Dudás Józsefné: Karácsony I-II.
- Írta: Dudás Józsefné
- Közzétéve Olvasói történetek
Dudás Józsefnét, Éva nénit mindenki ismeri Vásárosnaményban. Nyugdíjba vonulásáig védőnőként szolgálta a várost, több generáció életét követte végig születésétől az iskolás kor eléréséig. Aktív munkája során segítője, támogatója, nem egy esetben barátja lett a kismamáknak és a szülőknek.
Már nyugdíjasként a gyermekek és családok szeretete mellett új szerelmet talált, melyet álomként már régen dédelgetett. Gondolatait, érzéseit rendszeresen rímekbe önti, és az így megalkotott verseket szűkebb környezetében mutatja be.
Köszönjük Éva néninek, hogy megjelenthet nálunk is ez a két, hangulatában eltérő, de mégis ünnepet idéző karácsonyi vers.
Dudás Józsefné: Karácsony I.
Nekem legszebb ünnep
Mindig a karácsony
Békesség száll reánk
Szelid angyalszárnyon.
Az egész lakásban
Fenyő illata száll
Terített asztalon
Ünnepi torta áll.
Csillagszóró csillan
Gyertya lángja lobban
Csodát látó gyermek
Szíve nagyot dobban.
Csilingel a csengő
Távolban egy harang
Szent harmóniában
Csing-ling, giling-galang.
Egymás kezét fogjuk
Békével,örömben
Ajkunkról a „Csöndes éj”
Dallama felröppen.
Dudás Józsefné: Karácsony II.
Nem minden embernek
Öröm a karácsony.
Oly sok elhagyott él
Szerte a világon.
Szomorúan, árván,
Búsan önmagában
Fájó szivvel gubbaszt
Egy rideg szobában.
Összehúzza magán
A kopott kabátot,
Ami valamikor
Jobb napokat látott.
Csöndben előveszi
Szűkös vacsoráját.
Türelemre inti
Éhes, korcs kutyáját.
Könnyes szemmel mered
Egy megfakult képre
Gyűrött, kopott, látszik
Többször vette kézbe.
Némán emlékezik
Nem pöröl, nem átkoz
Reszkető kézzel nyúl
A boros pohárhoz.
Utolsót lobban az
Olcsó gyertya lángja
Álomba ájulva
Él egy szebb világba.
