,,Szarom neki" mondta mindig apám ...
- Írta: Kiss Zoltánné, Marika
- Közzétéve Olvasói történetek
,,Szarom neki" mondta mindig apám ... Az apám írástudatlan analfabéta volt, amivel még dicsekedett is sokszor ha az iskoláról volt szó, mindig azt mondta, hogy ő kétszer járta az első osztályt oszt tovább nem is ment, de minek is ment vóna, van neki annyi gógyija mint aki tanúlt. Igaz, írni- olvasni nem tud, de a pásztorkodáshoz nem is kell nagy tudomány.
Azért ha anya felkérdezte az orosz leckémet és rendszerint vitáztunk mert anya máskép ejtette a szavakat mint én, mindig a pártomra állt, hogy:
- Haggyad mán azt a jányt te asszony, azért ütet csak a tanító taniccsa, te meg csak össze szedted az orosz katonáktul annak idején mikor bent vótak az oroszok oszt nálatok is lakott az a két katona..."
- Gyula te csak hallgass - mondta anya - Grisa meg Szergej mán csak tudtak oroszul!
- Bánom is én vágta rá apám, szarom nekik!
De apám nem csak nekik szart, hanem minden elöljáró embernek, így a papnak, a védőnőnek orvosnak, tanácselnöknek, szóval bárkinek akivel épp baja volt. Szegény anyám sokat szégyenkezett miatta, mondogatta gyakran, hogy Gyula, majd leszakad a pofám miattad, a tiszteletes úr megállított, hogy Gyula bácsi nagyon csúnyát mondott mikor kértem a pálinka tartozását tőle...
Történt egyszer, hogy az első házasságomból betegen született kis Marikám nagyon beteg lett kórházba került és másfél hetes kórházi ápolás után erős vírusos hasmenése lett. Az orvos azt mondta valószínüleg otthonról úgy vittem be, mire kértem hogy vizsgálják ki mert ha otthonról vitte az nem másfélhét után jön elő, ezt a kórházba szedte össze. Erre ki is jöttek a köjáltól nálunk mindent átvizsgáltak és rendben találtak, de széklet mintát kellett küldeni az egész családtól. Apám csordás volt, anyám reggel a kezébe adta a tégelyt és elmagyarázta hogyan kell mintát venni. Már mindanyiunknak volt széklet mintánk de apámnak egy hét múlva se volt.
Anya meg mérges lett, sürgette és mondta apámnak: ,,Gyula! A jó ég áldjon már meg, te mindenkinek szarsz, de a köjálnak nem tudsz egy csipetet se!"
Kiss Zoltánné, Marika