Halálos karambol

A két fiútestvér 1971-ben bálozni ment. Éjfélkor  úgy döntöttek, hogy átmennek egy másik faluba   kicsit  ott is szétnéznek. Csendes, nyugodt nyári éjszaka volt. A csillagos ég  szépen világított. Nem volt forgalom. Csak ők használták a kövesutat.

Három  Pannónia  motorkerékpárral. Ebből kettő az övék volt. Már a másik falu határában jártak, amikor hirtelen a kövesúton  a hátuk mögött jött eléjük egy IFA tehergépkocsi, akinek a vezetője alaposan be volt rúgva. A kis szelíd  motorosok az éjszaka kellős közepén akkor még ezt abszolút nem tudták.

A 20 éves Jocó nemrég szerezte a jogosítványát, határozottan emlékezett arra, hogy  a kövesút szélétől 1 méteres sáv a motorosoké. Ő ezt be is tartotta. Ő ment hátul, a saját motorjával. Előtte  két barátja, legelöl pedig a fivére Berci, aki vitte az egyik társukat a hátsó ülésen.

Jocó  nem tért le, bár hallotta, hogy mögötte nagy robajjal jön egy teherautó. Hiszen Ő tudta a szabályt. 1 méter az övé. Nem régen tanulta. Ő a szabály szerint cselekedett. Aztán egy óriási csattanás hallatszott.  Az IFA  elütötte a motorost, aki  a helyszínen azonnal meghalt.  Olyan súlyos  belső sérüléseket szenvedett, hogy többek között leszakadt a tüdeje is.

Ott a  csendes  éjszakában teljesen váratlanul, azon a kevésbé forgalmas úton, olyan szörnyű tragédia történt, ami egy család életét  abban a pillanatban  úgy megváltoztatta, hogy ott semmi  jele nem maradt annak, hogy ebben az életben  még  egyszer  öröm  költözzön  a szívükbe. 

A  fiúk elvesztése  örökre gyászba borította a szülők lelkét. Az édesapa szívbeteg lett. 5 év múlva meghalt. Az édesanya  fia elvesztése után mindig feketében járt. Nemcsak  a szívében, hanem  ruházatában  is  gyászolta szeretett gyermekét. Az ittas gázolónak 3 évet kellett börtönben eltöltenie emiatt. A gyászoló családnak ez nem  változtatott a lelki szenvedésén. 

Az  idősebb fiú Berci a tragédia után 3 év múlva megnősült.  A  kislányt  Jázmint, akit feleségül vett,  a család  igyekezett leinformálni, mivel  nem odavaló  volt.  Utána érdeklődtek,  elmentek megnézni, hol lakik, milyen család.  Mindent rendben találtak.  Ez a kislány  egy szép, fiatal,  csinos, okos  kis pályakezdő tanítónő  volt. Abba a faluba került tanítani, ahol Berci élt a szüleivel. Egyik kolléganője, aki  ismerte a család tragédiáját, Jázmint nagyon kedvelte. Mikor megtudta, hogy szerelem szövődik, össze akarnak házasodni, Jázminnak azt mondta „Ennek a családnak Te vagy a reménysugara”.

Mivel ismerte a lány természetét, úgy gondolta, hogy  még történhet  öröme a szülőknek, ezeknek a fiataloknak a boldogsága láttán.  Berci  szülei  nem csalódtak a lányban.  Ez a lány érdekes módon úgy tudott viselkedni, hogy a fiú szülei néha jobban kedvelték, mint a saját nevelésüket.  Jázmin  szeretett szeretni, törődni, kedveskedni, tisztelni.  Tudta, hogy ezek a szülők min mentek keresztül,  látszott rajtuk a törés, a szenvedés,  nem tudott volna Nekik semmilyen  negatív dolgot  okozni.

Az első házassági évfordulóra egy csodaszép kislányuk született, a kis Jázmin. A nagyszülők örültek az első kis unokának. Ez talán tompította, de nem gyógyította azt a mérhetetlen kitörölhetetlen  fájdalmat, ami rágta a lelküket. Jázmin minden nap szépen felöltöztette a kicsit, magát is kicsinosította  és a babakocsiban vitte a kis babájukat a nagymamáékhoz. Ott az ölükbe adta. Ők megszeretgették, utána visszaadták az anyjának. Kicsit beszélgettek,  megittak  egy kávét,  mindig  jól  érezték magukat.  Kellemesek voltak ezek a találkozások.  Majd hazamentek.

A kis Jázmin 9 hónapos volt.  Az első kiscipőt ragaszkodott a Nagyapa, hogy Ő vegye.  Úgy is volt.  Egy fehér topánka. Felhúzták a pici lábára, örültek.

A nagyapa szívbetegsége továbbra sem javult. 56 éves volt. Már nem dolgozott. Sokat rágódott ezen a történeten. Nem tudta feldolgozni a tragédiát. Nem tudott továbblépni. Nem tudott lekattanni a témáról,  ami  nagyon érthető  volt.  A három fia közül ennek a természete volt a legszerethetőbb. Egy 20 éves  fiatal ily módon  történő elvesztése mindenkiből ezt hozná ki. Ez egy értelmetlen halál volt. A rengeteg  miértek  nem hagyták soha megnyugodni.

 A  fiatal kezdő  háziorvosnak,  aki  néhány  hónapja  volt mindössze a  faluban, panaszkodott,  hogy  3-4-et kihagy a szívverése,   éjszaka nem  tud  aludni. A "kis" orvos Bercivel szeretett  meccsre járni. Ekkor is készültek elmenni. Elmenetelük előtt adott a Papának egy nyugtató injekciót. Bercinek azt mondta, Édesapád reggelig fog aludni. Jázmin ezt hallotta. A fiúk elmentek.

A fiatalasszony pedig pelenkamosásba kezdett. Akkor még henger alakú mosógép volt, nem automata, és eldobható pelenkák sem voltak.  Mosás közben azon gondolkodott, hogyha  egy szív  kihagy néhány  ütemet,  akkor, ha  nyugtató injekciót adnak  a betegnek, akkor az  további ritmus kiesést  okozhat esetleg? Vajon a doktor hogyan gondolhatta ezt a nyugtató  injekciót?  Ezen nagyon eltűnődött, erősen eltöprengett, mosás közben  állandóan e  körül jártak a gondolatai.

Aztán  20 perc múlva jött  Berci  Öccse  és közölte, hogy a Papa meghalt.  

A  kiscipő  a  mai napig  megvan.  Örök emlék a Nagypapától, akit a kis Jázmin  csak  fényképről és a róla elmesélt történetekből ismer. 

A Nagymama ezt követően még 27  évig  élt. Jázmin továbbra is nagyon-nagyon igyekezett, hogy jól érezze magát. Amikor kórházba került, úgy viselkedett vele, hogy azt hitték a  betegtársai,  az ápolók  és  az orvosok is,  hogy  a lánya. Ez is gyógyította. Egyszer azt mondta a menyének:  „Tudod, ha a saját lányom  lennél, akkor sem sikerült volna jobban !” Majd a másik fiú is megnősült.  Ott is nagyon szép, egészséges, okos  unokák születtek.  Ezek éltették a  Nagyit.  

Szép időt élt meg a  szelíd, tisztalelkű, kegyetlen  emberi  sorsot megélő,  túlélő,  jóságos  asszony,  aki  méltósággal  viselte  az élet nehézségeit, terheit, csapásait.

Jázmin emlékében örökké  pozitívan él. A  temetőben gyakran látogatják a sírját. A  kis Jázmin unokája példamutatóan ápolja nagymamája emlékét. A négy unoka közül Ő volt hozzá a legközelebb.

A fotó illusztráció!