Berkesz község helytörténete, történetek, legendák - gróf Vay Ábrahám élete - 3. rész

Vay Ábrahám gróf 1789-ben született Alsózsolcán. Az életéhez fontos erkölcsi tanitást a szülei házában, majd Csetneken, Csiz Fidrik evangélikus professzor nevelőintézetében kapta meg. ^[1]A Sárospataki Református Kollégium növendéke volt, ahol kiváló eredményességgel tanult.

A Vay család kastélyát Berkeszen az 1800-as években Vay József és fia, Vay Ábrahám építtették klasszicista stílusban forrás: berkesz.hu

A tanuló társai körében nagyon népszerű volt, mert sokat segített nekik a tanulásban. Még tanul Sárospatakon amikor 1809 júniusában a haza védelmére tett harcos kiállása miatt Szabolcs vármegyei hadak lovas főhadnagyának, később hadvezéri segédnek nevezték ki. 1809 év végén a tanulmányai befejeztével közpályára lépett, a királyi táblánál hites jegyzőnek állt, 1810 közepén sikeres vizsgát tett.

1815-ben cs. k. kamarásnak nevezi ki az uralkodó, amit szerénységének és nagyfokú munkabírásának köszönhetett. 1825-ben Borsod vármegye első alispánjává választották, és a hamarosan összeülő diétán, mint megyéje első követe vett részt.^[2] Szerénységének tanúbizonysága az egyik országgyűlésen tett kijelentése, amikor egyik képviselő társa megszólította a kamarási rangján, akkor Ő így válaszolt: „Nincs itt semmilyen kamarás csak Borsod megye követe”.^[3] Pozsonyban ügyességével, lángeszével, honszeretetével, kiváló beszédkészségével kivívta követtársainak megbecsülését. Beszédei hazafias gondolatokat árasztottak, egyúttal a magyar nyelv egyik nagy pártolója volt az országgyűlésen. Vay számára ez az országgyűlés hozta meg a népszerűséget. Mint ismert, a nyelvügyben folytatott tanácskozások közben, a november 3-i kerületi ülésen Széchenyi nagyvonalú felajánlásához többek közt Vay Ábrahám is csatlakozott 8000 forinttal. ^[4] A művelődéspolitikai szempontból korszakos jelentőségű Magyar Tudós Társaság (1840-től Magyar Tudományos Akadémia) anyagi alapjainak lefektetéséhez való hozzájárulásával országszerte neves személlyé vált. 1830-ban a Tudós Társaság igazgatói választmányába is beválasztották, elismerve az ügy érdekében tett addigi erőfeszítéseit.

1826 augusztusában lemondott követi tisztségéről, feltételezhetően azért, mert csalódott az országgyűlés lassú munkájában.

Vay 1828-29 években királyi biztos Szabolcs vármegyében, közben 1829.  április 12-én Bereg vármegye főispánjává nevezi I. Ferenc király, s ugyanebben az évben szeptember 3-án grófi címet adományozott neki - egyúttal használhatja a Luskodi előnevet - megalapítva ezáltal a Vay família grófi ágát.^[5] A grófi címer közepén az ősi nemzetségcímer alapmotívumait továbbra is használja gróf Vay Ábrahám.^[6]

kép: Vay Ábrahám grófi címe

Vay élete során számos jelét adta lojalitásának, udvarhűségének.  Többek közt ennek is köszönhető, hogy magas uralkodói elismerésekben részesült. Példaként említhető császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosi címe, de elnyerte a Szent István rend középkeresztjét is. A magyar nemzeti Akadémia Igazgatói tagja. A grófot jelleméből fakadó takarékosság és ugyanakkor a rászorulókkal (személyekkel, intézményekkel és ügyekkel) szembeni adakozókészség jellemezte. Jellemző volt rá a romantikus ősi hagyomány és család tisztelete.

1810-ben vette feleségül Kazinczy Ferenc unokatestvérét, Kazinczy Zsófiát, kitől tizenkét gyermeke – öt lány és hét fiú – született. ^[7] Családjával a jelentősen kibővíttetett berkeszi kastélyban élt. Barátság volt a Kazinczy Ferenc és Vay Ábrahám között, amit egy levél hűen tükröz. Amikor 1832-ben kinevezik Vayt Bereg vármegye főispánjának a következőképpen invitálja Kazinczyt a berkeszi kastélyba:^[8]

kép Vay Ábrahám- Kazinczynak levelezés (Kazinczy Ferenc Összes Művei levelezés)

A ranglétrán tovább haladva 1832 és 1845 között Máramaros vármegye főispáni székét foglalhatta el. A máramarosi főispáni kinevezésére ősi szokásoknak megfelelően lóháton indult el családjával és egész udvartartásával. Amikor eljött az indulás napja, akkor társzekerekre rakták az óriási sátrat, a melynek négy rekesze volt: valóságos szobák, vastag muszkavászon fallal. A sátort, ha fölállították, tetejébe tűzték a Vay-grófi címeres lobogót és a véletlenül arra tévedő, látva a közelben legelésző lovakat, a nagy tüzeket, a szolgafán függő bográcsokkal, azt hihette, hogy Árpád népét látja táborozni a beregi síkságon.^[9] Mindenki megcsodálta ezt a különös menetet, mert ilyen díszes szekérkaravánt nem láttak mindennap. Amíg mentek, soha sem engedte a gróf, hogy idegen fedél alatt háljanak meg. A sátort minden előre kijelölt pihenőnél, az érkezésnél jóval előbb fölállították már emberei. Sőt még azt is úgy intézte, hogy a sátor se álljon a más földjén. Könnyű volt neki, három napig utazhatott egyfolytában úgy, hogy mindig a tulajdon birtokán érte a dél meg az esthajnal. Máramarosszigetre érve, dörögtek a tarackok és zászlódíszben úszott a város, mikor a diadalkapun át bevonult a különös karaván. ^[10] 

Ő kezdeményezte a magyar kereskedelmi társaság létrehozását, amit elsőként 20.000 forinttal támogatott. A gróf gazdagságáról legendák keringtek, az egyik vadászat utáni vacsorán a Lichtensteinből érkezett vendég hencegni próbált a vagyonával. Amikor Tóth Sámuel ügyvéd átnézte tételesen az éves számadást, akkor kiderült, hogy a gróf egy éves jövedelme volt akkora, mint a vendég teljes vagyona. A vadászatok alkalmával emberderékig érő ezüst gyertyatartókban égtek a gyertyák, arany és ezüst evőeszközökkel terítettek a sávolyos damasztabroszokkal takart asztalokra.

[1] Ponori Thewrewk József: Gróf Vay Ábrahám életírása. Pozsony, 1830. 2.

[2] dr. Dobrossy István: Tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémia megalapításáról. Vay Ábrahám és a Magyar Tudományos Akadémia alapítása. Miskolc, 1997. 62-66.

[3]  Ponori Thewrewk József: Gróf Vay Ábrahám életírása. Pozsony, 1830. 5.

[4]  Uo., 9–13.  és

Jolsvai András: Írók akadémiája” A megalapítástól a megalakulásig. Irodalomtörténeti Közlemények, XCIII. évf. 5–6. sz. 1989. 605–626.

[5] Nagy Iván: Magyarország Családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal XII. Pest, 1865. 104.  A szakirodalom felveti annak lehetőségét, hogy apja is a grófságra pályázott, ezért sem csatlakozott testvérei bárói kérvényéhez.

[6] Királyi Könyvek. Hungaricana: https://archives.hungaricana.hu/hu/libriregii/view/hu_mnl_ol_a057_65_0551/?image=0&pg=336&bbox=-305%2C-2031%2C3313%2C31)

[7]Cs. Gárdonyi Klára: Kazinczy Zsófia és Vay Ábrahám házasságának története (Ismeretlen Kazinczy-levelek) Napkelet, 18. évf. 3. sz. 1. Nyíregyháza, 1940. 144–148.   Házasságukra, családi életükre lásd:.

[8] dr Váczy János: Kazinczy Ferenc Összes Művei Levelezés: XXI. kötet. Budapest, 1911. 300.

[9] Vajk: More Patrio. Új idők. 06. 07. 2. évf. 24. sz. 1896, 571.

[10] U.o., 572.