A reformkor hazaszerető grófja, Vay Ábrahám életrajza
- Írta: Ferró Csaba
- Közzétéve Olvasói történetek
Gróf Vay Ábrahám[1] kiemelkedő közéleti-politikai pályafutását nem kis részben családjának, illetve őseinek hírneve alapozta meg, akik a kora újkori, újkori Magyarország egyházi, társadalmi és politikai közéletének meghatározó szereplői voltak.
Gróf Vay Árahám[2] hétköznapjait ősei, a családot összefogó közös értékrend, a református egyház iránti mély elkötelezettség határozta meg. A Tiszán Inneni Református Egyházkerület és a Sárospataki Református Kollégium életében betöltött szerepük mélyen hozzájárult társadalmi felemelkedésükhöz.
kép. Gróf Vay Ábrahám 1847-ben Jozef Kreihuber litográfiája
A név kötelez
A vajai Vay nemesi, bárói, majd 1830-tól az alsózsolcai ágon grófi család a hagyományok szerint Szabolcs vármegye egyik legősibb famíliája volt. A feudalizmus időszakában a főrangú nemesi családok különösen fontosnak tartották, hogy legalább az Árpádokig visszavezethessék családfáikat. A Vay bárók sem voltak kivételek, bár nem tartoztak a régi arisztokráciához. A család eredetét egészen a 10. századig, pontosabban egy Voja nevezetű pogány magyar ősig vezették vissza, aki már Szent Istvánnal együtt felvette a keresztséget, akkor a Tamás[3] nevet kapta. Az ősi származást hangsúlyozta az 1418-ban Zsigmond királytól kapott címerük is:[4]
A Vay nemzetség címerében ugyanis szarvas látható, amely a családi monda szerint a Tanais vizén átszökve a honfoglaló magyar sereg útját mutatta a Kárpát-medencébe. Az ambiciózus eredetlegendával szemben hiteles dokumentumok alapján történetük a 14. század közepétől származtatható[5]. A befolyásos, és a jelek szerint vagyonos köznemesi család tagjai közül többen már a kora újkorban alispáni tisztséget töltöttek be Szabolcs vármegyében. A família névadó, központi birtoka Vaján[6] feküdt. A 16. században a megyei nemes társaik többségéhez hasonlóan református hitre tértek. A vallási hovatartozás ettől kezdve meghatározóvá vált a család életében.
kép Vay család ősi címere 1418 (Fejérpataki László: Magyar Czimeres Emlékek)
A 17. században a família egyedül Vay Péter (1611–1662) ágában folytatódott, aki 1631 körül I. Rákóczi György étekfogója és kamarása volt, majd 1650-ben Szabolcs vármegye másodalispánja. Feleségétől, Zoltán Annától két lánya: Erzsébet és Katalin, valamint három fia: Ábrahám, Mihály és Ádám született.
