Vay József, aki Bugyi birtokán hunyt el

A Három Határ Hírei Olvasói történetek rovatában január 21-én jelent meg „A Reformkor hazaszerető grófja, Vay Ábrahám életrajza” című cikk 2. része. Már az előző 1. részhez is fűztem megjegyzést, mert Dabason is, ahol élek, voltak a Vay családnak leszármazottai.

Ebben a második részben többek között ez olvasható: „Vay József már nem élhette meg a reformkor kezdetét, mert 1821. december 30-án, a Pest megyei Bugyi birtokán elhunyt.”

Az Interneten ez olvasható róla: Vay (I) József, Vay (II) Ábrahám és czegei gróf Wass Anna fia volt. 1750. október 29-én született Alsózsolcán. Tanulmányait Sárospatakon végezte, később a Habsburg-ellenes köznemesi mozgalom mérvadó alakjává vált. 1786-tól 1789-ig Szabolcs vármegye alispánja, 1796-tól haláláig a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka volt és Alsózsolcán a Vay kriptában nyugszik.

Mivel Dabas Sáriban lakom, ahova egy régi pajzán mondás szerint „Bugyin keresztül lehet eljutni”, érdekelt, hol lehetett a birtoka a Vay családnak? Már az is érdekes volt, hogy Vay (II) Ábrahám gyerekei közül István és József nem volt sem báró, sem gróf.

Édesapja, Vay (II) Ábrahám kétszer házasodott. Első feleségétől Gyulaffy Borától egy fia született: István. A második feleségétől gróf Wass Annától három fia: Dániel, József és Miklós. Azt tudjuk, hogy Bugyi községben lévő birtokon IV. Ábrahám élt és Miklós, aki báróságot kapott.

Vay Dániel kérvényezte először a báróságot. Kérvényezésekor családja katonai és hivatali érdemein kívül az volt a fő érve, hogy felesége grófnő. Dánielnek az édesanyja és mindkét felsége is grófi származású volt. Nem tudjuk, melyik feleségére hivatkozott, mert kétszer házasodott és mindkétszer grófnőt vett feleségül [az első: gróf Korda Anna, a második: gróf Wartensleben Eszter] Dániel sikeres bárói kérvényéhez csatlakozott 1783-ban Miklós is. A Vay fivérek bárósításával a protestáns Vay ág egy része felemelkedett az arisztokráciába, ám

Vay István és József nem kért és nem kapott bárói rangot. Vagy nem kértek, vagy kértek ugyan, de nem kaptak, amin nem lehet csodálkozni, mert Vay József és István neve számos alkalommal felmerül a magyar jakobinus mozgalomban. A jakobinus vezetők kivégzése (1795. május 20-án) után, a politikai tisztogatások következtében Vay Józsefet is elmozdították helytartó tanácsosi székéből és csak 1807-ben kapott újra hivatalt és lett a hétszemélyes tábla bírája, latinul septemvir. [A hétszemélyes tábla a nádor föllebbezési bírósága volt. A név is a 7 tagú tanácsból származik, mely a nádorból, 3 főúrból és 3 főpapból állt.]

Borovszky Samu: „Magyarország vármegyéi és városai” című 1896-ban megjelent munkájában így ír Bugyi községről: ”…az 1690. évi összeírásban Bugyi község az elpusztult helységek között szerepelt… A szatmári békekötés utáni korszakban akkori földesura, Beleznay János telepítette be újra.

… A 18. században gróf Beleznay Miklós volt a helység földesura, őt követték a báró Bánffyak, báró Vay Miklós és gróf Vay (II.) Ábrahám” [és tegyük hozzá, testvéreik Dániel, István és József ]

Egy feltételezés szerint a család központja a Pest vármegyei Ráda települése volt, a mai Bugyi ipari parkja helyén. Hogy mikortól? Nem tudjuk.

Annyit tudunk, hogy a vármegye 1733-ban a tisztújítás alkalmából összeíratta a nagyobb birtokosokat. Ekkor a vármegyében 64 birtokos nemes élt, a kiknek sorában a Podmaniczky, Prónay, Bohus, Vay, Beniczky, Wattay, Ráday, Jeszenszky, Földváry, Irsay stb. nevekkel találkozunk. Ekkor már a megyében találjuk a Vay családot is. Közöttük ekkor sem gróf, sem báró még nem volt. Nem is igen laktak itt, a család központja A Miskolc melletti Alsózsolcán volt, Vay Józsefet halála után itt a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.