Na most majdnem összemarakodtam apával - Kissné Marika írása

Na most majdnem összemarakodtam apával... 
Egy jó ideje már, van annak két hónapja is, hogy nem tetszik a hirtelen könnyekig rátörő köhögése. Nem az a köhököhö, hanem az a mélyről jövő rekedt kaparó krákogó sípolós nyavalya ami igen csak megkínlasztja főleg reggel mikor rágyújt, na meg ha siet vagy nehezet emel.

Vettem neki gyógyszereket bekapkodta de a köhögése nem szűnt, az orvossal meg úgy van a lelkem mint apám volt a pappal, nem baj ha van, csak ne az ő közelébe legyen. Hiába kérleltem, hogy menjen és vizsgáltassa meg magát, rám ripakodott, hogy - hagyjál már vele békém mit csinál vele!? 

Na de most betelt nálam a pohár. Esténként éjszaka ha alszik is köhög, sípol a mellkasa, hallani, hogy tele van váladékkal, nem kap elég levegőt. Fel horkant aztán teljesen elcsitul, én meg rémülten nézem emelkedik e a mellkasa, lélegzik e még, van e pulzusa...

Most már csak somolygok rajta de az éjszaka egyáltalán nem találtam viccesnek a következő szitu:  Épp egy ilyen ,"tapogatást'' végeztem mikor hirtelen felült és kissé morcosan rám szólt, hogy "mi van". Úgy meg ijedtem, hogy csak na!  Semmi hebegtem, azt hittem hogy ..de végig se hallgatott kifelé menet valami olyasmit motyogott hogy - te mindig azt hiszed...

Elhatároztam, hogy most már nem azt hiszem, hanem tudni akarom mi a baja! Ma délután megkértem, hogy menjen el az orvoshoz írassa fel a gyógyszereimet és ha már amúgy is ott van nézesse meg magát is. Na volt hadd el hadd, hogy ő bizony nem megy, nem is ér rá meg különben is! Szót szó követett mikor látta, hogy pulyka mérges lettem csak elbattyogott az orvoshoz.

Mikor haza került már jókedve volt, mesélt mint egy nagy hős, részletesen elmondta, hogyan nézett a torkába az orvos, hogy alaposan megvizsgálta elől hátul és írt neki gyógyszert. Ja, és azt mondta, hogy - "fogyni kell Zoli, tegye le a cigit nem használ az magának". Én meg mondtam neki, - meséli -"na de doktor úr! se pia se cigi se nő?'' Azt mondta..."nő az lehet"!