Rácz-Bálint Beatrix: Az én történetem...
- Írta: Rácz-Bálint Beatrix
- Közzétéve Életmód
2021. február 25-e, megtörtént, amire sosem számítottunk. Éreztem, hogy elhagy az erőm, hogy teljesen legyengül a testem. Ekkor már sejtettem, hogy elkaptam a vírust. Éjszakára belázasodtam, előjött a nehézlégzés, és már mozdulni se bírtam.
fotók: Rácz-Bálint Beatrix
Ekkor kezdődött el minden, hétvégén tovább romlott az állapotom, egy nap alatt már négyszer lázasodtam be, és ekkor már egyre nehezebben lélegeztem.
Hétfő reggel tesztelésre indultam és ott azonnal kiderült, hogy POZITÍV vagyok, s ha még ez nem lenne elég szörnyű, emellé kétoldalú tüdőgyulladás is társult. Ekkor még újra hazaengedtek, megkaptam a gyógyszereket, amiket a baba mellett szedhettem.
NST vizsgálatra kellett járnom, hogy meggyőződjenek arról, hogy a babával minden rendben van-e.
Ekkor már 11 napja szenvedtem! Teltek a napok és én csak egyre rosszabb állapotba kerültem. Szombat hajnalban elvitt a rohammentő! Teltek az órák, én kaptam a gyógyszereket és zajlottak a folyamatos vizsgálatok. Egyszer csak elkezdtem fulladni, nem kaptam levegőt! Azonnal rohantak velem, hogy sürgősségi császármetszést kell végrehajtaniuk a lehető legrövidebb időn belül, vagy megfulladok.
A baba nagy volt, nyomta fel a tüdőm és én egymagamért sem tudtam elég levegőhöz jutni. Soha nem féltem ennyire, mint ott és azokban a percekben!
2021. március 9-e, 13 nap szenvedés után világra hozták a kislányunkat. Mindent éreztem, azt hittem belehalok a fájdalomba! Az orvos eközben folyamatosan öntötte belém a lelket, nem győzte ismételgetni, hogy mennyire ügyes és erős nő vagyok! Ki fogom bírni!
Ezután már csak arra emlékeztem, hogy hallom a kislányunkat felsírni, majd eszméletlen állapotba kerültem. A kórházi szobában tértem magamhoz, folyamatosan köhögnöm kellett, ekkor már ordítottam, sírtam fájdalmamban, hogy szétszakad a varratom.
Másnapra jött az újabb hír, hogy a tüdőm állapota továbbra is folyamatos romlandó tendenciát mutat. A tüdőm összeomlott!
Ekkor kaptam egy Betegtájékoztatást, közölve velem, hogy most ott és azonnal el kellett döntenem, hogy elkezdhetnek-e rajtam egy új kezelést. Nem egyeztem bele, a felsorolt sokkoló mellékhatások miatt. Az orvos megértette ezt, viszont elmondta, hogy jelenleg ez az egyetlen kezelés, amiben reménykedhetünk.
Nem volt mit tenni, elkezdődött a kezelésem, 6 napig oxigénnel lélegeztem, emellett kaptam a szteroidokat, injekciókat, gyógyszereket.
Előjöttek a mellékhatások, rettentően szenvedtem, lelkileg szörnyű volt látni, hogy mi lett belőlem! Sokszor feladtam a küzdelmet, s úgy éreztem tovább már nem bírom elviselni a fájdalmat!
Majd összetörtem! Az orvos közölte, hogy újra vinniük kell CT-re, ugyanis a tüdőm még rosszabb állapotba került és ki kell zárniuk a tüdőembóliát! Ekkor már teljesen feladtam! Életünk leghosszabb percei voltak, amíg meg nem kaptuk az eredményt. Kizárták a tüdőembóliát! Eközben természetesen a családom, a férjem, a szeretteim a padlón hevertek lelki fájdalmukban!
A napok teltek a kezeléssel, 7 nap után fokozatosan elhagyhattam az oxigént, sikerült már elég “sokat” beszélnem. Mindeközben már kivették a csövet a hasamból és a katétert is. Elhagyhattunk már két injekciót, emellett lábra tudtam állni, lépegetni!
A testem romokban volt, de én minden nap folyamatosan küzdöttem! A laboreredményeim elkezdtek javulást mutatni. A szervezetem 13 nap elteltével elkezdte legyőzni a vírust!
Én minden nap hálás voltam a kislányunk egészségéért, hogy ennyire ERŐS és egy kis HŐS, hogy a maradék hét hetet, amit a pocakomban kellett volna töltenie, ilyen HIHETETLENÜL állja idekinn és semmi baja nem esett!
Jelenleg sem tudom még felfogni a történteket, gyakran elgondolkodom, hogy hogyan éltem túl ezt a fájdalmas szenvedést.
Miközben e sorokat írom, még mindig az elkülönített kórházi szoba ágyán fekszem, s várom, hogy felépüljek! Elzárva mindenkitől. A történtek óta napi 2-3 órát tudtam aludni. A családom, a hozzátartozóim, a férjem tehetetlenül, összetörve, reménykedve várták a felépülésem!
Hálával tartozom a miskolci ORVOSOK, SZÜLÉSZNŐK, NŐVÉREK kitartó és odaadó munkájáért! Sosem fogom tudni kellőképpen meghálálni, amit értem tettek! Teljes szívemből tudom remélni, hogy tisztában vannak azzal mi az, amit nap, mint nap véghez visznek másokért! Csak annyit mondhatok: KÖSZÖNÖK MINDENT, MEGMENTETTÉK az életünket, így örökké az életünk részévé váltak!
Hálás vagyok a CSALÁDOMNAK, a FÉRJEMNEK, hogy reményvesztés nélkül velem együtt KÜZDÖTTEK ! A leírhatatlan szeretetükért, amit ebben a kilátástalan időben is kaptam tőlük, hogy rettentő erősek maradtak akkor is, amikor én már feladtam!
Az életben SEMMI SEM fontosabb az EGÉSZSÉGNÉL és a SZERETETNÉL, ez újra bebizonyosodott! Szerencsés vagyok, hogy ilyen Családom, Férjem, Barátaim vannak, amit az élettől kaptam, hiszen Nélkülük nem lennék most itt!
A tüdőm teljes gyógyulásának ideje hónapokba fog telni, folyamatos vizsgálatokkal egybekötve.
Nekem már nem kell sokat várnom, és hamarosan együtt lehetek a kislányunkkal, és egy ÚJ fejezet kezdődik az életünkben.
A soraim csak a HÁLÁVAL tudom zárni! Mindenki nagyon VIGYÁZZON magára, bár én próbáltam, de a vírussal szemben végül ÉN kerültem ki győztesen, 25 nap kín, 16 nap fájdalom után végre hazatérhetek a családomhoz!
