A dabasi gróf Vay család - László, királyi ezredes, gyermekei Sarolta, aki Sándorként élt és írt, valamint Péter a világutazó püspök

A Három Határ Hírei 2025. január 8-án megjelent számában olvastam Ferró Csaba olvasói történetét „A Reformkor hazaszerető grófja, Vay Ábrahám életrajza” címmel. Szatmárból származom, jelenleg Dabason élek. Azért is figyeltem fel a cikkre, mert a szatmári Berkeszről Dabas-Gyónra elszármazott gróf Vay László édesapja volt gr. Vay Ábrahám.

Gróf vajai és laskodi Vay László Máramaros vármegye főispánja, 1848-as honvéd őrnagy, királyi ezredes, földbirtokos. 1867-ben volt őrnagyként a Pest városi Honvédegylet tagja. A kiegyezést követően reaktiválták, 1869-től őrnagyként, 1870-től alezredesként szolgált a magyar királyi honvédségben, 1874-ben nyugalmazták és előléptették ezredessé.

Feleségül vette beniczi és micsinyei Beniczky Saroltát. Frigyükből született: gróf Vay Sarolta/Sándor író, újságíró, és gróf Vay Péter író, szkopjei címzetes püspök, világutazó. Valójában négy gyerekük született, de közülük csak Sarolta és Péter érték meg a felnőtt kort. Így Dabas városa csak Sarolta/Sándor és Péter életútjára emlékezhet.

Gróf Vay László nem volt jó gazdálkodó. Szatmári birtokainak nagy részét elvesztette, így a maradék pénzéből a fővároshoz közeli Gyónon vásárolt kisebb birtokot, ám a gazdálkodás itt sem ment jól, ezért belépett a magyar királyi honvédségbe, így a tiszti fizetésből már megélt a család.

Két személyről kell megemlékezni a család tekintetében, Sarolta/Sándorról és Péterről. Sarolta/Sándor neve magyarázatra szorul, mert férfi módra írt, mulatott, párbajozott.

A Sándor nála nem csupán írói álnév volt, hiszen férfiként élt, férfiként viselkedett és öltözködött, nőkkel volt szerelmi viszonya, sőt kétszer „házasságot” is kötött. Csak akkor derült ki, hogy nő, amikor őrizetbe vették egy csalása miatt. Kivizsgálásának jegyzőkönyve szerint Sándor így nyilatkozott: „Uraim, […] minden léptemet a szerelem vezette, minden tettemet ez indokolta – hisz Isten oltotta belém. Ha ő ilyennek teremtett és nem másnak, arról csak nem tehetek én, avagy a végzet kifürkészhetetlen utai ezek?” Gróf Vay Sarolta/Sándor korában még nem létezett leszbikusság, mint nemi identitás. Az akkori orvostudomány a „perverzió” szót használta vele kapcsolatban.

Gróf Vay Péter élete is érdekes, hiszen a református család gyermeke katolikus püspök lett. 1877–1880 között a budapesti Református Főgimnázium magántanulója volt, majd Angliában folytatta tanulmányait, később Olaszországban tanulmányozta a festészetet. 1892 augusztusában a felsőszabolcsi evangélikus-református egyházmegye közgyűlése az egyházkerületi pótképviselők közé választotta. Ezt követően Rómába ment tanulmányútra és ott alig 30 évesen szerzetesi ruhát öltött. 1895-ben XIII. Leó pápa udvari káplánja és pápai kamarás lett. 1898. január 16-án Esztergomban szentelték pappá, mint a váci egyházmegye klerikusát, majd pedig apát lett az Esztergomi főegyházmegyében, majd pápai főjegyző. Élete egy részét, mint misszionárius, utazással töltötte, 1903–1914 között a Vatikán megbízásából beutazta a világot.

A hajdan nemzetközi hírű és jelentőségű magyar egyházi kiválóság, Vay Péter mára csak szűk szakmai körökben ismert. A világutazó püspök munkássága nyomán kitágult a 20. század elején élt ember horizontja. Ma már természetes, hogy a Távol-Kelet hírei mindennap eljutnak hozzánk, de Vay Péter korában nem volt ez annyira természetes.  Nagy veszteség volna, ha ezen, jelentős személyiségek az ismeretlenség homályába vesznének. Szerencsére itt Dabason van olyan helytörténész (Valentyik Ferenc) aki nem hagyja elhomályosulni az emléküket. 1916-ban a gyóni családi kúriájában a püspök – a karmelita apácák odatelepítésével – hadiárvaházat létesített, ami ma öregek otthonaként működik.

Gróf Vay Péter a katolikus püspökké lett egykori kálvinista tisztségviselő a Nagy Háború után, 1924-ben, Assisiben telepedett le és ott élt 1948 február utolsó napján, 85 éves korában bekövetkezett haláláig.