Lehet-e embernek maradni a diktatúrában? Azok az 1950-es évek!

A történelem az élet tanítómestere. Objektív, mert megtörtént. A történelem szemlélet viszont nagyon is SZUBJEKTÍV. Attól függ, hogy milyen családba születtünk: nincstelen, szegény családba, vagy volt lehetőségünk jobb életre is.

Minden ember, család küzdött a megélhetésért. Keményen kellett dolgozni. Másképpen élte meg,  kinek több száz holdja volt, vagy 40-50 holdja: a föld megművelése, az időjárás, majd a történelem, amikor elvették a földet, vagy kényszerítették a termelőszövetkezetbe való belépésre.

S megint másképpen a  nincstelen, aki úgy gondolta, hogy az 1945-ben megkapott 6 hold földön, most már meg tud élni a családjával. Jött az első erőszakos téeszesítés! Nem lépett be, mert érezni akarta, hogy van saját földje. Amelyet Ő nem örökölt, nem vásárolt, nem is lett volna miből! Az államosítás „adta” neki, ezért görcsösen ragaszkodott hozzá.

A jobb módúban gyűlt a keserűség, fájt az igazságtalanság, s amíg élt, nem fogadta el, csak elszenvedte az 50-es évek diktatúráját. Mert az volt. PROLETÁRDIKTATÚRA. Egyiknek elnyomás, a másiknak szabadság. Ki-ki, hogyan élte meg, azok alapján ítélkezett.

Jött a BEADÁSI RENDSZER, mikor előírták: hány kg szalonnát, zsírt, húst kell a családnak beadnia, hogy a városi nép ne éhezzen, tudjon a gyárakban termelni. Azt is előírták, hogy egy tyúknak, hány tojást kell tojnia az adott évben.

Nos, Édesapánk megjárta a II. világháborút. Fogságba esett, megszökött. Hazaszökött Barabásba, feleségéhez, s pici leányához. „Valaki” befújta a Hatóságoknak, elvitték Beregszászba. A fogdában találkozott Gacsályi Károly  református tiszteletes úrral. Mindketten 1909-ben születtek,35 évesek voltak. Kegyetlenül összeverték Őket, mozogni sem bírtak. Éppen csak életben maradtak. Édesapánkat a szökésért, Tiszteletes Urat, csak „úgy„. Visszakerült a fogságba, majd 1848. január 7-én hazatérhetett.

Belépett a MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁBA. Hamarosan népi tanácselnök helyettes lett. Ez azt jelentette, hogy a hivatalosan  kinevezett  elnök és VB-titkár segítője lett.

A NÉP képviselője volt, élte a barabási emberek egyszerű életét. Tudott mindenről. Volt, amit nyíltan csinált, de legtöbbször konspirált… A kertek alatt, a teljes sötétségben, dacolva besúgókkal, kóbor kutyákkal.

Történt egy tragikus eset az utcánkban, Nem messze tőlünk élt 4 testvér. 3 nő és egy férfi. Állandóan zaklatták Őket, az utolsó morzsát is lesöpörték a padlásukról.

Történt, hogy egy éjszaka ismét  rájuk törtek, felforgatva mindent a házban, az udvaron, a kertben. Megtalálták a féltve őrzött vetőmagot, amely a tavaszi vetéshez kellett volna. Ezt  egyikőjük  már nem tudta elviselni, s úgy ahogy volt, hálóingesen elindult, hogy beleöli magát az utca végében lévő Kerek-tóba. Megmentették, de soha többet nem lett már a régi! Az agya nem bírta elviselni a sorozatos razziákat, az utolsó morzsa elvételét… Így emlékszem rá, gyerekkoromból.
Édesapám ezt meghallva, odaszólt Édesanyánknak:
- Ezt már nem tudom eltűrni! Tennem kell valamit!

Ezután, mikor megjött a Tanácsra a papír, hogy kikhez kell menni másnap, Édesapánk az éjszaka legsötétebb pontján, a kertek alatt felkereste a családokat. Figyelmeztette Őket, és sokszor segített a termények elrejtésében is. Sok családon segített, sok tavaszi, őszi vetőmagot megmentett. Az emberek értékelték ezt.

S aztán jött: 1956 !!!
Édesapánk  majdnem egy évig helyettesítette a tanács elnököt, mert Őt továbbképzésre küldték.

Meghallotta egy cimborájától,hogy 3 helybéli férfi, meg akarja ölni a VB titkárt.

A pesti hírek elérték Barabást is. Ott forradalom van. Megbeszélték, hogy éjszaka  elégtételt vesznek minden elszenvedett sérelemért,  s a bosszújúkat a VB titkáron  töltik ki. Nem maradhat életben! Majd Ők elintézik!!! Édesapám, mint mindent, ezt is megbeszélte Édesanyánkkal.  Előttünk folyt a beszélgetés. A testvérem 14 éves volt, Én hét.
- Édes Fiam ! /Így szólította Édesanyánkat. / Ahogy besötétedik, elmegyek  a kertek alatt. Az egyikhez bemegyek, odahívom a másik kettőt, s beszélek velük!
Édesanyánk nagyon féltette, de nem tartotta vissza. Mi a család, szó nélkül vártunk órákat, míg megérkezett Édesapánk. - Sikerült! Megértették!

Elmesélte, hogy találkoztak az egyik háznál, ahol elmondta nekik, ahogyan Ő meghallotta, hogy mire készülnek, más is tudhat róla. A VB titkárokat fegyverrel látták el. Ha rátörnek, önvédelemből lelőheti mindhármukat. A férfinek családja van, 7 éves kislánya. Ha megteszik, a Hatóság elfogja Őket, gyorsított eljárással  halálra ítélik mindhármukat. Kinek hiányzik ez a tragédia? Végig vette velük a következményeket. Nem csak Ti haltok meg, de mi lesz a családdal, a gyerekeitekkel?

S FELVIRRADT BARABÁSRA EGY ÚJ NAP !
Édesapám jelentette a Hatóságoknak :
- Barabásban nyugalomban telnek a napok. Semmilyen  megmozdulás, atrocitás nem történt.

A történeteket sokszor felelevenítette a családom. Akkor egy borzasztó tragédiát akadályozott meg a Mi Édesapánk. Több családot, sőt, egy egész falut mentett meg a későbbi következményektől.
Persze, néhány nap múlva,  egy férfi, ránk verte az ablakot. Csak úgy, mert  sérelme volt  a világgal. Kiabált néhány mondatot, jól megijesztve bennünket, a családot. Édesapánk kiment hozzá beszélgetni. Így tudtuk ki volt. Egész életében szégyellte ezt a percet.
1957-ben  Édesapánk belépett az MSZMP-be.

A „KISÖREG”, ahogyan mi hívtuk: egy alacsony, köpcös, bajszos ember volt. Nem volt  hős, csak EMBER. Nem Mi választjuk meg, hogy diktatúrában, vagy demokráciában élünk. A KOR, amelybe beleszületünk: adott.

MI DÖNTJÜK EL, HOGY EMBEREK LESZÜNK-E?
Az Én Apám az volt. S  ÉN az Ő lánya vagyok.

Péter Juli

Tóth Árpád: Jó éjszakát!

Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhűl a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.

Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.

Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyersdalú jelen.

Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szíve... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!