''Az életemet adnám, ha három napig újra láthatnék'' - interjú a nagyecsedi Szántó Sándorral

Sándor 32 évesen vakult meg. Meghalni félt, ezért inkább sok új dolgot tanult, hogy élvezetesebbé tegye sötétbe zárt életét. Néptáncol, hangszereken játszik, ostort fon, vakon készített makettet, íjászkodik és biciklizik is. Szántó Sándorral a 24.hu készített interjút!

Az alig hétezer fős Nagyecsed több száz éves múltját őrző helytörténeti múzeumban van egy különleges makett. Az  1500-as években állt ecsedi vár kicsinyített mását Szántó Sándor készítette vakon.

„Látókorombeli olvasmányaim alapján terveztem. Az elkészítésben segített egy egyetemista fiú és a barátnőm. Négyszer ekkora volt az első elképzelés, el is kezdtük építeni, de menet közben rájöttünk, elég a két négyzetméteres változat, így bontottunk és újra nekiláttunk” – mutatja a fél év alatt elkészült művet a férfi. Magyarázza, mi látható a terepasztalon, barátnője próbál segíteni egy falon lógó rajzzal, de a férfi szerint nem jó képet mutat. Ilyen lehetett a közös munka is.

„Nekünk azért volt nehéz, mert soha nem csináltunk ilyet, neki pedig azért, mert nem mindig értettük, mit szeretne” – meséli mosolyogva Bunkóczi Tünde, aki másfél éve társa Sanyinak.  

Még a múzeumban előkerül egy gyönyörű népi hangszer is. Csupán négy hónapja szelídíti Sándor, de már szép dallamokat tud kicsalogatni belőle.

A zenét gyakorlatilag a vakságának köszönheti. Új hobbit keresett, és mivel korábban semmilyen hangszeren nem játszott, elsőre a furulyát ajánlották neki, de ő nagyobb kihívásra vágyott, így tavasszal kapott egy klarinétot, nyáron pedig megvette saját tárogatóját. ...

A cikk folytatása itt: 24.hu