Ősz László: Tiszavirág

Az erőre kelő nyár uralma alatt a Tiszában egészen különleges dolgok történnek, olyanok, amelyek folyóval nem túl gyakran. Kivirágzik, és a kecses tiszavirágok gyönyörű táncot járnak a medrében száguldó folyóval és a könnyed hűvös szellőkkel.

Ez a lélegzetelállító szimfónia, majdnem olyan gyönyörű, mint a kibontakozó lélek első szerelme, a lelki tavasz végső mozzanata a nyár előfutárra, az első szerelem.  Ahogy a tiszavirág előszőr bontja ki a szárnyait, és mutatja be násztáncát, ugyan úgy nyitja ki a lélek előszőr a szeretet gyönyörű kapuját, amelyet nem feltétlen magának sokkal inkább más elkápráztatására használ.

Megvilágosul az élet egy másik oldala, ami sokkal felemelőbb. Amikor tanácstalanul kering az ember egy virágosboltban, mire kiválasztja a kedvesére legjobban emlékeztető virágszállat. Máshelyzetben egy egyszerű turkálóban pillantja meg a szerelmét kifejező plüssállatot ajándék gyanánt. Habár a tiszavirágok hamar a mélybe buknak és a víz ereje maga alá utasítja őket, és örökké eltűnnek. Ezzel ellentétben a szerelem első megélése, egy fiatal lélekben örökké nyomot hagy.