártam rád oly sokat.

/:Ott voltunk boldogok,
Hol az öreg Tisza ballagott,
Szívtuk az öreg hárs illatát,
Egymás karja közt, babám.:/

Emlékszel még? Nyár volt és alkonyat,
A kacajod friss volt és harsogó.

/:A nap úgy ránk sütött,
Szívünk mélyén ez úgy átütött,
De én nem törődtem semmivel,
Csak benned merültem el.:/

Csaták tüze, közénk talált nagyon,
Én elmegyek, hazámat nem hagyom.

/:Apáink örökét,
Édesanyám édes örömét,
Tisza parti házikónk falát,
Tisza partján azt a lányt.:/

Az elnyomót,szétszórjuk, mint a szél,
Leszünk mi még, egymásé csak ne félj.

/:Kettesben újra majd
Ott ülünk az öreg hárs alatt,
Szívjuk az öreg hárs illatát
Egymás karja közt, babám.:/"

Péter Juli