Egy szép beregi vár

A Vámosatya határában fekvő – és a 17. század elején már csak lakhelyként használt vár leírására először Lehoczky Tivadar vállalkozott. Bereg vármegye monográfiájának írója sohasem járt a helyszínen, ám Soós Elemér honvéd ezredes hadtörténész 1909-ben biztosan járt ott, ám az általa rajzolt, négy saroktornyos vár inkább csak a fantáziája szüleménye.

Valószínűleg a kisvárdai belső vár 15. századi rajzát láthatta és az alapján rajzolta meg a Büdy-várat is.

Az 1865-ben készült kéziratos, kézzel festett kataszteri térkép készítői valóságos kis miniatúrában várként ábrázolták és nem romként. A miniatúra körül a külső vizesárkot méretarányosan rajzolták be, ám a kőbányának használt romnak csak a sziluettje ragadta meg a térépészek képzeletét. A vizesárkon átvezető híd is valószínűleg a kőbányászat érdekében épült és nem a vár bejárata volt.

A régészeti kutatások alapján tudjuk ma elképzelni, milyen is lehetett a vár fénykorában. A palota és az ahhoz kapcsolódó várfal udvart képezett. A palotaszárnyak földszintből és egy emeletből álltak. A földszinten három, gerendás mennyezettel fedett helyiség volt. A földszinten a kiszolgáló helyiségek, míg az emeleten a tulajdonos hálószobája, ebédlője, és fogadószobája foglalt helyet, amelyeket télen cserépkályhával fűtöttek.

 A várat Büdy (II.) Mihály komolyabb ostromok elleni védelemre is alkalmassá tette. A várat övező széles árok kiásásakor a kitermelt földdel az árok külső oldalát meg magasították. A négyzet alaprajzú várárok töltésének tetején az akkoriban szokásos és a védelmet megerősítő cölöpökből készült palánk húzódott. Ezzel a megyében a nagyobb várak sorába tartozott.

Maga a belső kővár az ároknál 3 m-rel magasabban helyezkedett el. Az északi, az északnyugati, valamint a délkeleti falsarkok előtt fából és földből emelt ágyúállásokat építettek, amelyek a külső, cölöpvár bejáratát védték. A falak vastagsága 270-280 cm körüli volt, amit a korabeli ágyúk nem tudtak lerombolni. A belső vár bejárata a külső vár bejáratával ellentétes oldalon volt, amit kapuvédő bástya tett ostromállóvá.

A vár udvara mindössze 18×15,6 m alapterületű volt. Az udvar északi sarkában egy kutat építettek, ami egészen a palota első szintjének magasságáig felért, így onnan is lehetett vizet húzni. A kút falazatát íves faragott kövekből rakták, az alját pedig egy malomkő védte a homokbetörés ellen.

A vár északi oldalánál volt a 6,2 x 3,6 m alapterületű konyha, melynek keleti sarkában épült a kémény. A konyha padlózata a könnyű tisztán tarthatóság miatt négyzet alakú, jól kiégetett vörös tégla lapokkal volt borítva. A kéményfülke magassága 200 cm volt, így itt lehetett bográcsban főzni, vagy parázson húst sütni. A helyiség alatt nagyméretű téglákból falazott dongaboltozattal fedett pince is volt.

A reneszánsz műveltségű főurak Vámosatyán a várukat és az abban lévő udvarházukat (mert palotának nevezni azért túlzás lenne) reneszánsz stílusban igyekeztek felépíteni. Ezt a feltételezést hivatott erősíteni, hogy a területről ólomkeretes színes ablaküveg is előkerült, üveg cserepek kíséretében, tehát az udvarház ablakai az emeleten ólomüvegből készültek. Ugyancsak ezt erősítik a faragott kő vízvetők, valamint a vámosatyai várból az 1965-ös ásatások során előkerült 16. századi csiszolt márványtöredék és cserépkályha oldaltöredékek.

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A cikk Vámosatya Önkormányzata és Szász József polgármester támogatásával készült.