A BARABÁSI KEREK-TÓ - Péter Juli írása

Életem első 10 évében a szomszéd községeken kívül nem voltam sehol. Egy kivétel volt, amikor a Fakarusz autóbusszal Édesanyámmal  beutaztunk Vásárosnaményba.

Életünk színtere a  házunk közelében, illetve Barabás széles határában zajlott. Az 1950-es években még  a saját, juttatott földön gazdálkodtunk. Ez a mostani Tiszaadony-Barabást összekötő út baloldalán volt. Kapáltunk, isztikéztük a búzából a szúrót.

Délben, Mi gyerekek lementünk a Kanálishoz, amelyet emberi kéz alkotott. Gyakorlatilag ez a Dédai-főcsatorna. Mi ebben a vízben fürödtünk. A piócák másodpercenként ragadtak ránk, mi lesepertük, és pancsoltunk tovább.  Jót fürödtünk, utána megettük a szalonnát, amit a szüleink addig megsütöttek, és dolgoztunk tovább.

Igaz, Én többször támasztottam a kapanyelet, mert jobban szerettem volna otthon olvasni..., de meg kellett csinálnom, hogy ezzel is kevesebb jusson Édesanyánknak.

Az igazi szórakozás azonban a KEREK-TÓ volt!

A Kerek-tó a Kisvég végében volt, és szerencsére, most is ott van! Nem mindig volt az ott!
Barabás első katonai térképén, még nem szerepel.

A Kerek-tó gyakorlatilag, a kertünk alatt folyó MICZ-patak egyik nyúlványa volt, amely az évtizedek alatt elvált az anya-pataktól. Valószínű, hogy az alakja miatt kapta a nevét. ég a közepén lévő kis akácerdő is kerek volt!

Tavasszal  odajártak a fiúk madár fészkezni, mi lányok, meg ibolyát szedni. Hogy miért nem volt jó az árokparti ibolya, azt most nem tudom megfejteni. Nekünk, paraszt gyerekeknek, ha zsendült a határ MENNI kellett, szétnézni!

Jöttek a perzselő nyarak! Nekünk valóban mindent jelentett a KEREK-TÓ! Az egész napos játékot, a fürdést, a beszélgetéseket, a barátságokat!
Szüleink elmentek a határba, s nekünk a  kacsákat, libákat a Kerek-tóhoz kellett hajtani.

Amikor a kiskacsák, kislibák párnaposak voltak, s a kotlós már elengedte őket, Édesanyámékkal kezdtük lehajtani a tóra: Együtt terelgettük az útpadkán, nyugodtan, hiszen semmilyen forgalom nem volt.
A szöveg mindig ez volt. Napokon keresztül lehetett hallani, mert a szomszédok is ezt tették, mind.
----Tóra kacsa ! Tóra ! Tóra !
Egy hét sem kellett, s már maguktól libasorban, kacsasorban, rohantak a tóhoz.

Micsoda pazar játék folyt! Nekik egy igazi terülj asztalka volt a tó, tele finom csemegével. Ha jól laktak, kifeküdtek szunyókálni a napsütésben.

Mi meg, a tó tközépső szakszán úsztunk, viháncoltunk, veszekedtünk, kibékültünk..... Néha arról is elfeledkeztünk, hogy nekünk az aprójószág figyelése lett volna a feladatunk, főleg kicsi korukban kellett védeni az erdőből lecsapó szarkák miatt. Nem szabad volt kevesebb aprójószággal hazamenni, mint amennyivel jöttünk...

A kacsák egyenesen hazaindultak délután maguktól, a libák, azzal a nagyon szép, kellemesen dallamos, csicsergő hangjukkal még szerettek legelészni az árok parton.

A Kerek-tó túlsó oldalához nem mentünk, mert az veszélyes volt. A vályogvető cigányok, az ősi mesterségüket folytatva, onnan nyerték az agyagos földet a vályoghoz.Kiváló szakértői voltak  ennek a mesterségnek.

Késő délután hazaértünk, enni adtunk a többi állatnak, vizet bőven mindennek. Mire szüleink hazajöttek, rendben volt minden.

Boldog gyermekkor! Gyermekláncfű, gólyahír, szebbnél szebb lepke, csicsergő madarak, bogarászó gólyák!
Péter Juli

Molnár József Bálint

Úgy élj, hogy utódaid is élni tudjanak
Vendégségbe jöttünk e világra;
te döntöd el, hogy e vendégség
neked mennyit ér,
hogy mit ér a nyári éj
mikor az égen sok csillag ragyog,
nézed e hogyan munkál a nyár
burokba új magot.

Formáld e kedves lakhelyed,
hisz még sok vendég betér.
Hagyd őket, hogy nyerjenek elég helyet,
míg lehet élvezzék az életet,
mert e vendégség egyszer véget ér.
Szeresd a virágot, kerted ültesd tele;
élvezd a madárdalt, mely szelíden száll
a hangoktól zsongó kertre.

De mondd el nekik,
hogy az élet tovaszáll
mint a virágbontó tavasz,
mint a nyári napsugár.

Azt is mondd el, hogy ezután már
zord napok jönnek
csapásai vad, hideg szeleknek ;
a büszke tölgy is hullatja termését;
a levelek lehullnak, a föld kileheli lelkét,
a fagyott hó csikorog a lábad alatt,
miközben keresed örök hajlékodat;
s tarthatod gaznak, vagy igaznak e világot,
de nem mindegy, hogy gaz,
vagy virágok nyílnak majd utánad.