Május elseje a munka ünnepe... és Munkás Szent József emléknapja

1891 óta május elseje hivatalosan a „munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepe”. A mozgalom hatására egyre bővültek a munkások jogai és lehetőségei.

A hagyományos „munkásünnep” sok országban lassan nemzeti ünneppé nőtte ki magát, hazánkban is munkaszüneti nappá vált, ám hazánkban a kötelező, felvonulás utáni virslis-sörös majális volt fontosabb.

Az egyház is tudatosan ezt a napot választotta, a „munkás szent” azaz Szent József napjának, hogy a kommunizmus eszméinek ellent tudjon mondani. József, Jézus nevelőapja az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje, aki két kezének munkájából élő ember volt.

A protestáns felekezetek inkább a néphagyományok szerinti május elsejét ünneplik. Főleg a falvakra jellemző a májusfaállítás hagyománya. A tavaszi ünnepkörhöz tartozó májusfa magyar vonatkozású történeti gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza. Beregben a kiszemelt lány háza elé állított májusfát a legény, titokban, április 30-ról május 1-jére virradó éjszaka.

A Beregi Tiszahát néhány falujában máig él a hagyomány, hogy május elsejére virradóan a legények a szívükhöz közel álló leányzót meglepik feldíszített májusfával vagy újabb szokás szerint virágkosárral.

Vidékünkön nemcsak a faállítás volt szokás, hanem a gazda kiskapuját vagy lócáját is  „meglovasítják” a tréfás kedvű legények. A májusfaállítás hagyománya a falvak elöregedésével már csak elszórtan van jelen.

Beregben az egészében kivágott nyírfa vagy fenyőfa volt a jellemző. A nőtlen ifjak által kedveseik ablaka előtt felállított fa általában nyírfa volt, míg a főtéren felállított fa pedig sudár fenyő. A májusfa állítását évszázadok óta tiltották a hatóságok az erdők és főleg tulajdonosaik védelmében. Így a fát általában lopták az erdőről.

A közös májusfák kidöntése általában táncmulatsággal járt együtt. A közösségi májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása, a májusfára mászás. Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

A régiek úgy tartották, hogy ha a májusfa a nap végéig zöld marad, akkor a két érintett fiatal szerelme örökké tart. Az 1970-es évektől modernizálódás figyelhető meg a május eleji hagyományőrzésben, ugyanis a májusfa mellett megjelennek a virág kosarak.

A kiskorú lányok cserepes virágkosarat, míg akiknek komoly udvarlójuk van, azok vágott virágból készített nagyobb kosarakat kaptak. Az udvarlás komolyságát az jelezte, hogy milyen a színe a kosárban található virágnak, ugyanis ha a színes virágok között fehér is található, az már az udvarlás komolyságáról árulkodik. Mára már a májusfát szinte teljesen felváltotta a virágkosár. A kosarakat kicsik és nagyok kirakják az ablakba, ahol két hétig lehet megcsodálni a szebbnél szebb kompozíciókat.

Szabó József János hadtörténész