Félkész roma-palota Tordán

Tanulmányaim és tanulmányi útjaim során számos érdekes történetet olvastam, vagy számos érdekes történettel találkoztam. Most már túl a 70. évemen, szívesen emlékezek vissza ezekre, szívesen adom közre kedves olvasóimnak.

Bánffyhunyad, Kalotaszeg történelmi központja, Románia egyik legforgalmasabb, Nagyváradot és Kolozsvárt is összekötő útja mellett fekszik. A cigányok az 1990-es évek elejétől kezdték felhúzni sajátos stílusú épületeiket, mert addig nem költözhettek be a településre. A díszes tetőzetű házakat a legtöbben cigány palota néven ismerik. A házak többsége évek óta be sincs vakolva, félkészen állnak.

A tetőknek külön szimbolikájuk van, de még az ott lakók sem tudják mindig megfejteni a különböző díszek jelentését. A körbe foglalt háromágú csillag a legtöbb tetősisakon ott van. Ez a Mercedes-jelet másolja. Egy helyi lakos szerint ez régi cigány jelkép, ami a gazdagságra utal.

A bánffyhunyadi romák a nyugateurópai városok lomtalanításán összeszedett technikai holmik televíziók, hifi tornyok, számítógépek itthoni eladásából szerezték a jövedelmüket, de pénzük nincs befejezni, mesélte az akkori református lelkész. Az építési engedélyt könnyen megszerezték, mert a tervek nem egy óriási házról szóltak, a kivitelezés során született meg a sokszor statikailag is veszélyes „palota”.

Azt senki sem tudja, honnan ered az indiai épületeket idéző stílus, állítólag egy amerikai alapítványnak „beadták”, hogy az ősi cigány isteneknek állított templom. Ez nehezen hihető, mert ennyi templomra nincs szükség egy településen. A paloták egyértelműen a hivalkodásról, rongyrázásról szólnak. A családok egymásra licitálva akarnak minél díszesebb és nagyobb épületeket építeni.

A „palotás cigányok” zárt közösséget alkotnak, nehezen állnak szóba idegenekkel. Azt pedig főleg nem szeretik, ha újságírók kérdeznek felőlük. Amikor a „Vasárnapi Blikk” újságírójával és fényképészével arra jártunk, nem is engedtek be egyetlen „palotába” sem Bánffyhunyadon. Azt azért elárulták, hogy Tordán van egy hasonló „villa” eladó. Másnap el is utaztunk Tordára, ahol hamar megtaláltuk az eladó „villát”. Előadtuk, hogy újságírók vagyunk és tudósítani szeretnénk az eladó villáról, a reklám jól jöhet az eladáshoz. A fényképek miatt viszont belülről is szeretnénk látni. A jó reklám reményében azt is lefényképezhettük, hogyan élnek.

Az épület igazán impozáns, de kerüli a praktikumot. Berendezve csak az étkező van, itt tartják a családi rendezvényeket. A többi szoba sem mellőzi az aranyfestékkel kikent-kifent cifraságot, de nincsenek berendezve, gyakran befejezve sem. A befejezetlenség nem véletlen.

A „villára” felügyelő család a szomszédban lévő garázsban lakik, de ez is rendelkezik mindenféle luxussal: hifi torony, színes tévé, mosógép cifra tálalószekrény stb., de a vizet az udvari kútról hozták. A palotában sincs vízvezeték, így a konyha és a fürdőszoba sem használható. Minek is, a tulajdonosok külföldön vannak, a megbízottak meg nem itt laknak.

Nem akartuk megvenni, de azért megkérdeztük: „hogyér aggyák”? 40 ezer Euro – volt a válasz. A 90-es évek végén ez óriási összeg volt egy házért, ami nincs befejezve, amiben lakni sem lehet.